x

Barlangtúra és pisztrángozás Lillafüreden

Hírek , beszámolók, úti cél ajánlók

Barlangtúra és pisztrángozás Lillafüreden

Feltöltve: 2013-07-21

Miskolc-Lillafüred környékén annyi a felfedezni való, hogy az ember akár hetekig is eltúrázgatna a hegyek, völgyek között.

Háromnapos lillafüredi kirándulással kezdtük a nyarat, hogy ismét felfedezzük a Bükk világát, amit még gyerekkori emlékeink őriznek. Miskolc után nem sokkal található Alsóhámor, ahol szállást foglaltunk, megérkezésünk után pedig gyorsan túracipőt húztunk és nekivágtunk a környéknek. Innen Lillafüred gyalogosan is könnyen elérhető, felesleges autózni. Aki mégis ragaszkodik a kocsihoz, számítson rá, hogy csak fizetős parkolóban tud megállni, ráadásul röptében látja, érzi csak azt, amiért érdemes ideutazni. Útközben mellettünk balról a Szinva-patak csordogált, jobbra pedig lassan elértük a Hámori Kisfalat. Ahogy haladtunk a Lillafüredre vezető úton, már a távolban kirajzolódott a nagy múltú Palotaszálló kupolája, majd a kanyar után elénk tárult a csodálatos Hámori-tó a Garadna völgyében. A tó körül hosszú sétát lehet tenni, mi inkább csónakázva gyönyörködünk a táj látványában.
Pisztránglesen a Garadna völgyében

Romantikus kitérőnk után feljebb sétáltunk a szálló előtti sétányon egészen az Erdei Kisvasútig, hogy elmenjünk a Lillafüredtől néhány kilométerre található Közép-Garadnáig, a Pisztrángtelephez. Ebben a megállóban csak akkor állnak meg, ha ezt előre jelezzük a kalauznak, aki a kocsik oldalán egyensúlyozva ellenőrzi a jegyünket. Az alagútból kiérve alattunk a Hámori-tóval, körülöttünk a völggyel, elhagyva a Fazola-kohó megállóját, a garadnai végállomás előtt, egy negyedórás vonatozás után leszálltunk. Innen még körülbelül 400 métert gyalogoltunk a pisztrángtelepig, amelyről még Fekete István Lutra című regénye is említést tesz, megemlékezve benne Vásárhelyi Istvánról, aki haláláig, 1968-ig vezetője volt a helynek. A telepen áll az a ház, amelyben élt, a falán dombormű őrzi az emlékét.
18 medencében nevelnek sebes és szivárványos pisztrángot, az őshonos sebes és arany pisztrángot pedig már csak itt tenyésztik hazánkban. A halakból vásárolni is lehet, mi inkább megkóstoltuk a telepen üzemelő Erdei Halsütödében. A hely specialitása a füstölt pisztráng, amelyet több mint húsz éve saját recept alapján készítenek, vagyis a tizenkét féle fűszerből készült páclében egy éjszakán át pácolt halat bükkfa hasábon és fűrészporon aranysárgára füstölik, és átmelegítve tálalják. Mi kivételesen a sült pisztrángra szavaztunk, amit ugyancsak nyolcféle fűszerben, illetve kétféle lisztben forgatnak meg, és így sütik ropogósra. Ilyen finom pisztrángot nem sok helyen kóstolni, kenyérrel és kovászos uborkával igazán fejedelmi vacsora volt. A szálláson a sókamrában pihentünk egy kicsit, ezzel is ráhangolódva a másnapi barlangi kalandokra.

Ritka kincsek a lillafüredi barlangokban

A reggel villámlással, égdörgéssel köszöntött ránk, a szakadó eső már útközben ért minket. Amikor szemerkélőre fogta az idő, elindultunk a környék legnagyobb cseppkőbarlangjába, az István-barlangba.
Érdemes a belépésről előre tájékozódni, mert biztos túravezetés minden nap csak 11 és 14 órakor van. A barlangot 1931-ben nyitották meg, és bár 1043 méter a járatai hossza, ebből csupán 170 métert lehet végigjárni. A hagyomány úgy tartja, egy kutyának köszönhető, hogy felfedezték a barlangot, mert beleesett és napokig ugatott, így figyeltek fel rá. Mivel a barlang levegője teljesen allergén és pollenmentes, száz százalékosan tiszta, gyógybarlangként is használják. A gyógyulni vágyók több órát töltenek itt egy teremben, légzőgyakorlatokat végeznek, majd hálózsákban három órát alszanak. Miközben végigjártuk a Nagytermet, a Kilátót, a Színháztermet, gyönyörű cseppkőképződményeket látva, biztos, ami biztos, mi is nagyokat lélegeztünk a barlang levegőjéből.

A 25 perces túra után átsétáltunk az Anna barlanghoz, amelynek mészkövei növényi mintákat őriznek. A világon összesen csak hat olyan mésztufa-barlang van, ami látogatható, ez az egyik, ezért is számít ritkaságnak. A túravezetőtől megtudtuk, hogy a barlang első látogatójáról kapta a nevét, és sokkal inkább labirintusszerű, mint az István-barlang. 34 terme közül kiemelkedik a Hall, amelynek mennyezetén mésztufával bevont fagyökereket, a terem bejárata felett pedig fenyőágakat láttunk. A Hármas Kapunál jól meg kellett gondolnunk, melyik kapun megyünk át, mert halálunk után ennek megfelelően vagy a Mennyországba, vagy a Pokolba jutunk – legalábbis a legenda szerint. Érdekessége a helynek az a kis terem is, ahol egy szív alakú cseppkőképződmény, a Jézus Szíve látható, itt ugyanis házasságot is köthet, aki engedélyt kér a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságától.
Az Anna-barlang azért is különleges, mert cseppkövei is vannak, ez a mésztufa-barlangokra egyáltalán nem jellemző. Miután sok érdekességet hallottunk a barlangtúrán, időztünk egy keveset a környék egyik jelképénél, a húsz méteres vízesésnél is, amit még a Palotaszálló építésekor mesterségesen alakítottak ki.

Vártúra Diósgyőrben

Délután már teljes napsütésben Miskolc felé, a Diósgyőri várhoz vettük az irányt, amely kocsival tíz perces út a hámori falvaktól. A XIII. századból származó hatalmas kővár az ország egyik legjelentősebb középkori műemléke, köszönhetően a folyamatos rekonstrukciónak. Nagy Lajos király idejében még fontos politikai bázis volt ez a hely, a török időkben kezdett pusztulni, 1678-ban pedig rommá vált. Az észak-nyugati toronyban a feltáráskor előkerült leletekből arról kaptunk képet, milyen volt az élet a várban, majd a toronyba is felmásztunk a csigalépcsőkön, ami nem volt egyszerű, de a látvány megérte, hiszen Miskolc és a Bükk-hegység panorámáját is láttuk. Az észak-keleti toronyban a turini békekötés jelenetét néztük meg, a rondellában pedig középkori fegyverek és páncélok sorakoztak, és egy korabeli kőhajító ostromgép is ki van állítva, amelyet a XIV. század hadmérnökei terveztek.
Bejutottunk az éremverdébe is, ahol golyóspréssel és kézi éremverővel két érmét is készítettek nekünk emlékbe, az egyiken Miskolc és Diósgyőr Vára látható, a másik pedig Nagy Lajos Dénárja. Pár száz forintért lehet, hogy érdemesebb ezeket emlékbe hazahozni, mint képeslapot venni.

Kirándulás a Vadasparkban

A harmadik napot ismét Lillafüreden kezdtük, ahol felsétáltunk a Herman Ottó-emlékházig. A természettudós, ornitológus gyakran időzött itteni nyaralójában, a Pele-Házban. A tudós életét, tudományos munkásságát a két szobában kiállított személyes tárgyakon, bútorokon, leveleken és kéziratokon illetve egy halászati diorámán keresztül követtük végig. Majd tettünk egy túrát a Mária sétányon egészen a Limpiászi keresztig és a Patrona Hungariae szoborfülkéig. Ebéd után a Csanyik-völgyben található vadasparkot látogattuk meg.

A hatalmas állatkertet két óra alatt jártuk végig, a térség állat és növényvilágán kívül olyan egzotikus fajokat is láttunk, mint a gyűrűsfarkú makimajom, a szurikáta, a kétpúpú teve, a bennett kenguru, vagy a fehérfarkú sül, amelynek még az etetését is elcsíptük.
Bár a vadaspark környékén számos túraútvonal is van, mi erre már nem vállalkoztunk, elköszöntünk a vízesések városától. Abban viszont biztosak voltunk, hogy egyszer visszatérünk még Lillafüredre. A helyiek kedvesek, jó vendéglátók, a vad- és halételekben nem csalódtunk, és ezernyi program vár még a környéken. Például Miskolc-tapolcán a barlangfürdő, a Fehérkőlápai turistaház, a Kohászati Múzeum és számos ipari örökség, a Szeleta-Barlang, Garadnán az Erdészeti és Vasúttörténeti Múzeum, az Ortás-tető térsége, Andó-kúti tanösvény és még sorolhatnák a Bükk-hegység épített és természeti kincseit, amelyeket mindenképpen látni szeretnénk még, és amelyekből már most rengeteg új emléket szereztünk.

Szilágyi Katalin


Telefon: (+36) 1 255 2200
hétfő-péntek 9-17 óráig
E-mail: info@utisugo.hu