x

D. Tóth Kriszta: Két kultúra bűvöletében

D. Tóth Kriszta: Két kultúra bűvöletében

Az egyik kereskedelmi csatorna híradójában tűnt fel, majd Brüsszelből jelentkezett, mint az MTV híradójának tudósítója. Ismertségét és népszerűségét tovább növelte, amikor egy női hetilapnak írni kezdte Lola történeteit, amelyben a gyerekvállalás és nevelés mindennapjairól számolt be.

A siker arra ösztönözte Krisztát és alkotó csapatát, hogy az alapötletből mesekönyv, és most karácsonyra egy rajzfilmes DVD szülessen. A szép és híres televízióst, akit naponta láthatunk az MTV híradójában, ezúttal önmagáról és különféle női dolgokról faggattuk.

Három évig a MTV Brüsszeli tudósítója voltál. Mennyiben mások az ott élő nők, akár a divat követésében, akár a szépségápolási szokásokban? Mennyire fontos számukra bizonyos étkezési trendek betartása, többet törődnek-e a testükkel és formájukkal?

A nők mindenütt nők – abban hasonlítanak, hogy ahányan vannak, annyifélék. Ez Brüsszelben különösen szembetűnő volt, ugyanis nagyon sokféle nemzetiségű ember él együtt egy viszonylag kicsi városban. Nemcsak a különböző európai népekre gondolok, hanem az észak-afrikai bevándorlókra, vagy éppen a korábbi belga gyarmatokról érkezőkre. Szóval, a brüsszeli „divat” nagyon színes. Az Európai Unió intézményeiben dolgozó nők többségéről elmondható, hogy ad az öltözködésére, az egészséges életmódra – ezt meg is engedhetik maguknak. Az Európai Parlamentnek például saját konditerme van, ahová bármikor lemehetnek, ki sem kell tenniük a lábukat a brüsszeli épületből.

Mit szoktál meg kint a legnehezebben, mi volt magánemberként és nőként számodra a legnagyobb újdonság?

A brüsszeli évek rengeteg tanulsággal szolgáltak. Azelőtt is nagy utazó voltam, de teljesen más turistaként egy-egy hétvégét, vagy egy-két hetet eltölteni valahol. Brüsszelben az állandóságra kellett berendezkednem, ráadásul egyedül. Az első időkben tisztán a munka töltötte ki a napjaimat, rengeteg tanulnivalóm volt. Az uniós intézmények működésének megtapasztalása, a feladatok, felelősségek elosztása, a háttér információk beszerzése, egyáltalán, azoknak az embereknek a felkutatása, akik az információk birtokában vannak, mind rengeteg munkával járt. A szabadidőmben is folyamatosan olvastam, képeztem magam, de megérte.

Hogyan ismerkedtél meg az angol művészettörténésszel, aki párod lett és gyermeked édesapja?

A megismerkedésünk történetét szeretnénk magunknak megőrizni. Akkor találkoztam vele, amikor egy alkalommal Londonban jártam egy barátnőmnél látogatóban. A családunkban nagyon jól megfér egymás mellett a két kultúra. Odafigyelünk arra, hogy mind a magyar, mind az angol hagyományokat kövessük, például a gasztronómia vagy éppen az ünnepek terén. Nemzetközi konyhát viszek otthon, átvettük a kedvenceket mindkét konyhából, és néha főzünk olasz, mexikói vagy éppen indiai specialitásokat is.

Hogyan viselted a terhességet, mire kellett igazán odafigyelned? Milyen étkezési szokásokat alakítottál ki magadnak és legfőképpen miként nyerted vissza szülés után az alakod?

Hú, milyen régen is volt már ez! Lola most öt éves, és én igyekszem csak a szépre emlékezni a gyermekvárás időszakából, pedig nemcsak szépsége volt ennek az időszaknak, hiszen minden nő tudja, hogy a terhesség néha kifejezetten nehéz, fárasztó. Nekem is elég föllapozni a Lolával az élet című könyvemet, amely erről is szól. Mindenesetre alapjában véve jól viseltem a várandósságot, majdnem végig dolgoztam is. Ami pedig az alakom visszanyerését illeti, Lola sokáig csak anyatejet kapott, és ez segített a plusz kilók lefaragásában. A maradéktól pedig tornával szabadultam meg.

Honnan jött az ötlet, hogy kislányodról írjál az egyik női hetilapban? Nem érezted úgy, hogy nagyon kiadod magad, hiszen időnként elég intim dolgokról is írtál?

Mindig szerettem írni, és egy nő életében talán a leginspiratívabb időszak az, amikor édesanya lesz. Elkezdtem lejegyezni a gondolataimat, elküldtem őket a Nők Lapja főszerkesztőjének, akinek nagyon tetszettek az írásaim – így született a rovat, annak már majdnem öt éve. Egy valamit megfogadtam már az elején: kíméletlenül őszinte leszek, és nem hallgatom el azt sem, ha valami nem sikerül, ha hibázom. Ez a fajta hangvétel meglehetősen szokatlan volt annak idején, és bizony adtam támadási felületet, de nem bántam meg. Az olvasók nagy többsége ugyanis értékelte őszinteségemet – ez derül ki a rengeteg visszajelzésből, e-mailből, levélből is. Azzal, hogy a cikksorozat mellett nincs ott minden héten Lola arcképe, a történetek univerzálisabbak lesznek, szólhatnának, kis túlzással, bármelyik családról, bármelyik kisgyerekről. Tudatosan alakítottuk úgy, hogy a valódi Lola maradjon magánember, ne legyen közszereplő, akit fotózásokra, forgatásokra hurcolunk.

Hogyan születtek meg később a Lolamesék, amik egy kötetbe gyűjtve jelentek meg?

Amikor lányom óvodás lett, kinyílt számára a világ. Kérdések végeláthatatlan sorát szegezte nekem, amelyeket igyekeztem komolyan venni, és igazi válaszokat adni. Az ember nem is gondolná, hogy ez milyen nehéz néha. Például, amikor a gyerek négy évesen megkérdezi, hogy honnan jönnek a kisbabák, vagy, hogy miért díszítette az angol nagymama maga a karácsonyfát, amikor az az angyalok feladata náluk? Ezekből a valódi beszélgetésekből lettek a mesék, amelyek minden olyan gyereknek szólnak, aki kíváncsi az őt körülvevő világra. A Lolamesék minden kötetéhez csatoltunk egy-egy rajzfilmet is, és a Lolamesék rajzfilmsorozat első négy része most valóban megjelent DVD-n is. A filmeknek én vagyok az egyik forgatókönyvírója, és én kölcsönzöm a mesebeli mama hangját is.

A Híradóban mindig makulátlan a megjelenésed. Miért fontos kihozni magadból a maximumot?

Amit a Híradóban látsz, az a munkaruhám. Szakemberek dolgoznak azon, hogy megfelelő legyen a megjelenésem, a sminkem, a hajam. Ez egyrészt azért is fontos, hogy megtiszteljük a nézőket, másrészt azért, mert a műfajnak megvannak a maga szabályai, és nem szerencsés, ha egy rosszul sikerült, vagy túlságosan harsány ruhadarab, kiegészítő vagy frizura elvonja a figyelmet a műsorról. A legeslegfontosabbnak azonban azt tartom, hogy az ember önazonos legyen a képernyőn, hogy a megjelenése és a személyisége között harmónia legyen, a szépség nem alapfeltétel.

A magánéletben is van egy csak rád jellemző elegáns stílusod. Ezt te magad alakítottad ki, esetleg az évek során a stylistok is segítségedre voltak?

A magánéletben korántsem mindig tökéletes a megjelenésem. Nem is ismerek olyan nőt, aki mindig tökéletesen néz ki. Nekem is vannak rossz napjaim, amikor mélyebbnek látom a ráncaimat, fakóbbnak a hajamat, fáradtabbnak a bőrömet. Rajtam mindig nagyon látszik, hogy milyen hangulatom van. Persze igyekszem odafigyelni magamra, arra, hogy elegendő vizet igyak, ápoljam a bőrömet, hajamat, körmömet – az ápolatlanságra ugyanis nincs magyarázat, nincs kifogás. Sokat vagyok a levegőn, kertészkedem, nagyokat sétálok és sportolok, amikor csak lehet. Az öltözködéssel kapcsolatban pedig mára megtanultam, hogy mi áll jól, hogy meddig mehetek el a kísérletezgetés terén.

Hiszel-e a biotermékekben? Hogyan született meg a hamarosan boltokba kerülő Lolacsemege snack ötlete?

Nem vagyunk elvakult organikus étkezők. Ugyanakkor igyekszünk minőségi alapanyagokból főzni, és a tojásból, tejből, egyes zöldségekből elsősorban vegyszermentes, bioterméket venni. Arra nagyon odafigyelek, hogy Lola ne csak a főétkezésekkor egyen egészségesen, hanem úgy is nassoljon. Persze nem tiltom a csokoládét, de csak módjával, alkalmanként engedem. Inkább gyümölcsöt, joghurtot, mazsolát, mogyorót, mandulát eszik. Amikor fölmerült az ötlet, hogy a Lolamesék sorozat alapján készüljenek gyerekeknek szóló élelmiszerek, egyértelműen olyan partnert kerestünk, aki ugyanezt a filozófiát vallja. Végül a Biopont Kft.-vel közösen készítettük el a Lolacsemegét, amely a gyerekek által nagyon kedvelt, nem mellesleg egészséges köles golyó enyhén sózott, illetve tejcsokoládés ízesítésű kiszerelése, természetesen „lolás” csomagolásban. Szeretnénk ezzel valódi és finom alternatíváját nyújtani a chipseknek, csokiknak, cukorkáknak.

Szeretsz főzni? Mi a kedvenc ételed?

Tudok és szeretek főzni. Ez nálunk családi hagyomány, édesapám is remek szakács. Nincs kedvenc ételem – ez mindig változik. Ami állandó, hogy nagyon szeretem a mediterrán konyhát.

Televíziós műsorvezetőként a legutolsó divat szerint öltöztetnek. A magánéletben milyen színű és fazonú ruhákat kedvelsz a legjobban?

A televízióban és a magánéletben egyaránt az időtálló divatot kedvelem, nem szeretem a harsány darabokat. Szerintem egy nő ne attól legyen feltűnő, hogy mi van rajta. Nincs annál szomorúbb, mint amikor valakit a ruhája visel, és nem fordítva. A képernyőn látott ruhákat a televízió stylistja úgy válogatja össze, hogy illeszkedjenek a személyiségemhez, hogy kényelmesen tudjak bennük dolgozni. Kifejezett kérésem alapján igyekeznek magyar tervezőktől is hozni darabokat - Tóth Bori öltözékeit például rendszeresen viselem.

Szívesen mész divatbemutatókra, vagy inkább a magazinokat lapozgatod

Ritkán járok divatbemutatókra, de nagyjából tisztában vagyok azzal, hogy mi az, ami éppen divatos, az más kérdés, hogy nem mindig viselem. A múló éveknek van egy nagyon nagy előnyük: az ember a saját hibáin keresztül megtanulja, hogy mi áll jól neki, és mi nem.

Az ékszerek, a bizsuk, az övek, a cipők, vagy a táskák vesznek le leginkább a lábadról?

Amennyire szeretem a klasszikus színeket és darabokat a ruhák terén, annyira szeretek kísérletezni a kiegészítőkkel, az ékszerekkel, brossokkal, sálakkal, hajpántokkal, kalapokkal.

Sminkelésnél milyen színeket kedvelsz, mit hangsúlyozol leginkább az arcodon?

A televízióban minden nap viselnem kell sminket, így aztán a magánéletben inkább békén hagyom a bőröm. A korrektoron és a szempillaspirálon kívül nem igazán viselek festéket.

Hova szeretsz utazni? Inkább új helyek felfedezésére indulsz, vagy néha visszatérsz oda, ahol nagyon jól érezted magad?

Nemzetközi családunkból kifolyólag rengeteget utazunk. Épp a múltkor számoltam ki, hogy eddig körülbelül 320 ezer kilométert repültem – ezzel nyolcszor megkerülhettem volna a Földet, de öt éves korára Lola is már 50 ezer kilométernél tart. Szeretünk új tájakat fölfedezni, és nem csak külföldön, Alexszal és Lolával rendszeresen utazunk Magyarországon is. Én magam is sokszor rácsodálkozom az addig nem látott, csodás hazai helyszínekre.

Győri