x

Hírek , beszámolók, úti cél ajánlók

Pécs aktívan

Feltöltve: 2014-07-04

Amikor legutóbb Pécsett jártam a város a kulturális főváros készülődésének lázában égett. Pécs és környékének megismerése egy felejthetetlen kulturális barangolás volt. Most a Dél-Dunántúli Ökoturisztikai Klaszter meghívására a vidék új oldalát fedezhettem fel az aktív turizmust, s a kínálat legalább olyan gazdag, mint a kulturális emlékeké.

Utunk legelső állomása Orfűn a Mecsek háza, a barlangászok fellegvára. Innen indulhatnak a kalandra éhes turisták, hogy felfedezzék a Trió barlang kiépítetlen cseppkövekkel ékes világát. Senkit ne tévesszen meg ez nem egy barlanglátogatás, a vízhatlan overallal, gumicsizmával, sisakkal felszerelt felfedezőknek kúszni-mászni is kell, néha a vízben tapicskolni a mintegy másfél órás barlangolás alatt. Bevallom, inamba szállt a bátorság, s a lelkes invitálásnak ellen állva csupán a „Barlangok világa” kiállításban gyönyörködtem.


Utunk következő állomásához közeledve már messziről hallatszó dobszó jelzi a Pécsi-tó partján álló aktív víziturisztikai központot. Éppen a most divatos sárkányhajósok szálltak vízre. Sajnos csapatunk létszáma ehhez nem elegendő, marad a kajak és a kenu, de a kiépített futópályán körbe kocoghatjuk a tavat, lehet horgászni, s éjszakára akár egy jurta sátorban hajthatjuk álomra a fejünket.

Mi azonban tovább folytatjuk utunkat, s mint megéhezett vándorok betérünk a kemencés udvarú Muskátli vendéglőbe. A különféle kemencéknek most csak a látványába gyönyörködhetünk, de nagyobb csoportoknak, előzetes rendelésre különféle kemencébe sült étkeket is kínálnak. Mi sem maradunk éhesek, a környék jellegzetes medvehagymás ételeiből válogathatunk.


Kora délután érünk a Tekeresi Lovaspanzióba, ahol vidám gyerekzsivaj fogad, éppen osztálykiránduláson lévő csoportot szállásoltak el. A jellegzetes sváb falusi ház, hátsó falán a jellegzetesen kialakított műemléki istállókkal, ifjúsági szálláshely, ahova nyári táborokat szerveznek foglalkozásokkal, s nem utolsó sorban a falusi élet megismerésével. Ezért tartanak kecskéket, na és persze vannak lovak, amiknek egyikére fel is ülünk. Én alacsony vagyok, a ló magas, így már a „felpattanás” is külön feladat, de ráadásul a galopp közepén besétál egy tehén a képbe, amitől lovam kissé ideges lesz, addig követi a szemével, míg úgy döntök nekem ennyi elég volt. Az élmény azonban fantasztikus, s mint megtudom, 2-3 hónap alatt olyan szintre juthatnék, hogy már terepjárásra is elindulhatnánk a pacival.

Esteledik, mire Cserkútra érünk a szálláshelyünkre a Vackor vendégházakba. A Jakab-hegy lábánál fekvő kis falút körbeölelik a hegyek, kristálytiszta a levegő és a takaros vendégházak egyikébe gondos háziasszonyunk Margit a fáról frissen szedett cseresznyét készít be nekünk. Körbejárjuk a kis kertet, ahol veteményes is van, megnézzük a régi tárgyakkal berendezett épített pincét, éppen csak szusszanunk egyet, s már indulunk is Biához, a fogalomként ismert Biobia portára a gazvacsorára. Családiasan körbeüljük a konyhaasztalt, ahol a teríték különféle tányérokból, öblös csuprokból, poharakból áll. Már ez sem mindennapi, de a leves sem, ami egyszerű piros fazékban kerül az asztalra. Csupa-csupa vegyszermentes zöldségféle került bele a csalántól, a gombáig, s az erdő-mező ehető terméséig. A salátán színes ehető virágok díszelegnek, s a sült nyúl után kukoricakásából készült desszertet ehetünk, de nagy tálban csábosan mosolyog ránk a frissen szedett eper. A bőséges vacsorát le kell sétálnunk, Bia éjszakai hegyi sétára kalauzol bennünket, ami nem is annyira sötét, mint elsőre tűnt.

Frissen ébredünk a Vackor vendégházban, Biánál helyi kecskesajtos, medvehagyma bigyós, kakukkfüves, nyúlzsíros reggelivel erősítünk az előttünk álló Mecsextrémes túrára. Mecsextrém az, ahol órákat lehet eltölteni, de nekünk annyi időnk sajnos nincs. Egy kis „kóstolóként” a fiúk az alpesi nagypályát, lányok a közepeset próbálják ki, majd mindannyian a bobra szállunk. A sebesen száguldó kanyargós járművön elől ülök, s még sikítani is elfelejtek az ijedelemtől. Felfelé már motor húz, elmerenghetek az erdő és a természet szépségén.

Pécset azonban vétek lenne egy kis kultúra nélkül elhagyni, különösen, hogy éppen most van a „Leonardo, a reneszánsz zseni” kiállítás. A két kiállítási helyszínen egész különlegesen mutatják be lenyűgöző találmányait, a Vinci-féle „automobilt”, a repülésre tervezett szárnyakat, s nem utolsó sorban a főtéren felállított monumentális lovas szobrot, melyet eredetileg Francesco Sforza milánói hercegnek tervezett. Egy kis ráadásként még ellátogattam a Zsolnay negyedbe, ami kihagyhatatlan, ha valaki Pécsett ját. A felújított gyárnegyed, az egykori családi rezidencia, no és persze a Gyugyi-gyűjtemény lenyűgöző.

Győri Anna


Telefon: (+36) 1 255 2200
hétfő-péntek 9-17 óráig
E-mail: info@utisugo.hu