Az emlékek bizsergető izgalmával készültem, hogy most májusi zsengeségében is felfedezzem a sziget szépségét. Görögország legnagyobb szigete több mint 300 kilométer hosszú, egy hét alatt, alig a felét sikerült bebarangolnunk.
)
Másnap a főváros felfedezése indulunk kis csapatommal. Az évezredek során virágzó, majd elfeledett és újra felfedezett Héraklion 1971-ben lett Kréta fővárosa. Legfőbb nevezetessége a Régészeti Múzeum, melyben a világ egyik legnagyobb és legszebb történelmi tárgyi emlékgyűjteménye látható. Kréta ötezer éves kultúrájával ismerkedhetünk itt meg, melyből számukban és jelentőségükben is kiemelkednek a híres minószi leletek. A múzeum mára kinőtte magát, most éppen bővítik, szépítik, ezért csak részlegese látogatható. A tárgyi leletek után élőben is látni kell a Herakliontól mindössze öt kilométerre fekvő Knosszoszi Palotát és labirintust. A legenda szerint itt ölte meg Thészeusz a Minotauruszt, hogy azután Ariadné fonalának segítségével kitaláljon a labirintusból. A valóság a több ezer éves, Csipkerózsika álomból 1900-ban felébredt, romjaiban is fenséges palota. Minoas király egykoron háromemeletes palotaépülete gyönyörű vörös oszlopaival, csatornarendszerével, vízöblítéses illemhelyével, a káddal, ahol ötezer évvel ezelőtt a királynő a csapból engedte a vizet, még ma is ámulatba ejti az utazót.
)
A „kultúra bölcsője” után vadregényesebb tájakra indultunk, felfedezni a még szinte érintetlen déli partot, ahol a nyaraló turizmus még nem igazán terjedt el. A magas hegyek ölelésében és a süvítő szél háttérsüvítésével Matala üvegfalú éttermében úgy éreztük magunkat, mint egy megelevenedett western filmben. A szélnek azonban csak a hangja nagy, így ebéd után, a kellemes napsütésben felfedezőútra indultunk. A kis öblöt körülölelő hegy oldalában számtalan fekete lyuk tátong, mint kiderül, megannyi barlangnyílás, amik egykoron a halászok lakásai voltak, majd a hetvenes években a hippik költöztek ide, hogy mára turistalátványossággá váljanak.
)
Este a kanyargós szerpentin úton egy kis hegyi faluba indultunk a görög estre. A szürkületben meredek szurdokok tátongnak a mélységben, itt az ideje, hogy idegenvezetőnk elmesélje a sofőr viccet: a pópa és a buszvezető megérkeznek a túlvilágra és utóbbi rögtön bebocsátást nyer a mennyországba, míg a pópát várakozásra kérik. A pópa felháborodottan tiltakozik, hogy őt, aki szent életet élt megelőzi a durva, káromkodó, köpködő sofőr. Amíg te imádkoztál, mögötted az emberek szunyókáltak, e mögött az ember mögött azonban ötvenen imádkoztak és vetették a keresztet - világosítja fel a paradicsom őre.
Nos, vagy az imádság, vagy profi buszvezetőnknek köszönhetően megérkeztünk a hamisítatlan krétai hegyi faluba, ahol kupica pálinkával várják az idegeneket. Ma már a hegyi falvak jószerével elnéptelenedtek, ez egyike azoknak, amit még laknak, így megláthattuk milyen volt az élet Krétán egy emberöltővel ezelőtt. Kacskaringós kis utcákon köböl épült szerény házacskák sorakoznak, a főtéren egymással átellenben a kocsma és a templom néznek farkasszemet egymással. A legnagyobb épület a vendéglő, ahol a népi együttes krétai és görög táncokkal szórakoztatja a vacsoravendégeket, természetesen felidézve a kihagyhatatlan Zorba táncot.
)
Rákövetkező nap korán indultunk Elounda kikötőjébe, ahonnan Spinalongára hajóztunk. Az 1200-as években, amikor Velence megvásárolta Krétát, itt a közeli kis szigeten építették fel a védelmi vonalat, széles várfalakkal és erődítménnyel. A törökök mintegy 400 év múlva már lakták is a szigetet egészen addig, míg a függetlenné vált Kréta ide nem telepítette a leprásokat. A betegeket a kiürült házakba költöztették, az állam nyugdíjat biztosított nekik, leprakórházat építettek, üzletek, kávéházak működtek és saját templomuk is volt. Habár hivatalosan nem engedélyezték, egymás között házasságot kötöttek, gyerekek születtek, akik ha egészségesek voltak nem maradhattak a szigeten, Krétán adták őket örökbe. A családtagok hetente egyszer látogathatták rokonaikat és a nagy szigetről jártak át dolgozni az itt működő mosodába, kórházba, üzletekbe. Nekik a kapu melletti egykori raktárépületben fertőtlenítő helyet alakítottak ki. A lepra ellenszerének feltalálásával 1957-re megszűnt a leprasziget, napjainkban múzeumként működik, folyamatosan restaurálják, a házakban fénykép kiállítások mutatják be a leprások és gyógyítóik életét.
)
A következő kirándulás Fodele. Ez is egy élő hegyi falu, sajátságos krétai hangulattal, ennek azonban fő nevezetessége, hogy itt született Domeniko Theotokopulosz. Elsőre a név nem sokat mond, hiszen a világ „a görögként”, vagyis El Greco-ként ismerte meg. Szülőháza sajnos már nincs meg, de emlékét a falu ápolja, innen indult ugyanis ikonfestőként pályafutása, s szívében mindig krétai maradt. Abban az időben azonban Krétán még nem létezett világi festészet, ezért először Rómába ment tanulni, majd Spanyolországban sikerült saját műhelyt nyitnia.
Utolsó napra maradt Kréta harmadik legnagyobb városa Rethymno, amely pont a sziget közepén helyezkedik el. Hangulatos kikötőjéből futnak ki a mediterrán térségben közlekedő több emeletes hajók, szomszédságában magasodik a velencei erődítmény fala. Itt nyaranta fesztiválokat, szabadtéri előadásokat rendeznek. A hegyre felfutó szűk utcácskákban három minaret is megmaradt eredeti szépségében. Rethymno azonban elsősorban kulturális központ. Itt található Kréta egyeteme, ahova a világ minden tájáról érkeznek diákok, ezért egész évben mozgalmas, fiatalos, lüktető életet él.
)
Kréta így májusban mutatja a legszebb arcát, minden zöldell, virágzik, a fákon érik a narancs, sárgállik a citrom, a hegyormok sem kopárak még, az út mentén vadon virít a muskátli és a leander. Alig egy hónak múlva a tűző nap majdnem mindent kiéget, de ennek a kopárságnak fenséges bája van.
A csodás élményekért köszönet a Best Reisennek!
Győri Anna
