x

Hírek , beszámolók, úti cél ajánlók

Biciklivel a fürdőparadicsomban

Feltöltve: 2015-07-14

Miről lehet fölismerni egy fürdővárost, ha a parkos-virágos utcáit járjuk? Zalakaroson erre a kérdésre az a válasz, hogy derűről, a fölszabadult jókedvről, amit az elmúlt ötven esztendőben a nyaralók, pihenni és gyógyulni vágyók otthagytak a fürdőkben, a szállodákban, az éttermekben, a cukrászdákban, de még az utcákon és a parkokban is.

Az idő borús, amikor déltájban megérkezünk Zalakarosra. Vendéglátóink a mai napra bringatúrát, kalandpark látogatást és estére szabadtéri borozást terveztek nekünk, de már látszik, hogy mindezeket a számításokat az eső, amely csöpögni kezd, keresztülhúzza majd.
A csapatot négy szállodába, a Hotel Karos Spába, a Freyába, az Art Hotelbe és az Aquathermbe osztják szét. Becsekkolunk, és indulunk a Karos Spa éttermébe a svédasztalos ebéd elpusztítására. Az Éden étterem ajtajában máris a sült hal illata csap meg, amitől jókedvem lesz, s a mandulás pisztráng be is váltja a hozzá fűzött reményeket. A sült csülök és az újkrumpli is pompás, a rizottóhoz kínált csirkemellről lemaradok, felfalják előttem az utolsó falatig.

Vízi paradicsom kicsiknek, nagyoknak

A délután az esőben fürdőzéssel telik. Jobb nem is történhetne agyonhajszolt, „itt fáj, ott fáj” korba jutott csapatunkkal. Az idén ötven esztendős fürdőben van egy belső, fürdőruhás szauna, kint az udvaron pedig szaunavilág, ahová külön ezer forintos belépővel lehet bejutni. A benti szauna mellett találunk sóhomokozót, varázstükröt, egy gyermekszaunát és rajzfilmvetítőt a kicsiknek. Az óriási, fedett wellness medence vize kellemesen langyos, együtt üldögél és masszíroztatja benne magát mindenki, amíg csak be nem indítják a sodrófolyosót, mert az sem csak a gyerekek szeretik ám.
Az ország legmagasabb csúszdáit most kihagyjuk, és inkább bevesszük magunkat gyógymedencébe. Nekem például a sarkam és a hátam fáj. Órák telnek el a meleg vízben, amelyet mozgásszervi és nőgyógyászati bajokra ajánlanak. Van már tapasztalatom a természetes gyógymódokról, a gyógynövényekről és a gyógyvizekről, miszerint nem abban a pillanatban hatnak, hanem később, lassabban. De akár egyetlen fürdőzés is erős javulást hozhat. Ahogy most is meghozza az eredményét a kitartó vízi semmittevés. Még a zárás előtt körbeszaladunk, hogy a gyerekek számára kialakított medencéket, csúszdákat, vízi ágyúkat lefényképezzük. Egy apukát éppen vízipuskákkal lődöz az egész családja a gyermekmedencében, a hintákon félálomba ringnak a legkisebbek és a csúszdákon is van még forgalom.

A háromcsillagos Art Hotelben vacsorázunk, amely a vendégek szavazatai alapján többször is elnyerte az ország legjobb ár-érték arányú szállodája címet. Az étterem fölött két emelet magasságban buja zöld növényzet, lent egyszerre modern, és a hatvanas éveket idéző retrotérben üldögélünk. Oda is hozzuk a svédasztalról szerzett zsákmányt: húslevest, paradicsomlevest, grillzöldségeket, csirke szárnyat, rántott halat, salátát, szószokat, nudlit, süteményeket, krémeket. Aztán átballagunk az Aquathermbe. Itt nincsenek nagy távolságok, a fürdőtől minden könnyen elérhető. Helyi borokat iszunk, sörkiflit rágicsálunk meg gesztenyés-habos süteményt.

Hófánk és gyermekmegőrző

Reggel fölballagunk az erdőn át a kilátóhoz és a hangulatos Kilátó borozóhoz, hogy egészen világos legyen, tegnap miről maradtunk le. S aztán vár minket a Zobor Állat- és Kalandpark. Jártunk már itt régebben, méghozzá népes gyerekcsapattal, akik meg is szállták a mászókákat, de azóta új mókák is várják az idelátogatókat. A Hófánk nyáron is, víz és hó nélkül is, izgalom és térélmény.
Becsüccsenünk egy tarka fölfújt gumiba, egy kedves fiatalember túltol minket a meredély szélén, és aztán zuhanunk, repülünk megállíthatatlanul a kiépített pályán előttünk csodás panoráma nyílik a környező dombokra és a Balatonra, mintha mindennek a közepébe zuhannánk-csúsznánk, amíg csak meg nem állunk a gumifán, hogy egy mozgólépcsőn hozzon vissza minket kényelmesen. Két szolidabb pálya mellett van egy meredekebb is, a bátrabbak azt is kipróbálják.

Megnézzük azután a park állatait. A két törpekengurut, a lámákat, akikkel már korábban is találkoztunk, a bocit, a kecskéket, birkákat és sokak kedvenceit, a szurikátákat. A kötélpályák az utóbbi időben olyan alsó részekkel bővültek, ahol a legkisebbek is mászhatnak oly módon, hogy a szülők a földön sétálva fogják, követik, segítik őket. A park tulajdonosa elmesélte, hogy sajnos, a legtöbb szülő nem vállalkozik arra, hogy a legkisebb gyerekeket tanítgassa. Sokáig a parkhoz nem tartozott büfé, de annyian követelték az üdítőt, jégkrémet, miegymást, hogy meg kellett nyitni, és ülőhelyekkel ellátni. A tapasztalat az, hogy a szülők elviszik ugyan a gyereket a kalandparkba, de ott leginkább magukra hagyják a csemetéket, míg ők beülnek valahova, ahelyett, hogy tanítgatnák őket vagy velük együtt játszanának. A büfével szemben nem minden célzatosság nélküli a régi kalodákra hasonlító rácsos faketrec, amely láncon lóg a diófáról, és rajta ez a felirat áll: GYERMEKMEGŐRZŐ.
Hiába a csípős tréfa, az a ketrec bizony ritkán üres, mert a gyerekek önként belemásznak. Az akadálypályán túl lengőhídon jutunk egy fehérre meszelt falú épületbe, ahol zokniban vagy egy szőnyegen lehet lecsúszni a tarka labdák közé a mélybe, de lehet a szabadesést utánozva csúszdázni is.

Biciklitúra és biohotel

Másnap a Hotel Freyában ebédelünk, ahol a salátát magunknak állíthatjuk össze a májjal és gombával töltött rántott tekercshez. A kapros-tejfölös öntet nagyszerűnek bizonyul a friss zöldségekhez, a rétes is finom, de nem sejtjük még, hogy hamarosan újra enni fogunk. A zalakarosi gyógyfürdő legújabb fejlesztését szinte futva nézzük meg átvágva a strandon, ahol tegnap nem jártunk az eső miatt, és most is az esőt szeretnénk megelőzni. A mai 33 kilométeres családi kerékpárverseny résztvevői nem ilyen szerencsések, és ki tudja mi vár a vasárnapi 127 kilométeres maraton biciklistáira. Pedig a Mape de Tour Zalakaros nagyon népszerű, a kezdetekkor száz fölött volt a résztvevők száma, most pedig már másfél ezer nevezőt számoltak össze a három számban.

A strandon túl elértük közben a tavat, ahol kifolyik gyógyvíz, rózsaszín tündérrózsák virágzanak benne, fölötte ívelt hidacska, túl rajta mesebeli fenyves erdő. Itt már épülnek az újabb meglepetések.
Épp csak egy gyors csoportfotóra van idő, és már csöpög is az eső, szaladunk egészen a Hotel Vénuszig, ahol kolbásszal, szalámival, disznósajttal, házi májassal, pompás sajtokkal, és vaslapon sült palacsintával vár minket a tulajdonos. Ez az a szálloda, ahol a Garabonciás Farm húsait, sajtjait, zöldségeit, gyümölcseit eszik a szállodavendégek, és most mi is. Pedig nem vagyunk túl éhesek így ebéd után, de a friss, nagy szemű cseresznye és a túrós-eperlekváros palacsinta is jól esik. Megnézegetjük a szállodaszobákat, meg a falakon az antik hangulatú képeket, megjegyezzük a 220-as szobát, ahol sarokkád van a kerek franciaággyal szemben, s egyszer ki kellene próbálni a tisztagyapjú, pihe-puha ágyneműt is, ami tudjuk, hogy télen fűt, nyárom hűt, és annyira egészséges, hogy aki benne fekszik, az kisebb betegségektől is megszabadul. Esőben intünk búcsút Zalakarosnak, de a fejlesztéseket látva tudjuk, hogy közel sem utoljára.

Varga Klára

Telefon: (+36) 1 255 2200
hétfő-péntek 9-17 óráig
E-mail: info@utisugo.hu