Világok találkozása: Isztambul
Aki először jár Isztambulban, bizony egyik meglepetésből a másikba esik. Elôször is valami olyasmire számít, mint Egyiptomban, esetleg Tunéziában. Részben így is lesz, de közben az egész legalább annyira hasonlít mondjuk Szalonikire és Aradra is. Teljes az eurázsiai kavalkád. Mecsetek és lerobbanáshoz közeledô Ikarusz-buszok, Dagadt Attila bőrbazárja és ötcsillagos luxusszállodák. Modern repülőtér, mindenütt építkezések, több évezred egymásra épült emlékei. A múlt gazdag sokszínűsége a jelen kulturális kavalkádjával találkozik itt, Ázsia és Európa határán. Az ottaniakkal elbeszélgetve rögtön nyilvánvalóvá válik a látogató számára, hogy Isztambul egy valódi nemzetközi város. A bazár árusai általában az angol és a német mellett jól beszélnek oroszul és szerbül is, ami nem is csoda, hiszen az egyikről az derül ki, hogy apja még Szarajevóban született, a másik tizenöt éve vándorolt be Macedóniából, a harmadik frissen menekült Koszovóból. A török idegenforgalmi hivatal standján újabb meglepetés: oroszul tökéletesen beszélô fekete hajú hölgy fogadja az érdeklődőket. Kiderül, Isztambulba jött férjhez Bulgáriából közel egy évtizeddel ezelőtt. Az sem marad titok sokáig, hogy az újságíró delegáció angol hölgytagja azért tud ezt-azt törökül is, mivel a gyermekkorát itt töltötte tengerésztiszt apja révén jó pár évtizeddel ezelőtt.
Ezek után már nem is meglepô, hogy Rákócziéktól a 48-as szabadságharc megannyi menekülô tisztjéig hányan nyertek Törökországban menedéket. A lengyel szabadságharc leverése után külön várost alapítottak Isztambultól 35 kilométerre az egykori lengyel szabadságharcosok.
Rajtuk kívül örmények, zsidók, kurdok élnek még jelentős számban együtt ebben a tízmilliót is meghaladó lakosságú metropoliszban. A vallási tolerancia és a kulturális sokszínűség ráadásul egyre vonzóbb szerte a nagyvilágban, amit az is bizonyít, hogy évről-évre egyre többen töltik nyári szabadságukat Törökországban. Vendéglátóink egyik este meginvitáltak minket az egyik úgynevezett szórakoztató isztambuli étterembe. A műsor kezdetben ugyan enyhén haknizásnak indult, de aztán egy kitűnô showman valóban beindította a zsúfolásig megtelt terem közönségét. Kiderült, hogy a puszta véletlen hatására egy este legalább húsz különbözô náció képviselôi foglaltak helyet az asztalok körül. A műsorvezetô rövid felkészülés után (mivel az asztalokon rögtön a belépés után elhelyeztek a vendégek származási helyére utaló zászlókat), kitűnô angolsággal konferálta végig a műsort, de könnyedén váltott át franciára, németre, olaszra, spanyolra, héberre, arabra, sôt oroszul, románul és az iráni vendégek kedvéért parsi nyelven is előadott egy-egy szerzeményt. Természetesen a siker sem maradt el, főleg amikor a színpadon ének- és táncversenyt rendezett a jelen levő hölgyek részvételével. A nemzetközi mezőny kézfogását kitörő taps fogadta, mely jól példázza Isztambul toleráns nemzetközi szellemiségét.
Isztambul azonban nem csak a környékbeli országok lakóinak hétvégi kirándulóhelye, hanem egyre több távol-keleti turistacsoportnak is célpontja. A fontosabb nevezetességek, a Kék Mecset, a Hagia Sophia székesegyház vagy a Dolmabahce palota környékén még február végén, a turisztikailag főszezonnak semmiképpen sem tekinthető időszakban is egymást érik a japán, koreai, hong kongi csoportok.
Az Isztambulban levő több tucatnyi négy- és ötcsillagos szálloda vendégköre pedig azt bizonyítja, hogy Törökország tényleg komolyan gondolja, hogy a térség gazdasági nagyhatalma kíván lenni. És ha az Európai Unió nem is akarja őket befogadni, kelet felé, Türkmenisztán, Kazahsztán vagy Azerbajdzsán politikusai kitárták országaik kapuit a török gazdasági és kulturális segítség és együttműködés előtt. Ezek a hatalmas piacok pedig rengeteg nyugati nagyvállalat számára jelentenek potenciális ügyfeleket, így az európai és amerikai üzletemberek látványa ugyanolyan természetes errefelé, mint a szőrkucsmás oroszoké vagy a csadorba öltözött közel-keleti nőké.
Mivel Isztambul volt egykor és ma újra az Orient-expressz vonat végállomása, javaslatom egy háromnegyedórás utazása nosztalgiavonaton, miközben mozgó tea- és pirított mogyoró árusok látják el a vendégseregletet. Utána egy rövid buszos túra az esti Isztambulban, útba ejtve a Kék Mecsetet. Az est fénypontja pedig egy kettô-négy órás hajókirándulás lehet a Boszporuszon, svédasztalos vacsorával, jóféle török fehér- és vörösborokkal, hastáncosnôvel és folklórműsorral. Garantáltan tetszeni fog mindenkinek!
Bizánc, Konstantinápoly, Isztambul: a Boszporusznál egykoron egy világbirodalom hatalmi központja terült el. Előbb a keletrómai császárok, később a török szultánok csaknem kétezer éven át irányították innen birodalmukat. Isztambul helyzete egészen egyedülálló: két kontinensen elterülő város, híd Európa és Ázsia között. Egy utazó ezt írta már a XVI. században: A Boszporusz kulcs, mely két világot nyit és zár egyszerre. A Fekete-tengert és a Márvány-tengert összekötő vízi útnak Isztambul nemcsak stratégiai jelentőségét köszönheti, hanem ami annál is fontosabb volt számára virágzó kereskedelmét. Az ország belsejében fekvő fővárost, Ankarát megelőzve ma is Isztambul Törökország kereskedelmi Fővárosa.
Ennek a hatalmas kiterjedésű városnak, melynek becslések szerint 14 millió lakosa van a teljesen egyedi arculatát leginkább a Galata-torony körerkélyéről mérhetjük fel. Délen a régi Sztambul háztetői ragyognak, ahol császárok és szultánok hagyták maguk után palotáikat, mecseteiket és minaretjeiket. Az utókor I. Ahmed szultánnak köszönheti az egyik legismertebb építészeti alkotást, az 1616-ban emelt kék mecsetet.
