Ezen a vidéken éltek egykor a gigászok, az istenek ellenségei. Az ellenük vivott harcban vesztette el Poszeidón tengeristen háromágú szigonyát, igy keletkezett a Chalkidiki-félsziget. Az őrjöngő Athosz gigász egy hatalmas sziklarögöt dobott az istenekre. A gonoszok eltakarodtak, a "lövedék" ottmaradt Athosz szent hegyeként. Chalkidikin sok település a "nea" vagy "neosz" előnevet viseli, ami "újat" jelent: 1922-ben, a vesztes török háborút követően a hazájukat elhagyni kényszerülő kisázsiai görögök egy része a félszigeten talált új otthonra. A környék ősidők óta lakott, ahogy ezt egy a Petralónai-cseppkőbarlangba tett kirándulás bizonyitja. /Szalonikitől kb. 60 kilométerre és Nea Silától 4 kilométerre a Kasszandra felé futó főútvonalon, talaj és boltozati cseppkövek, múzeum./ Kihalt állatok csontmaradványain és egy őskori tűzhelyen túl a régészek egy kőkori elődünk koponyájára bukkantak a titokzatos barlanglabirintus vörhenyes szinben játszó álló és függő cseppkövei között. A félsziget nagyon rövid idő alatt a turisták paradicsomává vált. Észak-Görögország leglátogatottabb üdülőterülete. A félsziget, melyet két tó /Koroni és a Volvi-tó/ választja Macedóniától, 10-15 kilométer széles és 30-50 kilométer hosszú. A három földnyúlvány: Kasszandra, Szithónia és Athosz , a 2.033 méter magas Athosz-heggyel.
Chalkidiki fővárosa és egyben gazdasági központja az 550 méter magasan elterülő település Poligiros (4400 lakos). A városkában van kis múzeum, melyben a Chalkidikin talált régészeti leletek láthatók. Poligiros a kiinduló állomása a Holomón-hegyre (1165 méter) vezető hegyi túrának. A hegyről páratlan kilátás nyilik a félszigetre és a három földnyelvre. Érdemes kitérőt tenni Olünthoszba, mely Poligirosztól 23 kilométerre déli irányban fekszik. Már az őskorban lakott terület volt. A perzsa háborúk után megsemmisült, de később újra felépitették és benépesitették i.e. 383-ban Spárta inditott támadást ellene, de csak
i.e. 379-ben adta meg magát. Békét kötött Athénnal, mely a Philipposz elleni háborúban csapataival támogatta a várost. i.e. 348-ban II. Philipposz azonban győzelmet aratott és a várost szétrombolta. Olünthoszt azóta nem épitették újjá. Az egykori városból mára a házak 30-50 cm magas főfalain és az utcák nyomvonalain kivül semmi nem maradt meg. De a romok érdekes képet adnak az egységes épitészeti terv alapján épitett első európai városról.
A Kasszandra és a Szithónia félszigetek táját a hegyes Athoszhoz képest a szelid dombok, hosszan elnyúló finom fövenyes strandok jellemzik. Mindkét félsziget az utóbbi években lett kedvelt üdülőhely.
Kasszandra a Chalkidiki Égei-tengerbe nyúló három félszigete közül a legnyugatabbra esik. Szalonikiből indulva vagy a part mentén futó főútvonalon közelithejük meg, vagy a Chalkidikin keresztben futó országúton, melynek végállomása az Athosz hegy. Modern szállodáival és bungalóival csábitja a turistákat. Szállodák, éttermek, tengerparti bárok, autóbérlés, szuvenirok, szörfözési lehetőség van itt minden, amire egy nyaraló csak vágyhat. A potideai csatornától /Nea Potideánál ókori kőfal/ 6 kilométerre északra a Szaloniki felől jövő part menti úton fekszik a nyüzsgő kis halászfalu Nea Mudania, Kasszandra bevásárlóközpontja. /A csatorna a félszigetet választja el Chalkidikitől, igy Kasszandra lényegében egy sziget./ Ha a félsziget belseje felé vesszük utunkat, mindenhol szállodákba és bungalókba botlunk. Kiterjedt üdülőközponttá a nagyobbak Hanioti és Kallithea, és a kisebbek Pefkochori és Kriopigi. A Kasszandra-félsziget igazi turistaparadicsom, tájképileg azonban megelőzi a középső földnyelv, a sok kis öblöcskével tarkitott Szithónia, melyet természeti szépsége, halászfalvai, hosszú, fövenyes strandjai teszik vonzóvá. Egy nap alatt autóval könnyen bejárható. Kevésbé kelti a zsúfoltság érzését, mint Kasszandra. Nem érik egymást az üdülőhelyek, kevesebb a nagy szálloda. A környező szőlőhegyek chardonnay tőkéin zamatos fehér bor terem. Legfontosabb települése Neos Marmaras turistafalu (130 kilométer Szalonikitől). Az éjszakai életet és nagy társaságot kedvelők számára a Marmarastól 3 km-re épült elegáns üdülőlétesitmény, Porto Carras ajánlott. Különösen jó és nem túl zsúfolt strand van a közelben álló Toroninál, Sithónia délnyugati csücskében, 2 km-en át kanyargó, homokos part, néhány tavernával. Nyugodt és idillikus benyomást kelt a félsziget legdélebbi részén Porto Kufosz (160 kilométer) szinte teljesen zárt, sziklás öblével. A keleti part mentén egyik álomstrand váltja fel a másikat. A szép, homokos Kalamitszi öböl előtt búvárkodás közben roncsokra bukkanhatunk, Sarti jó szörfözőhely, Agiosz Nikolaosznál lábunk belesüpped a homokba. Az Athosz-heggyel szemközti keleti parton viszont Vourvouron és Sarti között 30 kilométeren át egyetlen város vagy falu sincs, csak néhány kemping és Chalkidiki legpompásabb strandjai.
Athosz a három földnyelvből álló Chalkidiki-félsziget keleti nyúlványán terül el el a 45 kilométer hosszú és 8 kilométer széles kolostorköztársaság, a Szent Hegy, ATHOSZ. Az Athosz hegyhez Szalonikiből busszal indulunk a határ előtti utolsó üdülőhelyre, Ouranopoliszra (700 lakos), az út 4,5 óra. Ormosz Panagiasz (Szitónia) mellett Uranopolisz az Athosz megkerülésére induló sétahajók másik kikötője. A települést 1922-ben kis-ázsiai menekültek alapitották. A parton Athosz kolostorköztársaságot egy Uranopolisz régi őrtornyáig húzódó drótkerités választja el a világ többi részétől. A szent hegyet (250 km Szalonikitől) és 20 kolostorát nők nem látogathatják. Nők számára tabu, akárcsak a nőstény állatoknak is, kivéve a tyúkot és a macskát. Máig érvényes a középkori rendelkezés, miszerint Athosz szentségét "asszonyi állat" jelenléte nem sértheti. 1976 óta azonban a férfiérdeklődők közül is csak az kap belépési engedélyt, aki igazolja, hogy teológiával, művészettörténettel, épitészettel vagy filozófiával foglalkozó professzor, tanár vagy egyetemi hallgató. A 21. évnél fiatalabb látogatót nem engednek be. Naponta csupán tiz nem ortodox férfi léphet Athosz földjére. Athénban és Thesszalonikiban, ahova a világ minden tájáról futnak be kérvények, naponta csak tiz engedélyt adhat ki. Először ajánlólevelet kell szereznünk országunk athéni vagy thesszaloniki nagykövetségéről, ezzel jelentkezhetünk látogatói engedélyért az athéni Külügyminisztériumban vagy Szalonikiben. A kérelemben igazolni kell a látogatás tudományos vagy vallási célját. Az engedély legfeljebb 4 napra szól. Ma 20 kolostorban és településen még kb. 2000 szerzetes él. A görög alkotmány széles önkormányzati jogokat biztosit Athosznak. A görög kormány csak saját kolostorai fennmaradásáról gondoskodik. A szerb, bolgár, román, orosz szerzetesek épületei egyre nyomorúságosabb állapotban vannak. A kolostorok alig kapnak adományokat, a szerzetesek főként mezőgazdaságból és a görög területeken megmaradt földbirtokaiból élnek.
Karie (450 lakos) a félsziget és az athoszi közösség fővárosa. Dafni az athosz hegy fővárosának kikötője. Minden kolostort egy általában életfogytig válaszott igumenosz (kolostorfőnök), valamint rendszerint két epitroposz és az öregek tanácsa vezet. Az északi oldalon található a Vatopedi-kolostor, melyet a X. sz.-ban alapitottak és egyike a legnagyobb és leggazdagabb Athosz-hegy kolostoroknak. Nem messze tőle látható az Iviron-kolostor, melyet 979-ben három ibériai szerzetes alapitott. Bejárata közelében áll a hires ikon, az "Ibiriai madonna" (X. sz.). Egy 60 m magas sziklán áll Athosz legrégebbi kolostora (963) a "Nagy Lavrá" Megiszti Lavra-kolostor. A délnyugati oldalon találhatók a tengertől legjobban megközelithető és legszebb fekvésű Agiosz Pavlosz és Agiosz Dioniszosz-kolostorok (XIV. sz.), az utóbbi a krétai festő, Zorzi freskóit őrzi (1547). Athosz viszonylag nagy történelme folyamán nem veszitett jelentőségéből. Mindig az ortodox hit lelki központja maradt, még a török hódoltság alatt is megőrizte önállóságát. 1912-13-ban Athoszt görög csapatok szállták meg, de 1913-ban a Londoni Konferencia elismerte függetlenségét és semlegességét. 1920 óta a félszigetnek "görög fennhatóság alá tartozó teokratikus köztársaság" státusa van.
