x

Stájerország: tavak szélén, hegyek élén

Hírek , beszámolók, úti cél ajánlók

Stájerország: tavak szélén, hegyek élén

Feltöltve: 2011-05-26

Esős reggelen vágunk neki az útnak, hogy első pihenőnket a hegyeshalmi benzinkútnál tartsuk. A lassan előbújó nappal egy időben indultam kávézni a patyolat tiszta étterembe, ahol minden kapható, mi szem szájnak ingere, igaz méregdrágán, egy sima zsömlét 100 forint fölötti áron vesztegetnek. Így inkább maradok a kávénál és az otthonról hozott szendvicsnél, amivel elvagyok ebédig.

Dél körül érünk a Semmering hegységben lévő, egykori Esterházy kastélyhoz, Schloss Sommerauba. A hegyi erdővel körülölelt fenséges épület, ami nem is olyan régen még a világháborús veteránok üdülőhelye volt, ma JUFA hotel, azaz ifjúsági és családi szálláshely, belülről csalódást okoz. Eltüntettek minden kastély jelleget, a benti szűk folyosók, alacsony ajtók és a szobák mérete akármelyik modern építésű szállodában lehetne. Az ebéd felejthető, viszont megkóstolom a tartományban mind máig népszerű kukoricamálét, ami roppant ízletes.

Havas sziklák meredélyén

A hatalmas park és a kristálytiszta levegő sétára csábít, de indulnunk kell, már vár bennünket Eisenerz vasércbányájában a világ legnagyobb taxijának nevezett Hauly nevű dömper. Az öltözőben mindenki kap sárga esőkabátot és sárga fejvédőt, amit egész utazás alatt szigorúan fent kell tartani, így indulunk el a gigászi méretű óriás felé. A több mint 11 méter széles, 5 méter magas és 860 lóerős masinán 64 utas fér el.
A meglehetősen rázós meredélyen billeg fejemen a sisak, keresztülfúj a cúg, míg felkaptatunk az 1200 méteres magasságba, a kilátás viszont mindenért kárpótol. Alattunk, a lépcsőzetesen kivájt hegygerincen megcsillannak a fények, alant a kristálytisztán kéklő bányató túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.

Visszaérve már esteledik, így szállásunk felé tartunk Admontba, a Röthelstein kastélyba. Az apostoli városka legfőbb nevezetessége a gyönyörű könyvtár, ami a világ legnagyobb apostoli könyvtára. Sajnos csak egy brosúrában gyönyörködhetünk benne, időhiány miatt kimarad a programból. Szálláshelyünk, a hegyoldalba pompázó egykori papi rezidencia lenyűgöz. Leginkább az olasz palazzok stílusára emlékeztetnek átriumos, kerengős, vörös kővel kirakott folyosói. Az éttermet az átriumos belső térben alakították ki, s az üvegkupola alatt akár csillagfényes vacsorát is lehetne fogyasztani, de most borús az ég. Viszont az étel ízletes, halat, vadat, s mi jó falat, mindent kínál a svédasztal.

Lenn a bányában

Reggel indulunk tovább Altaussee-be, ahol lemegyünk a bányába. Itt fehér vászonkabátot és nadrágot húzunk, megnézzük a kötelező kisfilmet, majd barna kenyeret mártunk a szűz, nagy szemcsés barna sóba és egy kis kupica pálinkát felhörpintve Glück!, vagyis Jó szerencsét! felkiáltással nekivágunk a két órás sóbánya sétának. Hétszáz méter után enyhe klausztrofóbia tör rám, így már nem csak a bányajárattal, de ezzel is meg kell küzdenem. Ekkora éppen kiszélesedik az út, s a mindvégig magyar nyelvű idegenvezetésből megismerhetem, hogyan bányászták régen s még ma is a sót. Végtelennek tűnő folyosókon haladva jutunk el a kápolnához, ahol fekete sóból készült az oltár, a padok és az oltárképek. Szent Barbara, a bányászok védőszentjének napján még ma is minden évben misét tartanak itt. Az oltárképek az évszázadok alatt, a sós levegőnek köszönhetően megőrizték szépségüket, s épp ez adta az ötletet a náciknak, hogy a lopott műkincseket itt rejtsék el, amit a visszavonuláskor meg épphogy fel akartak robbantani. A bányászok hősiességének köszönhetően menekültek csak meg Michelangelo, Rembrandt és Dürer művei. Újabb, most már csúszdákkal tarkított vándorlás után érkezünk a 300 fős színházterembe. Lent a mélyben tudom meg, hogy egy bányaelőadás katasztrófája miatt, ahol bent égtek a vendégek, ma már nem tartanak itt előadásokat, ennyi embert be sem engednek egyszerre a bányába. Ekkor már végképp a kijáratot lesem, hiába, így nem tudom felhőtlenül élvezni a számunkra rendezett zenés fényjáték ízelítőt a bányató fölötti sóvilágban. A hét fokos hidegben ráadásul ekkorra már kellőképpen átfázunk, így gyors ütembe tesszük meg a kivezető utat, s nagy örömmel fedezem fel a világosságot az alagút végén.

Sissy kedvencei

Újra buszra szállunk, sofőrünk nem kis bravúrral kanyarog Bad Aussee középkori városka szűk utcáin, a busz oldala csak centiméterekre van a ház falától. Bad Aussee mindig virágzó város volt, s ezt nem csupán a sónak köszönhette. A jószerencse egykoron erre vezérelte Habsburg János főherceget, aki itt nyomban beleszeretett a postás szép leányába, s addig harcolt, míg feleségül nem vehette. Ekkor következett az első fellendülés, majd később kiváló klímájának köszönhetően Sissy tette át ide nyári rezidenciáját, akit természetesen követet a császári udvar is.
A múlt század végén aztán felkapta a helyet a művészvilág, többek között itt van nyaralója a nálunk a Mephistoból ismert színésznek, Brandauernek is. Innen a tavakhoz kanyarodunk, ahol mesébe illő kép tárul a szemünk elé tündöklő tóval, tornyos házacskákkal. Bad Ausseeban sikerül kipróbálni egy igazi wellness csemegét is. Egy fal előtt felállított polcokon sűrűn egymás mellé helyezett fenyőágakra sós vizet csurgatnak felülről, míg a hátteret nyugtató kék fénnyel világítják meg. A nyugágyakban ücsörögve relaxálunk, míg a légutak kitisztulnak.

Majd három órás út áll előttünk, hogy eljussunk a karintiai Bleiburgba, a szlovén határ mentén épült passzív Jufa szállóba. Tökéletesen egyet értek az energiatakarékossággal, mégse nyerte meg a tetszésemet ez a forma. A kinti illatos-langyos estéből a hallba lépve fülledt meleg fogad. Alapból fázós vagyok, de ez még nekem is sok. Az ablakokat nem lehet kinyitni, hiszen a hőcserélős szellőztető oldja meg a levegőcserét. A fürdőszobában érzékelős világítás, ami elvileg csak 10 perccel azután kapcsol le, hogy kijöttem, mégis sötétben fejezem be a zuhanyzást, a zuhanyfülkében ugyanis nem érzékeli, hogy bent vagyok, no persze a 10 perc sem stimmel. A ház amúgy érdekes, sok saját energiával működő játékkal, nagy sportpályával. Az összes Jufa (Jungen und Family) ház, ahogy a neve is mutatja egyszerre ifjúsági és családi, egyforma arculatú, tiszta és szép.

Búcsúzóul még kávézom egyet a madárcsicsergős napsütésben a teraszon, Veitsch hófödte hegycsúcsaiban gyönyörködve.

A csodás utazásért köszönet a Vista Utazási Irodának!
  • 

    Téma szerint

    • Hóbiztos síterepek, csalogató hütték


      A Ski Amadé Ausztria egyik legnagyobb összefüggő síterepe, összesen mintegy 860 kilométernyi sípályával, több szánkópályával és rengeteg csábító hüttével. Mi utunk során a gleccs...

  • 
  • 
  • 
  •