x

Hírek , beszámolók, úti cél ajánlók

Omnibusz és barlangtúra

Feltöltve: 2013-07-04

Az élménygazdasággá alakított keszthelyi Georgikonban és Hévízen, lipicai lovak húzta omnibusszal mentünk ebédelni, átvágtunk a „ a Nyugat-Balatoni Grinzingen”, és megmásztuk Balatonedericsen a sok emelet mély Csodabogyós barlangot.

Európa első agráriskolája, az 19797-ben alapított Georgikon volt Nyugat-Balatoni túránk első helyszíne. Az egykori hatalmas istállóban szépséges munkagépek: traktorok, vetőgépek, cséphadarók, nem kis számban a XIX. századi magyar gépgyártás remekei.
A rendezvényterem mögötti kertben virágok, fűszernövények, régi szőlő- és gyümölcsfajták, szántóföldi és konyhakerti növények. Az országot járva egyre nyilvánvalóbb, hogy nem csupán a retródivat és turisztikai attrakciók miatt kerülnek előtérbe a csaknem kipusztult régi növényfajták, hanem azért is, mert változik az éghajlat, és más körülményekhez kell az élelmet adó növényeknek alkalmazkodniuk. Hátul egy hatalmas mangalica röfög az ólban. Kicsi sárga kordék állnak egy miniatűr kocsiszínben. A kislányok húzzák, mert meg akarják mutatni az erejüket, a fiúk meg beleülnek. Bordásfal, mászókötél is várja az ifjabb korosztályt, és persze interaktív foglalkozások minden csütörtökön a szabadban. Szerdánként pedig múzeumok estéje van, tehát még a fürdés után estefelé is érdemes ide eljönni és a hintómúzeumba és a Pálmaházba is. (Ha a kastélyon, ahol vaskályha-kiállítás nyílt, már túl vagyunk.) A veterán gépeket ünnepnapokon beindítják a muzeológusok.

Grinzing a Balaton partján

Átballagunk a Kastélymúzeumba, végigszaladunk a Szkíták aranyban című vándorkiállításon. Kifelé jövet igazi omnibusz vár minket, szakasztott olyan, mint ahogy Rátonyi Róbert énekelte az Önök kértékben: Éjjel az omnibusz tetején... Ez a gyönyörű sárga omnibusz a lipicai ménekkel száz évesnél régibb, az előző századfordulós modell alapján készült, és 10-12 embert visz egyszerre. Nagyon mozgékony, a lovacskák is nagyon ügyesek, kiderül, amikor egy kicsit eltévedünk, hogy sokkal szebben, gyorsabban fordulnak, mint bármilyen autó, és nincs környezetszennyezés. Az omnibuszjárat Keszthelyt és a kastélyhoz közel lévő nevezetességeket köti össze a Balaton-parttal, illetve Hévízről hozza-viszi a turistákat a két város között.
Délután Hévízre, a tófürdőbe várnak minket. Festetics György szorgalmazta a hévizek kutatását, kiépítését, így hát Hévízen is a Festeticseknél vagyunk. A fedett medencékre ki lehetne tenni a megtelt táblát, bár magyar szót alig hallani: oroszul, lengyelül, németül, angolul annál többen beszélnek. Tavaly 1, 4 millió jegyet váltottak a tófürdőbe, és 1, 84 millióan töltöttek Hévízen legalább egy vendégéjszakát. Hűvös van most a szabadban, de azért kipróbálom a tó vizét, szokatlan, hogy mindenhol mély. Elmerülök a lépcső alján rögtön, egy orosz férfi nevet rajtam, kérdezi, hogy segítsen-e. Körbeúszkálom a lila és rózsaszín tavirózsákat, megtalálom a kicsi vöcsköt is, amely az egyik rehabilitációs medence alá fészkelte be magát, és a hévíziek kedvence.
A keszthelyi Helikon szálló kívülről maga a gulyásszocializmus, nem is érti az ember, hogy rendszerváltással ezek a bús panelépületek miért nem tűntek el. A sokadik emeleti folyosó mintha színház vagy mozi előtere lenne, de amikor kinézek az ablakon, elfelejtek mindent: a lábamnál hullámzik a Balaton, nádas ring, hajnalban ünnepi koncertet adnak a madarak, és még két szelet házi süti is vár a szobában ajándékképpen, hogy ott egyem meg a panorámában.
Vacsorát Vonyarcvashegyen, a Tavernában kapunk az egykori Festetics présház helyén, fönt a szőlődombon. Még az év vége felé nyílik itt is egy Bock Bisztró, de megnyugtattak minket, hogy balatoni borokat is fognak kínálni. De még előtte látni szerettem volna az egregyi árpádkori templomot, ha már erre járunk. Közeledett az alkonyat, a dombtetőn friss gyümölcsöt, zöldséget, bort árultak ládákból. Termelői bort is bódékból, kimérve. Bakancsos turisták, eszegettek, iszogattak padokon, szinte a szőlő közepén. Már ezért megérte kikönyörögni ezt az utat, és a felújítás előtt álló templomba is bejutottam.
Szamárének és barlangtúra

Másnap egy másik Festeticsről, Festetics Imréről elnevezett Állatparkba vagyunk hivatalosak. Ez a 4,2 hektár is Festetics-birtok volt valaha. Festetics Imre juhtenyésztéssel is foglalkozott, szívügye volt a fajtanemesítés, 1818-ban tenyészállat-kiállítást rendezett. Az állatokat viselkedése is érdekelte: a mai etológusok egyik előfutára volt. Régi magyar birkafajták bégetnek felénk: cigája, merinói. Oda is jönnek a kerítéshez, de a racka az nem jön, szívós fajta, de mogorva. Két racka kos, egy fehér, egy fekete mindennap megvívja a maga harcát a kerítésen át. Kis kecskék születtek néhány hete, tele van velük az egyik elkerített rész. Itt a fákat védeni kell, mert a kecske mindent lerág. Hátrább a szarvasokat, őzeket nézzük. Az egyik részben derékig érő fű nő, nem is vágják le, mert az ott élő állít ezt így szereti. Rézpulykákat, gatyás kakast, pézsmakacsát próbálunk fényképezni, és egy hatalmas mangalicát. Az állatsimogatót is kipróbáljuk, ha kintről nyújtunk füvet a báránykáknak, akkor annak örülnek, ha bemegyünk hozzájuk, akkor menekülnek, meg sem tudjuk őket fogni.
Gizivel, a szamárral könnyebb barátkozni, mintha direkt nekünk szánná ezt azt iázós éneket. Bár már nincs sok időnk, azért még egy gyanúsan kihalt drótkerítéses földdarabhoz odamegyünk. Egy egész vaddisznócsorda rohan elő a jöttünkre, és sorban megállnak, mint a katonák. Balatongyörökön jó helyi borokkal, dödöllével, vörösboros marhával vártak minket Vargáéknál egy olyan igazi kockásabroszos vendéglőben.

A Csodabogyós barlang

Aztán irány Balatonederics, a Csodabogyós barlang, amely a nevét a barlang szájánál növő piros bogyós cserjéről kapta. Már a bázishoz sem mehettünk fel busszal. A barlangászok úgy tartják, a fölfelé séta már a túra része. Igazuk van: a Balaton látványát, a vadvirágos rétet, a régi szépséges parasztházakat kár lenne buszablakból hagyni, hogy elsuhanjanak.
A bázisnál piros mikulásruhát kapunk, sisakot és fejlámpát. Fényképezőgépet lehet hozni, szőlőcukrot is, minden egyéb fölösleges. Félóra az út meredeken fel a barlang bejáratához. Három barlangász visz végig bennünket az alaptúra 400 méterén. Azt már tudjuk előre, hogy csúszni, mászni fogunk, és szűk járatokon is fogunk haladni, de azt nem, hogy a barlangban ekkora a nyugalom, hogy ilyen meghökkentően szépek a térformák, a csarnokok, hogy egy varázslatos birodalomba csöppenünk, ahol nagyon tiszta a levegő, és ahol mi is megváltozunk. Csúszunk is, mászunk is, van, akinek ez bejön, van, akinek ez már sok. Én élvezem, ahogy segítjük egymást, ahogy megpuhul a hangunk, a mozgásunk. Amikor beszorulok a Szülősziklánál, máig nem tudom, ki húz ki onnan a két karomnál fogva, csak fekszem boldogan a földön, mint aki újjászületett. Még Gyenesdiáson lett volna egy uzsonnánk a termelői piacon: keszeg, igazi balatoni hal, de az eső ezt másképpen gondolta. A Balaton nyugati részén így is vidáman telt a két nap vizekkel, borokkal, múlttal, jövővel.


Telefon: (+36) 1 255 2200
hétfő-péntek 9-17 óráig
E-mail: info@utisugo.hu