x

Hírek , beszámolók, úti cél ajánlók

Ízutazás hazai tájakon

Feltöltve: 2010-05-28

Egyre gyakrabban találkozunk a hazai éttermek étlapjain „tájjellegű“ ételekkel, bizonyít-ván, hogy milyen hihetetlenül ízletes és változatos a magyar konyha.

A régi magyar ételeken persze elsősorban azokat kell érteni, amelyek a házi tűzhelyen, falvakban, tanyákon, vagy éppen a pusztában készültek, és nem a főúri kúriákban, kastélyokban, vagy a városi, polgári konyhákban, ahol bizony sokszor lenézéssel beszéltek ezekről a „népi“ fogásokról. Pedig éppenséggel ezek az ételek arról tanúskodnak, hogy egyszerű alapanyagokból is lehetet finom, laktató és tápláló ebédet, vagy vacsorát tenni a család asztalára.

Utánozhatatlan halászlé

Számos ételféleségen a mesterszakácsok az idők folyamán finomítottak, ám most bemutatjuk néhány eredeti étel elkészítési módját. Egy képzeletbeli menün haladva, kezdjük mindjárt a levessel. A gulyás mellett igazi magyar leves a halászlé. De tudják mi a különbség a szegedi, a bajai és a balatoni halászlé között? 1871-ben jelent meg Szegeden Rézi néni szakácskönyve, amelyben először olvashatjuk a halpaprikás halászosan nevű ételnek az elkészítési módját. Ennek, mármint a halászos módnak az a lényege, hogy minden hozzávalót egyszerre tesznek bele a bográcsba vagy a lábasba. Az eredeti szegedi halászlé recept szerint harcsát, kecsegét, pontyot, tokot használtak a készítéshez.

A bajai halászlé hagyományosan kizárólag pontyból készül, s minden hozzávalót együtt főznek meg. Különlegessége, hogy ún. gyufatésztát főznek ki, előbb ezt teszik a tányérba, erre tálalják a halászlevet. Természetesen az igazi gyufatésztát is Baján kell beszerezni. A balatoni halászléhoz előbb ún. alaplevet készítenek. Az alapléhez kb. feleannyi súlyú apróhalat használnak, mint amennyi a nagy hal súlya. Eredendően főleg pontyból készült a balatoni halászlé, melynek alaplevébe a hal fejét és farkát is belefőzték. Sok helyen még ma is tesznek egy-két szem krumplit az alaplébe, ezzel sűrítve a levest.

Hús nélkül, jóllakottan

Régebben nem mindig, és nem minden család asztalára került hús, a leleményes gazdasszonyok ezért olyan ételeket találtak ki, amelyek akár önmagukban is, akár köretként is jóllakatták a sok éhes szájat. A slambuc eredetileg a hortobágyi csikósok étele volt, így Debrecen környékén még ma is sok helyen kínálják, igaz, gyakran feldúsítva. Ezt bográcsban készítették, és készítik még ma is.

Az igazi slambuc hozzávalói: (4 főre)
30 dkg füstölt, húsos szalonna
2 kis fej vöröshagyma
4 szem közepes burgonya
30 dkg lebbencs tészta
1 csapott evőkanál piros paprika
só, bors, és esetleg egy kevés csípős paprikakrém (ízlés szerint)

Elkészítés: a szalonnát és a hagymát apró kockákra vágjuk, majd előbb a szalonnát megpirítjuk, és utána adjuk hozzá a hagymát. Kicsit levesszük a tűzről, hozzákeverjük a piros paprikát, majd felöntjük kb. fél liter vízzel, és beletesszük a megtisztított, kockára vágott burgonyát. Ízesítjük sóval, borssal, majd visszatesszük a tűzre. Ha a krumpli félig megfőtt, beletördeljük a lebbencstésztát, és felöntjük annyi forró vízzel, hogy ellepje. Óvatosan kevergetve, lassú tűzön (parázs felett) készre főzzük. Közben tehetünk bele csípős paprika krémet.

Az igazi tócsni (egyes vidékeken lepcsánkának hívják) fokhagymával készül, és nem vöröshagymával, ahogy sok helyen tapasztalni. A nyersen, pépesre reszelt krumplihoz adják az áttört fokhagymát, sót, borsot, kevés piros paprikát, és annyi lisztet, hogy egységes masszát kapjanak, majd evőkanállal adagolva, mindkét oldalát olajban piros ropogósra sütik.

Édesszájúaknak

Málé, prósza, puliszka és a polenta: vidékenként más-más nevet használnak erre a tulajdonképpen kukoricadarából vagy kukoricalisztből, eredendően csupán víz hozzáadásával készült ételhez. Van, ahol lepény formájúra sütik tepsiben, van, ahol kanállal szaggatják és úgy sütik meg, hagyományosan azonban bográcsban készült. A félgömbszerű masszából, szikkadás után madzaggal vágtak szeleteket. Fogyasztották simán köretként, de elkészítés után ízesítették éppúgy hagymás tejföllel, mint lekvárral. A polenta nem magyar étel, hanem a puliszka gazdagított változata, amit olasz szakácsok alkottak meg. A lényege, hogy mindenképpen kukoricalisztet használnak, a víz helyett tejet adnak hozzá, és valamilyen finom reszelt sajtot is tesznek a masszába, mielőtt pihentetik, hogy szeletelhető állagú legyen.

Igazi hazai különlegesség viszont a zalai krumplis prósza, melyhez – mint a neve is mutatja – pépesre reszelt burgonyát és aludt tejet használnak. Általában tepsiben sütik meg, majd kockákra vágják. S végül, ha desszertként is hazai különlegességet szeretnénk, akkor kérjünk (vagy készítsünk) tökös-mákos rétest, amely igazi őrségi specialitás. A kinyújtott rétestésztát (vagy a boltban vett réteslapot) bőven meghintjük darált mákkal és gyalult tökkel, meglocsoljuk tejföllel, majd feltekerjük. Tepsibe rakás után is jól megkenjük tejföllel, és szép pirosra sütjük.

Lovas Katalin

Telefon: (+36) 1 255 2200
hétfő-péntek 9-17 óráig
E-mail: info@utisugo.hu