x

A Puchner-kastély története

A Puchner-kastély története

A családi levéltár szerint Puchner Antal báró 1841 májusában látogatott először birtokára. Ekkor még a településen sem kúria, sem kastély nem volt. A báró beleszeretett a Mecsek lábánál, a Hegyhát lankái között megbújó birtokba és az 1840-es évek végén egy kastély építésébe kezdett. Ennek pontos időpontjáról nincsenek adatok.

align=left A családi archívum is csak egy adalékkal szolgál erre vonatkozólag. Eszerint, amikor 1849 szeptemberében a tábornok fia, Hannibál ellátogatott a birtokra, arról számolt be apjának, hogy az épület áll, és csak az emeleti részen vannak vissza kisebb belső munkálatok.

A kastélyról nem maradt fenn pontos leírás,de a családi iratok által Wohnhausként emlegetett ház meglehetősen puritán, minden fényűzést nélkülöző épület lehetett. A tábornok fia, Puchner Hannibál 1861-ben vette át a birtokot, családjával együtt költözött a kastélyba. Az ő nevéhez fűződik a kastély átépítése és a park telepítése is. Hannibál idősebbik fia, Károly nagy terveket szőtt a kastély bővítéséről, átalakításáról, de korai halála miatt ezek megvalósítása fiatal özvegyére maradt. Az átalakítás 1898-99-ben meg is történt (Az épület a ma is látható, kései historizáló formáját az 1898-ra befejeződött átalakítások során nyerte el), de az özvegy nem bizonyult jó gazdának. A viszonylag kis birtok jövedelméhez képest költekező életmódot folytatott, s a kastély átépítése is megterhelte az uradalmat.

align=left Két fia közül előbb az idősebb, a Pozsonyban jogot hallgató Antal gazdálkodott Bikalon az 1920-as években, majd az osztozkodást követően, az 1940-es évektől öccse, a gazdász képzettségű Puchner Károly (1898-1985) kezére került a bikali részbirtok és a kastély.

A második világháború végén, sokáig még a front átvonulását követően is, az orosz parancsnokság használta az épületet. A megszállók kezén a helyiségek többsége használhatatlanná vált. A földbirtokos családjával a földszint néhány lakható szobájába húzódott.

A katonák kivonulása után az épületet anyagi eszközök híján nem tudták helyreállítani. 1949-ben a kastélyt is el kellett hagyniuk, bár a tényleges államosításra csak 1951-ben került sor. A parasztházba kizsuppolt Puchner családnak még számos zaklatást kellett elszenvednie. A jobb sorsra érdemes, művelt, széles körű ismeretekkel rendelkező, több nyelven beszélő, de a szocializmus időszakában méltánytalanságok sorát eltűrni kényszerülő utolsó bikali földesúr mint „osztályidegen”, „kulák” nyolc évig farakodóként, majd két évig éjjeliőrként tisztességgel dolgozott a Kelet-Mecseki Erdőgazdaság kárászi területén, illetve a kárászi vasútállomáson. Fiai, unokái ma is Bikalon élnek.

Forrás: Száz magyar falu könyvesháza - Bikal

Kapcsolódó Tartalom