x

Ha jó vöröset szeretnél, azt mondom Merops

Hotel tesztek élménybeszámolók, értékelés

Címlap / Hotel tesztelés

Ha jó vöröset szeretnél, azt mondom Merops

Mivel személy szerint nem a vörösökre utazom, Szekszárd, mint borvidék eddig fehér folt volt a térképemen. De akkor is bajban lettem volna, ha Szekszárd felfedezésének kiindulópontját egy trendi városi szállodában képzelem, amely kellemes nyugvópontja a környék, a helyi gasztronómia és borok megismerésének.

Nos, ennek a korszaknak vetett véget a Hotel Merops-ban tett látogatásom, mert a szekszárdi vöröset megszeretve, a várost, a környező szőlőhegyeket megismerve távozhattam Szekszárd új és egyetlen városi négycsillagosából, sőt magáért a szállodáért is érdemes volt ide utazni.

Ott tartózkodásunk alatt a tulajdonos Mészáros család vendégszeretetét élveztük, akik készek voltak nemcsak a város, de pincészetük és a bikavér készítésének titkaiba is beavatni minket.
Pali bácsi , a borász és egyben a családfő még gyerekként szerette meg a szőlőt, s közben hogy is ne szívta volna magába titkait, mikor a helyiek emberemlékezet óta mindig is szőlőműveléssel és borkészítéssel foglalkoztak. Nem is lopjuk sokat az időt a szobában, Pali bácsi lelkesen vezényel fel minket a már téliesített dzsipekre, hogy dűlő- és birtoktúrára induljunk, ég a vágytól, hogy az idegeneknek átadjon valamit Szekszárd szellemiségéből, bemutassa legszebb részeit és fő ékességét, a szőlősöket.

Első állomásunk a Mészáros család régi tanyája a felsővárosi Bocskai utcában, a pincesoron. A kinti hűsről a borospincébe érve kellemes meleg csapja meg csapatunkat, Pali bácsi jót derül látva meglepett ábrázatokat, hiszen ő tudja, a pince nyáron hűvös, télen meleg, vagyis itt állandó 14-15 fok körül van a hőmérséklet.
Kicsi és nagy tölgyfahordók sorakoznak katonás rendben, mindegyikben vörösbor várja további sorsát, a legtöbből cuvée készül. A sort, mint utólag kiderül, egy ízlésemhez közel álló fajtával, a malbeck-kel kezdjük, mely fehérbor könnyedségű, nem túl tanninos, könnyen belopja magát egy fehérbor rajongó szívébe is.
Azután szépen sorjázzuk végig a nehezebb, testesebb, nagy formátumú vöröseket is. Kóstolunk shirazt, cabernet franc-t és kékfrankost, mellé természetes ízfokozó gyanánt helyi termelők sonkáit, házi kolbászait, töpörtyűit, kenőmájasait és sajtjait kínálja Pali bácsi, hogy jobban kiteljesedhessenek, kerekedjenek az ízek, s a gyomrunknak is jó szolgálatot tesz most egy kis zsír. Bár én maradok a fehér boros, ízlelőbimbóim azt súgják, különleges vörösöket kóstolhattunk most itt Pali bácsi szentélyében.

Hát itt terem az a jó szekszárdi!


Már jókedvűen érkezünk a Szűcsény-szurdikhoz, ami tulajdonképpen egy löszbe vájt kanyon, egészen elképesztő és szürreális látvány, Szekszárd talán legizgalmasabb része. Ez a löszmélyút, amit a helyiek szurdiknak hívnak méreteit tekintve a legnagyobb felszíni löszképződmény itthon, terepjárónk néhol 10 méter magas löszfalak között kanyarog. Nem is hittem, hogy Magyarországon ilyen létezik. Ráadásul, mint megtudjuk, régen lovas kocsival is jártak erre, persze nem télen, hiszen gyakorta még ősszel is nagy árat fizettek a kocsikázásért azok, akiknek sárba fordult a megrakott szekér. Nyáron olyan, mintha barlangban sétálna az ember, ahogy a fal tetején nőtt fák koronái sátrat húznak az út fölé. A Cserhát-tetőn és a Hosszú-völgyön át a Remete-forráshoz érünk, amit a helyiek egyszerűen Csurgónak hívnak, ami időtlen idők óta ontja itt a vízét. A város ezen ősi pontján gyakran megálltak az emberek a szőlősbe vagy a szántóra menet, hogy megtöltsék korsójukat.

Azután a Bödő-tetőn és a Kerékhegyen át folytatjuk utunkat, hogy a Bati kereszt kilátó tetején megpihenve kóstoljuk meg a 2012-es Grand Antiqua Cuvée-t. Apró hiba csúszik a számításomba, amikor a kilátó közepe táján felfelé haladva rá kell döbbennem, hogy klausztrofóbiás vagyok, így a csúcsra érve az ínyenc borkóstolás nálam szimpla vedelésbe torkollik, hogy megfeledkezve a szédítő magasságról némiképp élvezni is tudjam az amúgy pazar kilátást. Sajnos ezúttal a szél is ellenünk van, így visszavonulót fújunk, s sebtében ugrálunk fel a dzsipek menedéket adó platójára.

Mielőtt végérvényesen visszatérnénk a szálloda melegébe, ahol szauna is vár ránk, még végigautózunk a szerpentines Baranya-völgyön és a Csatári-völgyön, végül a Csacska szurdokon is. A szőlődombok között ismert névtáblák bukkannak elő, így láthatjuk a szépen gondozott Heimann, a Vesztergombi, az Eszterbauer és a Bodri borászatok szőlőültetvényeit is. Míg a Szőlő-kilátóból egy utolsó pillantást vetünk fentről a városra, végül búcsúzunk a szőlőskertektől.

Gourmet vacsora tálalva

Ha kiéhezve nem is, de kissé megfáradva érkezünk vissza a szállodába, hogy tobzódásunk tovább folytathassuk egy gourmet vacsora keretében a hotel éttermében további fantasztikus vörösök és rozék társaságában.
A ház mesterszakácsa, Vörös Krisztián előételként házi szarvas sonkát tálal fel nekünk ropogós zellersalátával, majd forró sütőtök krémleves következik füstölt libamellel és pirított magvakkal.
Elégedettségemet jól jelzi, hogy a tányéromról az utolsó morzsáig minden elfogy, s még csak most érkezik a házi gnocchi vargányás gombamártással, aminek szintén nem tudok ellenállni.
Mivel egyszer s utoljára már készítettem otthon hasonló olasz krumplinudlit, tudom milyen nehéz elrontani, így minden elismerésem a szakácsé. A nudlik nem túl puhák, nem is kemények, a gombamártás isteni.
Már csak az íze kedvéért és a látványa miatt kóstolom meg a sertés medaliont kacsamájjal, színes borsmártással, zöldség golyókkal és grillezett édesköménnyel, amit Krisztián fő fogásként tesz asztalunkra.
Végül a málna coulis-val ízesített túrótortában tényleg már csak a szememmel gyönyörködöm, de azt sem sokáig, mert társam az enyémet is felfalja.

Töltsd pohárba, és csodát látsz!

Mivel ez idáig nem mélyedtem el különösebben a vörösborok mesés világában, bevallom eddig súlyos tévedésben éltem, azt hittem, a bikavér csak egri lehet. Szekszárdra kellett azért elutaznom, hogy megtudjam, bikavért bizony itt is készítenek, nem is akármilyet. Ennek alapja pedig a gyümölcsös kékfrankos mellett a kadarka, a merlot, a cabernet sauvignon, a pinot noir és syrah fajták, amelyek itt mind megteremnek.
Vacsora után házigazdáink meg is engedték, hogy elkészítsük saját bikavérünket, amelynek most már tudom, hogy összetevői milyen arányban kell, hogy képviseltessék magukat ebben a különleges cuvée borban, ha a bikavér nevet ki szeretné érdemelni. Így minimum 45 százalék kékfrankost és 5 százalék kadarkát kell tartalmaznia; a cabernet és merlot aránya nem lehet több 40 százaléknál, tíz százalékban pedig további 13, a borvidéken telepíthető szőlőfajtát használhatnak a borászok. A játéktér és a lehetőségek száma itt már oly végtelen, hogy azt már csak Pali bácsi virtuozitása tudja kordában tartani. Így bár elkészítettük saját bikavérünket, a jövőben mégis inkább Pali bácsiét választanám, de az biztos, hogy ezentúl a borbárok polcain a szekszárdi bikavért is keresni fogom.

Telefon: (+36) 1 255 2200
hétfő-péntek 9-17 óráig
E-mail: info@utisugo.hu