Karácsony a Ramada Plázában - Ramada Plaza Budapest*****

Körbe a szálloda bejáratánál a dézsába ültetett fenyőkön fehér égők világítottak, mint megannyi csillag, belépve az elegáns előtérbe pedig ott pompázott a piros szalaggal, a piros és arany gömbökkel feldíszített fenyőfa. Elsőre feltűnt, hogy meglepően sok a vendég, főleg franciák és olaszok, de még Távol-Keletről, Japánból is érkeztek családok, hogy itt töltsék az ünnepnapokat.

A mi szobánk egy fenyőligetes kis parkra nézett, amit igazán csak másnap élvezhettünk, az esti kivilágításban viszont nagyon hangulatos volt. Vacsora előtt a wellness felfedezésére indultunk, és a zuhany után belevetettük magunkat a hideg vizes úszómedenébe. A középen átriumos, üvegtetejű plafon napközben természetes fényt ad, esti fürdőzésnél pedig a csillagokban lehet gyönyörködni, pechünkre most csak az eső kopogott rajta. Melegedni, meg persze fájó izületeinket kicsit kúrálni beülünk a margitszigeti termálvízbe, először a 38 fokos medencébe, majd kissé lehűlni a 33 fokosba. Még egy kis élvezkedésre futja a jakuzziban, de már vár bennünket az ünnepi lakoma.

Az étterem, akár csak a szálloda többi helyisége, modern, a kellemes fényeknek és a szép textíliáknak, falikárpitoknak, kerámia díszeknek köszönhetően pedig meleg és barátságos hangulatot áraszt. A büfé vacsorában a karácsony legfinomabb fogásait tálalják a halászlétől a harcsáig, a gesztenyés pulykától a beigliig, de ehetünk sóletet és lazacfilét is. A pincérek pezsgőt kínálnak a koccintáshoz, s mindeközben cigányzenekar játszik szalonzenét, karácsonyi dalokkal fűszerezve a repertoárt.

Másnap korán reggel turistát játszunk, elsétálunk a hotel mögött található Fő térre, erre a zsebkendőnyi területen megmaradt régi Óbudára. Elhaladunk a Szent Péter és Pál plébánia templom előtt, ahol a hívek a karácsonyi misére gyülekeznek. A tömjén füstjének illata elárasztja a templom előtt lévő, gondozott kis parkot. Tovább menve megnézzük Krúdy Gyula egykori házát, fotózkodunk a Krúdy szobornál, majd az egykori római villa helyén, az 1800-as években épült fogadó előtt kanyarodunk vissza, ez most az Óbudai Társas Körnek ad otthont.

A sétától kiéhezve reggelizni indulunk. A svédasztal roskadozik a sok finomság terhe alatt, a kínálat roppant gazdag. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere, a szokásos fogások mellett különösen az édességek, a zöldfélék és a gyümölcsök választéka bőséges. Ehetünk a házi kalácsot, a rongyos kiflit, a gyümölcskenyéret, a csokis és vaníliás muffint, az alma, a narancs és a banán mellett pedig ott sorakozott a kivi, a szilva, a szőlő és a körte is.

Jóllakottan pihenünk meg a hall kényelmes foteljeiben, és elmerülünk a karácsonyi díszek csillogásában, a személyzet sürgés-forgásában. A nap minden szakában érkezik és megy valaki, majd egy egész vendégsereg indul buszos városnézésre. Nagy a nyüzsgés, amit a szálló alkalmazottai egyformán kedves mosollyal és türelemmel intéznek. Itt az ideje, hogy mi is elinduljunk a szobánkba átöltözni, hogy tüzetesebben is feltérképezzük a SPA világát. Ma a méregtelenítéssel kezdjük, irány a szauna. Külön kabin van férfiaknak és nőknek, így a szemérmesebbek fürdőruha nélkül is adózhatnak a méregtelenítésnek. Izzadunk, míg a homokóra lepereg, hideg zuhanyt veszünk, majd köntösben átsétálunk a relaxáló szobába. A kellemes félhomályban a pihenő ágyon sikerül kizárni a külvilágot, az idő lassan csordogál, gondolataink messzire szállnak. A rituálét még egyszer megismételjük, majd felfrissítjük magunkat egy úszással. Csak egy könnyű ebédre és rövid sétára válunk el a vízi világtól.

A vacsorát egy nemrég érkezett amerikai csoport társaságában fogyasztjuk el, és ez külön élményt jelent. A cigányzenekar a Jingle bells karácsonyi dallamaival indít, s a csoport rögtön dalra fakad, majd zenei kísérettel eléneklik még a White Christmast, s nagy ovációval fogadják a Pacsirtát is. Minden szám után leteszik a kést, villát és tapsolnak. Lelkesedésük és jókedvünk mindenkire átragad, így igen vidáman indulunk a látogatók fogadására kialakított helyiségbe, hogy a minket felkereső barátainkkal találkozzunk.

Másnap a két eső közötti gyenge napsütést kihasználva átsétálunk a túloldalra, a Duna partra, ahová a szálloda egyes szobáiból szép kilátás nyílik. Épp szemben vagyunk a Margitszigettel, a panoráma gyönyörű, a város gyönyörű arcát mutatja az ide látogatóknak. Visszatérve a reggeliző asztalhoz, megkóstoljuk mindazokat a finomságokat, amikben tegnap már csak a szemünk tudott gyönyörködni, majd felkeressük a megunhatatlan wellness részleget, melynek hangulata is magávalragadó. Az ünnep második napján már sokan jönnek kintről is, akik csak szeretnénk egyet úszni, szaunázni, vagy éppen a gyógyvízben ücsörögni.

Búcsúvacsoránk csöndes, ma nincs csoport, kevés a vendég, így az étterem felét az elhúzható válaszfallal lezárják, ettől a hely kissé meghittebb. A cigányzenészek is ennek megfelelő romantikus dallamokat varázsolnak elő hangszereikből.

Hazaérkezve újabb meglepetés vár. Nem csupán az érkezéskor fogadott üdvözlő üzenet a szobában, de az e-mailjeim között most ott van a Ramada Plaza köszönőlevele a hotel igazgatójának aláírásával: örülnek, hogy vendégül láthattak, visszavárnak.