x

Macskalépcső, gólyales – tiszta romantika, giccs nélkül: Casa Peiso vendégház

Hotel tesztek élménybeszámolók, értékelés

Címlap / Hotel tesztelés

Macskalépcső, gólyales – tiszta romantika, giccs nélkül: Casa Peiso vendégház

A Fertő tó körüljárása mindig is izgatta az emberek fantáziáját, és ez alól mi sem vagyunk kivételek. Bár most nem sikerült egy teljes kört leírni, viszont az egyik legszebb szakaszát fedeztük fel a partnak Mörbischben, ahol a Casa Peiso vincellérház idilli nyugalmában is elmerültünk.

align=left Mörbisch romantikus hely, virággal és leanderrel díszített, régi, hosszú udvaros házakkal, tágas szőlőskertekkel, kerékpár- és turistautakkal, amelyek a településen vezetnek keresztül. Mivel a falusi hangulat ízét a tetőpontig szeretnénk fokozni, az 1860-ban épült, ma is hófehéren ragyogó Casa Peiso vendégfogadóba térünk be, amelynek hosszúkás, szőlővel futatott parasztudvarából három kényelmes lakosztály és egy borospince nyílik.

A szerencse is fogja a kezünk, amikor az utolsó szabad lakosztály kulcsát átvesszük, s miközben boldogan koccintunk a gazdával a ház vinotékájában, megtudjuk, hogy Svájcból, sőt még Japánból is érkeznek ide vendégek, pihenni, feltöltődni, jó vidéki levegőt szívni, na meg persze bele-belekóstolni a jófajta burgenlandi borba, amit most mi is nagy élvezettel ízlelgetünk.
align=left Nincs is jobb, mint a padlás teraszán esténként bort kortyolgatva elmélázni, figyelni a gólyákat vagy nézni a csillagokat. És nyaranta itt a tó is a szabadtéri fürdővel és stranddal, a csónakkölcsönzővel, a szörf – és vitorlásiskolával.

A Rohrwand, vagyis „nádfal” fantázianévre keresztelt lakosztályt kapjuk a ház végében, amihez egy apró, nádkerítéssel elzárt udvar tartozik, kerti asztallal, székekkel és dúsan növő dísznáddal. Belépünk a fehérre meszelt tágas előszobába, amely egyúttal étkező és konyha is, innen nyílik a fürdőszoba. Az évszázados falak a régmúlt idők hangulatát idézik, ám a szobák felszereltsége már a 21. század kényelmét nyújtja: a helyiségek tiszták és igényesen berendezettek, a konyha teljesen felszerelt. A tetőtérben elhelyezett hálószoba tágas és világos, az ágynemű friss, finom illatú, a falon a századfordulót idéző Osztrák-Magyar Monarchia térkép függ.

Háztűznéző a Casa Peisoban

Vezetett túrát kérünk házigazdánktól, hogy a többi lakrésszel is megismerkedhessünk, legközelebb talán egy másikat próbálnánk ki.

Először a kétszintes Storchblick lakosztályba megyünk, ahol a sárga különböző árnyalatai adják az alaphangulatot.
align=left Az eredeti gerendákat a tetőszerkezetben hagyták, így a helyiségek megőrizték rusztikus jellegüket. A falakat eredeti tégla és kőberakások díszítik, kandalló és bortrezor is az apartman tartozéka. Ornitológusok előnyben: egy ügyes kis tetőablak épp a szemközti ház kéményére néz, ahol nyaranta egy gólyacsalád lakik. Ha valaki tavasztól őszig kvártélyozná el magát itt, figyelemmel kísérhetné a gólyák életét a fészekrakástól a csemeték felneveléséig.

A Katzenstiege lakosztály nevét arról a macskalépcsőről kapta, amely az alsó szintről az emeletre visz. Ez a legnagyobb apartman, 70 négyzetméter.
align=left Itt a kék szín köszön vissza különféle árnyalatokban, itt található a legbensőségesebb hálószoba, ablaktalan, viszont csupa terméskőből kirakva, dongaboltozattal, romantikus fehér vásznakkal és hajópadlóval. Ennek része az az emeleti terasz is, ahol meghitt beszélgetésekbe bonyolódhatunk fülledt nyár estéken, míg a gólyák szárnysuhogása hallatszik fejünk felett, vagy grillezhetünk, napozhatunk kedvünkre, senki sem fogja megzavarni a nyugalmunkat.

Legközelebb, mert, hogy lesz legközelebb, én ezt választom!

align=left Lesietünk az ódon, boltíves pincébe is, ahol a lakosztályunkhoz tartozó bortrezorban két üveg, saját készítésű bor vár ránk pincehőmérsékleten tartva. A trezort apartmanunk kulcsa nyitja, és micsoda szenzáció, a nap 24 órájában nyitva áll! Ennyi jóra végképp nem számítunk, amikor az is kiderül, hogy a tárolóban több kerékpár is a vendégek rendelkezésére áll, amelyekkel remek kirándulásokat tehetnek kedvük szerint. Nem kétséges, hogy másnap mi is kerékpártúrára indulunk Purbach irányába, de ma este még elnézünk a helyi Heuriger-be, pár finom falusi falatért.

Mindjárt néhány sarokkal odébb rá is akadunk egy hamísítatlan helyi borozó-vendéglőre, amely nem szimplán borkimérés, de jellegzetes házi finomságok otthona. A leghíresebb burgenlandi boron, az Uhudleren kívül, persze adnak rizlinget és a kékfrankost is. A rubinszínű kékfrankos mellé hideg vegyes ízelítőt kérünk, főtt tarjával, kolbásszal, hagymával és házi sajttal, majd sebtében megkóstoljuk a főtt sonkát is, amit házi dinsztelt káposztával, benne sok köménymaggal tálalnak. Már reszketünk a gyönyörtől, amikor még egy kis túros rétest is előkerül a konyha mélyéről. Igazán figyelemreméltó nap ez a mai.

Purbach felé félúton!

Gyönyörű őszi reggelre ébredünk, gyorsan kivet az ágy. Remek alkalom, hogy a tegnap bekészített gyümölcskosárból lakmározzunk, a reggelivel most nem vacakolunk, pedig házigazdánk este még meleg briós és friss péksütemény házhoz szállítását helyezte kilátásba, amennyiben ilyesmire támadna gusztusunk. Gusztusunk az van, de elszántságunk még több, így hát sietve nyeregre pattanunk, és elindulunk Purbach irányába, a briós pedig úgyis megvár minket Rustban.

align=left A városból kiérve rákanyarodunk a pazar kerékpárútra. A szőlődombok látványa különösen szép így október derekán, a nap még langy melegen simogatja a sárgás-vörös pompába öltözött tájat, és minket, kerékpárosokat. A végeláthatatlan, lankás szőlősön keresztül haladva először Rust tűnik fel karcsú templomtornyaival, de messziről felsejlik még a Fertő kékes-szürke vize is kövér nádövével. Az út széli csipkebogyót már megcsípte a fagy, kevesen állnak meg csemegézni belőle, én azok közé tartozom, akik veszik a fáradságot, mert ellenállhatatlanul finom és egészséges is. Megáll az idő míg a bokrot dézsmálom, valamiféle természetes ősnyugalom terül el a tájon.

align=left Rustban mindenki megkapja, ami jár neki: kiéhezve gurulunk be a főutcába, ahonnan már csak egy ugrás a tó, de most nem megyünk oda, mert mardos minket az éhség, és már nem is briós íze tartja bennünk a lelket. Hagyományos vendéglők és borozók nyílnak a főutcán sorra egymást mellett, a kéményeken gólyafészkek, már madarak nélkül, de a bájos főtéren kötünk ki, és bevetjük magunkat az első teraszos vendéglőbe, ahol meleg konyhát is vezetnek. Azért is szeretem Burgenlandot, mert az ember nem tud nagyon melléfogni étterem dolgában, csaknem mindegy melyikbe ülünk be. A gourmand helyek mellett a vendéglők általában hozzák a megfelelő színvonalat, nem fogunk ehetetlen fogásokkal találkozni, sőt még a turistás helyeken sem akarnak rosszat sokért felszolgálni. Nem meglepő módon ezen a helyen is magyar a felszolgáló személyzet, gyanítom a szakács is, az étlapon viszont helyi fogások szerepelnek, amlyek azért nem vetik meg a magyaros pirospaprikát. Kikérjük a hőn áhított májgombóc levest, mert ezt sosem hagyjuk ki, ha erre járunk, az utánozhatatlan Wiener Schnitzelt krumplisalátával, másfelől a grillezett sügért burgonyával és fokhagymás spenóttal. Jót eszünk a pénzünkért, sajnos a süteményekre már rá sem bírunk nézni, inkább sütkérezünk még a napon egy forró bécsi mellett.

A lendület bennünk van, így eljutunk még a legközelebbi faluig, Donnerskirchenig, de Purbachra már nincs erőnk, így a lemenő nap egy hamísítatlan, szőlőlugasos Heuriger udvarában talál minket. Mustot szürcsölünk komótosan, szerencsére még van, bár a szüretnek már rég vége. A sötétedéstől nem félünk, mert van lámpánk, a bicikliút pedig amúgy sem keresztezi sehol az autós forgalmat.

align=left Elérhetőségek:

casa.peiso
Herrengasse 15.
7072 Mörbisch am See
Burgenland, Ausztria

Tel.: +43 2685 8221
fax: +43-2685-60991
E-mail: office@casapeiso.at
Web: www.casapeiso.at