x

Szaloncukrok és annak látszó tárgyak

GasztroNomád kalandozásai, körberágjuk az országot.

Címlap » GasztoNomád kulináris beszámolói

Szaloncukrok és annak látszó tárgyak

Aki hozzám hasonlóan háromnál is több évtizede van már ezen a földön, az ismeri a szaloncukor definícióját, fajtáit, célját és értelmét. Az idei szaloncukor teszt elején ezeket most átismételjük, kizárólag az én emlékeim szerint.

Első és legfontosabb: a szaloncukrot a Mikulás hozza. Előtte és a karácsony utáni leárazást követően semmilyen más formában nem létezik. Kezdetben fondant-ból készült, mindenféle bevonás nélkül, kőkeményre száradva, rojtos papírba két csavarással csomagolva. Néhány – elhanyaglohatóan különböző – ízben került először december elején a boltok polcaira, hitrendszer alapján Mikulás vagy Télapó csomagjába, zacsijába, zsákjába, majd száncsengős rénszarvasok húzták egészen karácsonyig. Ekkor madzaggal vagy fémkampóval felkerült a fára. Onnan nem kerülhetett le, kizárólag kilopkodva a csomagolásból, azt gondosan visszaformázva lehetett elfogyasztani.

Konzum változatát étcsokiba mártották, ettől kissé puhább maradt belül, volt fehér – vélhetően vaníliás vagy natúr fondant - , enyhén barnás színezetű – csokis, de legyünk őszinték, inkább haloványan kakaós – és a kedvencem, a rózsaszín, amit talán epernek neveznék, de semmiképp sem komoly értelemben. Onnan lehetett megismerni a rózsaszínt, hogy meg kellett nyomni alul, és ha benyomódott, akkor megtaláltuk. De, hogy miért pont a rózsaszín volt a leglágyabb? Talán a hozzáadott aromától vagy színezéktől, ami feltehetően folyékony lehetett. Ma is ezt keresem mindenhol, tavaly már találtam hasonlót, idén még nem…

A szaloncukor bocsánatos mutációja a zselés – ezt még a nagymamám is szerette, mert nem tört bele a foga. Jó ötletnek tűnt a marcipános, vajkaramellás, kókuszos is, de ilyen ízek alatt már születtek emberi fogyasztásra alkalmatlan szörnyűségek. Úgyhogy résen kell lenni, mert a kretén reklámot idézve: „a régi jó dolgokból már nem maradt semmi“. Viszont nem kell eretvágni, vannak finom termékek is a piacon, csak ezek már nem szaloncukrok, hanem annak látszó bonbonok.

Turkálós szaloncukor kimérve a hipermarketekből

Kiírták, hogy 1 kg 999 Ft, úgyhogy ne legyenek irreális elvárásaink. Fémfóliás csomagolás, rajta passzerhibásan nyomott, kisfelbontású, majdnem Murillo angyalkák. Kék a szárnya, virágkoszorúja, jaj de szép! Csillog-villog.

Barna háttér, arany végek

Az étbevonó ízlelésének első, fájdalmas traumája után egyszercsak megérkezik a sportszelet-jellegű íz. Lágy a belső, soha nem tudjuk meg, miből készült, de nem olyan rossz ám! Kicsit túldimenzionálták az alkoholos felhangot. Az arany árnyalat viszont ocsmány, leginkább zöldessárga, de a termék nem annyira rossz!

Kék háttér, ezüst végek

Gyúrható keménységű, könnyen megadta magát, struktúrára kókuszosnak tűnik az étbevonó alatt és igen, már röcög is a vanília aromával tunningolt kókuszreszelék a fog alatt, enyhén krémes síkosításban. Nem az édenkert íze, de nem is kerül annyiba. Kékkel díszített fához nem rossz választás, nassolásra alsóközepes, mérsékelt igényűeknek egyenesen kiváló.

Piros háttér, arany végek

Már tapintásra is érezhető a zselé rugalmassága, csak azt az étbevonót tudnám feledni az enyhén kávés felhanggal. Citrusos zseléíz, ha akarom citrom, ha akarom narancs. Nem életteli a piros háttér, de olcsó dekornak megteszi. Gyereknek ne adjuk, még valami baja lesz tőle.

Arany háttér, ezüst végek

Amikor összecsap az arabos giccs a nyóckerrel, megfejelve egy kis barokkos burjánzással. Kinézeténél már csak a szaga volt rémesebb, ahogy ketté téptem. Műanyag capuccino aroma, penetráns, minden más ízt kiírtana, lehet, hogy az ízlelő bimbókat is. Egy előnye, hogy még az étbevonó masszát is felülírja, bár már az sem biztos, hogy ezzel így jobban jártunk. Borzalmas.

Bonbonetti szaloncukor

Tavaly szerettem, fel is vásároltam a leárazásban néhány ízt, de már látom, hogy variáltak 2012-re, nehogy maradjon valami, ami esetleg jó. Egy előnye mindenképp van, ét- és tejcsokoládéval vonják be, illetve az is, hogy itthon készül. Motívumvilága számalmas, olcsó klipart, leveles-indás minta, kétszínnyomás. 889 Ft a 380 g, tehát 2340 Ft körül van kilója.

Tejcsokoládéval mártott citromos túrós ízű

Nem dicsérem meg a termékfejlesztőt, nem is akarom tudni, mit szívott, amikor ez a szaloncukornak csúfolt ízötlet megszületett a fantáziájában, ami végül kész termékként realizálódott. Talán a túrórudi lehetett a múzsa, de az állagában marcipánmasszára emlékeztető, citromaromával büntetett, szárított túróíz a végén kristálycukros röcögéssel a fogak között – elég kemény élmény. Sokat nem cizelláltak a formáján, látszik, hogy rúdból vágják, semmi lekerekítés, fehér a papír – gondolom a túróra alliterál. Biztos jól mutat majd a fán. Én le nem enném róla. Főleg most, hogy elolvastam mi van benne. Gyakorlatilag műanyag margarin tejporral, 2,5 % túróporral, savóporral, glükózsziruppal, nedvesítő anyagokkal (ha már megerőszakolod magad vele, könnyebben csússzon) és még sok más a szója és tejszármazékok családjából, ne is részletezzük.

Étcsokoládéval mártott zselés

Úgy tűnik, a zselés szaloncukor nemzetközi színe a piros, a névtelennél is ilyen volt a csomagolás. Ez nem fáj annyira, bár elég heves a citrom és narancs íz, ha nem akarsz nagyot tévedni, és bírod a zselét, akkor ez a legjobb választás.

Étcsokoládéval mártott mandulamarcipános

Ez tűnt el leghamarabb az asztalról. Megmondtam a gyerekeknek, hogy a teszt miatt minden fajtából maradnia kell 2 darabnak, hogy le tudjam fotózni. Ebből pont a szükséges 2 darabot hagyták meg. Jó is! Rendben van az íz, bár csak 11 százaléka mandulamarcipán, a többi szaporító anyag megegyezik sajnos a citromos-túrós összetevőivel, kedvencem az invertáz, ami elég rosszul hangzik. Ezektől eltekintve tényleg kellemes termék. Színében inverze a zselésnek, arany alap, piros cirádák.

Tejcsokoládéval mártott kókuszos

Kókuszosabb olcsó testvérénél (20 %), de itt is elég szárazak a szőrök. Nem értem, miért nem lehet visszanedvesíteni a reszeléket, ha már ennyi műanyag állományjavítót használnak amúgy is. Mindenevő fiúgyerekemnek ízlik, bázisa megyegzik a fentiekkel. Kókuszimádóknak jó lesz.

Vadász szaloncukor, az év választása

Gyerekkorom Vadász csokiját a szüleim jobban szerették, mint én, mivel masszív étcsokoládéból készült alkoholos krémtöltelékkel. De megettem, ha nem volt más, míg a Kajla nugátot akkor se vettem volna a számba, ha fegyverrel kényszerítenek rá. A szeletes csokoládé mindig apámat juttatja eszembe, aki valóban vadászatok alkalmával vitte magával ezt a terméket. Nosztalgikus hangulatban nézegettem, hogy melyik ízt válasszam, így nyert a legbizarabb: „csokoládé-alkoholos-meggyes krémmel töltött fehércsokoládés szaloncukor“. Azért érezzük, hogy ennek köze nincs már a műfajhoz, ez egy bonbon. Viszont annak valóban jó! Kicsit feketeerdős a krém, de sima, mint a Vadászé volt, és nagyon finom. Több ízben és színben is létezik, de ez a fekete háttéren cuki angyalkás, fehér végű csomagolás tetszett a legjobban. Aranyárban van a nyomorult, vetekszik a Milkával, de megéri az árát. Vadász Csokoládé Kft. forgalmazza, fogalmam sincs, hogy ki gyártja, vonalkód alapján itthon készül. Alkoholos meggy aránya a krémben 12 %, az alkohol maximum 2,2 %, a fehércsoki aránya 45 %. Kiszerelése 345 g – hogy ez hogy jött ki, nem tudom, és 1700 Ft. Tehát közel 5000 Ft 1 kg belőle.

Milka Csokiözön

Akad még mandulakrémes, marcipános, mogyorókrémes, joghurt ízű és feketeerdő változat is, biztosan tökéletes legalább a fele, de engem a csokiözön érdekelt. Túlélhető csalódás ért, amikor felfedezni véltem a táblás Choco dessert bonbonos verzióját. Ez az a csoki, amitől rendszeresen hasmenést kap a család, ha meghaladja a fogyasztás a fejenként fél táblát. Az egyetlen Milka, ami ilyen hatást gyakorol ránk. Bár formailag szép ez a praliné, a csomagolás közepes esztétikai érzékkel készült, és színében sem túl harmónikus, de ez van. És még annyi, hogy ez már végképp nem szaloncukor, csak úgy van csomagolva. Nem emelném az egekbe, megszokott Milka minőség, 1845 Ft a 350 gr, tehát erősen 5500 Ft körüli a kilós ár. Ezzel szemben mindenképp a Vadászra szavazok!

Tesco marcipános szaloncukor

Csúnya is, borzalmas is, de mi csináljuk itthon, nem haragudhatunk a multira. Mandulamarcipán tartalma szigorúan 1,6 %. Mivel megettem már két Bonbonettiset, én is elmondhatom magamról, hogy marcipános vagyok, nagyjából tömegarányosan épp annyira, mint a Tesco szaloncukra. Túllőtték keserűmandula aromával a növényi zsíros, tejporos masszát, így lett belőle szerintük marcipán íz, de büntetően rossz. Annyira intenzív, hogy már fáj. 20 százaléknyi étbovonó massza feszít rajta, gusztustalan, ennél bármelyik zselés jobb választás. Ráadásul a szerencsétlenül csomagolt kis korcsok még a szaloncukros megjelenést se tudják hozni. Elvileg az ezüst fóliás csomagoláson arany csillagok vannak, talán jobb is, hogy nem látjuk, csak akkor, ha tüzetesen nézegetjük. De nincs értelme. Ez a termék semmire se jó, megcsúfolja a marcipán kifejezést, hamis illúziót kelt. 400 gr 800 Ft, tehát kétszerannyi, mint a turkálós, éppúgy étbevonós, viszont rondább a csomagolás és rosszabb az íz. 2000 Ft/kg-os ár semmilyen szempontból nem éri meg.

Első vadászatra ezeket lőttem, de nem adom fel, keresem az igazit, mert ugye tökéletes nincs, csak olyan, ami tökéletesen kielégíti a szaloncukorról alkotott gyermeki vágyam…

Telefon: (+36) 1 255 2200
hétfő-péntek 9-17 óráig
E-mail: info@utisugo.hu