x

Hírek , beszámolók, úti cél ajánlók

A sült galamb lassan repül

Feltöltve: 2014-06-12

Az idei Gourmet Fesztivált beragyogta a Borkonyha Michelin csillaga, és az is, hogy Molnár Gábor bejutott a Bocuse d ’Or lyoni fordulójába, vagyis már a világversenyre hivatalos.

A magyar gasztronómia és annak is az élvonala akkora sajtónyilvánosságot kapott az utóbbi hónapokban, ami most a Gourmet Fesztiválon is lecsapódott. Tizenhatezren kóstolták végig a magyar gasztronómia csúcsteljesítményeit. Az ételek mellett borokat, pálinkákat, kézműves söröket, szörpöket, pezsgőket, koktélokat shake-ket és persze fagylaltokat, parfékat, gyümölcssalátákat, mignonokat, eclair-fánkokat, tortákat, pitéket, réteseket, gombócokat, madártejeket, waffeleket és lollypopokat.


Az idei fesztivál terítékére a rakott krumpli került, vagyis csaknem minden étterem, bisztró előrukkolt a rakott krumpli valamilyen változatával. Készült kolbászhabos, tojáshabos, tejfölhabos verzió, kecskesajtos, szarvasgombás, édeskrumplis, zakuszka levében úszkáló, és még halas is. Akadt, amelyik zserbóra hasonlított, egy másik inkább leves volt, rántott húskockák is befigyeltek egynémely rakott krumplis tányéron, és olyan is akadt, amelyik mindig elfogyott, mikor a pavilonhoz közelítettünk.
A csütörtökön szakmai nappal induló fesztiválon szombat estére egyébként is drámaian kimerültek az ételkészletek. A kiállítók az előző évi tapasztalatok alapján sem számítottak ekkora forgalomra, és a meteorológusok által hetekkel korábban a meteorológiai portálokon beígért kiadós esőzés sem biztatta őket arra, hogy nagyobb kockázatot vállaljanak.És aztán még hátravolt a vasárnapi emberáradat, amelynek két oka lehetett: egyrészt a megjósolt napsütés, másrészt, hogy elterjedt: jó a fesztivál, jó az étel, jó az ital.A borpincék és sörfőzdék mellett soványnak tetszett a kávékínálat: egyedül a Nespresso volt jelen „feketeleveseivel”.

Nagyon jó és hasznos fesztivál ez, hiszen minek kellene egész évben nyálcsorgatva nézni, hallgatni, hogy a jómódú külföldiek meg a jómódú magyarok is mennyi földi jót összeehetnek a mi Michelin csillagos meg szakácssapkás éttermeinkben. Budapesten és vidéken. Aki ezt már eddig is nehezen bírta, most sokat javíthatott a helyzetén. Kisebb adagocskákat elfogadható áron megkóstolhatott akár még a több éve Michelin-csillagos Costesnél és a most megcsillagosodott Borkonyhában is. Vagy a szakácssapkás, nemzetközi hírű Rosenstein vendéglő pavilonjában. Vagy a Chateau Visznél, vagy Rosinanté-nál. Vagy a Terminál ifjú csapatánál, vagy a pannonhalmi Viátor étterem tányérkáin. Sőt az Anyukám mondta étterem és a Custeau Kulináris Élményműhely kínálatából is falatozhatott. Így aztán a Millenáris néhány száz négyzetméterén bejárhatta a gasztronómiai Magyarországot, és jól megutaztathatta a gyomrát. Ehetett hamburgert is, fekete kagylót, kaviárt, osztrigát, homárt, rákot. Tengeri és hazai halakat. Csirkét, kacsát, mangalicát, szürkemarhát, pulykát és békát.

Az relatív, hogy ez olcsó mulatság, vagy inkább drága. A rakott krumplik ára 850 és 1200 Ft között mozgott, a legolcsóbb éttermi desszert, például a Terminál nagyszerű túrógombóca 400 Ft volt, ugyanennyibe kerültek a Zazi cukrászda zazzinijei (szendvicsszerűen félbevágott négyszögletű színes tészta, benne krém és friss gyümölcs) De a Costes Rákóczi túrósát például 1100 Ft-ért mérték. Az Auguszt gyönyörűszép mázas sütijeinak ára is 800 Ft körül kezdődött, színes eclairfánkokat pedig 1500 Ft körüi áron lehetett enni.
A fesztiválon végigsöpört a lollypop őrület. Rosensteinnél bárány lollypopot kaptam ricottás bazsalikompesztóval, a Bock bisztróban Lalipopot, vagyis kókuszos-banános nyalókát kínáltak, de volt valahol csokis-libamájas is. (Ez utóbbi Belgiumban két éve borzolta a kedélyeket.)
Én alapvetően szeretem jó messzire elvetni a sulykot ízlés dolgában, és lehetőleg a legvadabbul hangzó és kinéző kreációkkal is barátkozom, de egy alaposnak mondható kóstolás után azt gondoltam, azok itt a legjobb ételek, amelyeket az alaprecepthez képest nem variáltak túl, inkább arra törekedtek, hogy a jó alapanyagokból jó technikával a legjobb és legszebb ételt adják a közönség elé.

A legnagyobb tumultust az Anyukám mondta, a Costes, a Borkonyha, a Bock Bisztró, a Kistücsök és Rosenstein előtt láttam. Meg a kenyérlángosos előtt, pedig azt hittem, a magyar fesztiváljáró közönség örül, ha egyebet is ehet.
Míg a jegy mellé kapott ajándékkuponokkal és a borospohárral a legtöbben a pavilonokat járták, a fesztiválszínpadon főzőshowk, előadások zajlottak. Nagyon sokan voltak kíváncsiak a Michelin-csillagos Onyx étterem séfpárosára, Széll Tamásra és Szulló Szabinára. Vasárnap pedig Sárközi Ákosra, a szintén csillagos Borkonyha séfjére. Míg ipari mennyiségben készült a galambmell cseresznyével és polentával, a két műsorvezető, Mautner Zsófi és Jókuti András arról beszélgetett a séffel, mit jelent a Michelin csillag, miért a válogatósokból lesz a sikeres séf, és hogy mi van akkor, amikor a főnök kiteszi a lábát az étteremből.
Szó szerint a sült galambra várva a nézőtéren talán fel sem fogja az ember, mekkora gond ez, nemcsak a magyar vendéglátás világában, de máshol is. Aztán eltelik pár nap, meghívnak egy jó nevű, nemzetközi hírű étterembe, és megint Ákos szavait hallom, míg az avas mákot turkálom az ország legszebb panorámájában. A sült galamb lassan repül – ha eddig még valaki nem tudta – annyira lassan, hogy a receptje menet közben is változhat. És olyan lassan, hogy Ákos még küzdött a tányérokkal, amikor megkezdődött Bíró Lajos és Segal Viktor között a séfpárbaj, amelyet végül Ákos nyert, lássuk be. (Életem legjobb polentáját ettem a tányérjáról, míg a másik két étel nem volt annyira átütő, látványra sem, és az is zavart, hogy a fagyi előbb jött, mint a töltött káposzta sushimaki.)

Ez akkor is így van, ha Bíró Lajost sürgősen fel kellene találni az esetben, ha még nem lenne, mert nélküle a gasztroforradalom el sem indult volna, nem szeretnénk ennyire enni, nem akarnánk folyton főzni, és piacra járni. De talán éppen ezért nem muszáj, hogy legyen még egy ilyen párbaj, ahol nem a jó ételek kerülnek a fókuszba, hanem, hogy milyen a nagy ember szétcsúszva. De a kedvünket ez nem rontotta el, betoltunk egy málnás piskótát a Zsálya bisztrónál, meg egy szép fekete szezámos zazzinit juzuvajjal, eperrel Zazinál, nagy málnaszörpöt meg limonádét rá, és rendben voltunk egész estére.

  • 
  • 
  • 
  • 
  • 

Telefon: (+36) 1 255 2200
hétfő-péntek 9-17 óráig
E-mail: info@utisugo.hu