x

Eklektika és szecesszió

A XIX. század második fele a kapitalizmus virágkora. A tőkés nagyipar, a kereskedelem, a városi fejlődés, a közlekedés olyan színvonalra jutott, mint soha annak előtte. Az építészet számára is alapvető változásokat hozott ez az időszak.

Az építőanyagok nagyipari termelése, új anyagok gyártása, a szállítás forradalmasítása nagyban módosította az építészeti technikát és szervezést. Világvárosok alakultak ki, megsokszorozódott a városi lakosság, mindez megnövelte az építészeti igényeket, feladatokat.

A londoni Parlament óratornya
Az építőanyagok között előretör az acél és az üveg. De az új anyagok tulajdonságaihoz leginkább illő formák kialakítása még várat magára. Az építkezésnél egyre inkább a mérnök veszi át az irányítást, de munkájának eredményét "csak" technikának, konstrukciónak és nem "művészetnek" tekintik. A mérnöki szerkezetet tehát elrejtik, eltakarják a "művészet" hamis formáival. A modern szerkezeteket burkoló formák között újra megjelennek az elmúlt korok építészeti részletei. E korszak építészetét eklektikusnak nevezzük; ez a görög eredetű szó arra utal, hogy válogat a történeti stílusok formakészletéből. Néha egyetlen műalkotáson belül is egymás mellett láthatók a legkülönbözőbb részletek. Az eklektikus építészet alkotásai azonban magukon viselik a XIX. századi jelleget is. A másolt formák csak a homlokzaton tűnnek fel, a téralakítás ritkán korhű. Sőt, azzal is elárulják eklektikus voltukat, hogy gyakran vakolatból és nem faragott kőből készültek: a szerkezetek modernségét sem nehéz észrevenni. A homlokzatalakítás és a belső kiképzés között tehát ebben a stíluskorszakban megnő az ellentét.

Sacré Coer
Az a felfogás alakult ki, hogy az építészeti műfajok szorosan kapcsolódnak bizonyos történeti stílusokhoz, ezért azokat kell követniük, utánozniuk. A templomok gótikus, a kastélyok barokk, a városházák és a tudományos intézmények reneszánsz stílusban épültek, mondván : ezek a formák felelnek meg inkább az épület rendeltetésének, hasonlóan egyébként a romantika felfogásához. A két stílusirányzat között azonban lényeges különbség van. Az eklektika pontos, nagy tárgyi ismereten alapuló, tökéletes másolatokra törekszik, míg a romantika csak korhangulatot idéz, a részletek hűsége nélkül. A londoni Parlament tervezőjének a megbízók előírták, hogy gótikus stílusban készítse tervét. A díszítőrészletek eredete ugyan nem vitás, de az épület mégsem lett gótikus. Az áttekinthetetlen tömegű komplexumban hiába keressük a gótika építészeti logikáját, szerkezeti rendjét. A gótikus formák pusztán díszítmények.

A múzeumok építése a XIX. század második felében vett nagyobb lendületet. Az antik művészet e korszakban még mindig az utolérhetetlen tökéletességet jelentette, ezért a "művészet szentélyét", a múzeumot rendszerint antik templom formájában valósították meg. A nagy portikuszok, klasszikus részletek valóban az épület rendeltetésének megfelelő hangulatot árasztanak, de az egyes termek már kevésbé felelnek meg céljaiknak. A nagy, oszlopos csarnokokban nehezen oldható meg a gyűjtemények jó elrendezése, raktározása.

A modern építőanyagok sajátosságainak megfelelő művészi formaa legelőször az új épülettípusokon jelentkezett. A gyárépületek kezdetben művészi külsővel leplezték prózai rendeltetésüket - sörgyárak például várkastélyokat utánoztak -, de hamarosan kialakul vasvázas, üvegfalú csarnok formájuk.

Eiffel-torony
Ezt a fejlődést tették meg a vásárcsarnokok, a pályaudvarok, áruházak, kiállítási csarnokok is. A korszak legismertebb művei közé tartozik az Eiffel-torony (1889). A párizsi világkiállításra épült 300 m magas vasszerkezetű torony az új építésmód nagyszabású jelképe. Szerkezetét leplezetlenül mutatja meg, tudatosan vállalva a szokatlan, új formát.

A századvég művészete a század más stílusáramlataihoz képest új hangot jelentett. A szecesszió szó "elvonulást", vagyis a hagyományokkal való szakítást jelent. A történeti stílusok felelevenítésének szokásával szakít a szecesszió, és a kor építészeti feladatainak új, egyéni megoldást kínál. A díszítmények újra polgárjogot nyertek, de az építészek nem az elmúlt korok ismert díszítőelemeiből merítettek. Bár növényi formákból indulnak ki, nem céljuk a természetet hűen utánozni.

A levél- és indamotívumokat stilizálják, elsősorban a szép, hajlékony vonalat, a mélység nélküli teret keresve. A korlátlannak tűnő lehetőségek láttán a kor tervezői úgy érezték, a régi építészet minden hagyományával szakíthatnak. Ez sokszor a mindenáron való újat akaráshoz, egyénieskedéshez vezetett. E törekvések egyik jele, hogy a falfelületet vékony, hajlékony vonalú részletekből alakították ki - mintha nem is kőből készült volna.

Iparmûvészeti Múzeum
Sokszor az az érzésünk, a díszeket nem is építész, hanem grafikus rajzolta. A kor építészetének másik irányzata mellőzte is a díszítményeket. Sima, dísztelen épületei mindenekelőtt a rendeltetésnek jól megfelelő formákat és tömegeket mutatnak be. A magyar szecessziós építészet díszítményei között a népművészet újonnan felkutatott elemei játsszák a fő szerepet; például Lechner Ödön budapesti Iparművészeti Múzeumán.

Az épület egésze elárulja, hogy a tervező a népművészet formavilágával szeretné megújítani a magyar építészetet, anélkül hogy lemondana a korszerű technika előnyeiről. Díszei szerves részei az alkotásnak.

Példák az ekletikára az építészetben: Fővámpalota (Budapest), Szent István Bazilika (Budapest), Operaház (Budapest), Sacré Coeur (Párizs), Opera (Párizs), Eiffél-torony (Párizs), II. Viktor Emánuel síremléke (Róma), Burgtheater (Bécs).

Példák szecessziós épületekre: Grasham-palota (Budapest), Iparművészeti Múzeum (Budapest), Földtani Intézet (Budapest), Postatakarékpénztár (Budapest), Városháza (Kecskemét), Kós-ház (Miskolc), Kék templom (Pozsony), Sagrada Família (Szent Család) templom (Barcelona), Casa Milà (Barcelona).

www.epitoanyagnet.hu


Telefon: (+36) 1 255 2200
hétfő-péntek 9-17 óráig
E-mail: info@utisugo.hu