x

GasztroNomád kalandozásai, körberágjuk az országot.

Címlap » GasztoNomád kulináris beszámolói

Retró édességek a szocializmusból

A szocializmus diszkrét báját megtestesítő édességek sokunk számára a gyermekkort idézik vissza. Kritikán aluli csomagolás, idióta reklámok, szükségből kovácsolt erénnyel égig emelt árucikkek, kiváló áruk fóruma, versenyhelyzetet nélkülöző, stresszmentes termelés, mérsékelt termékfejlesztés.

Mégis olyan emlékek, melyeknek ízét örökké őrizzük a szánkban. Jónéhány gyár már sajnos megcsúszott a privatizáció talaján, vagy nem állta ki a beáramló árudömping próbáját, vagy mi nem álltunk ki mellettük vásárlási döntéseinkkel, mégis léteznek még, vagy megint, esetleg újjászülettek külföldön, és onnan kerülnek vissza hozzánk. Nézzük, hosszas válogatás után mi maradt belőlük a dicsőséges korszakhoz képest.

Traubisoda

Bár a név nem magyar hangzású, én mégis azt gondoltam, hogy ez a mi találmányunk. Csak most, kutatásaim során szembesültem vele, hogy Lenz Mosertől importáltuk az aromát és receptúrát. A Badacsonyi Állami Gazdaságban palackozták balatonvilágosi saszla szőlőből, és ma is így van ez, ha eredeti terméket vásárolunk. Én beleszaladtam a pofonba. Megvettem a debreceni Ráthonyi Kft. termékét, mely állítólag 5,5 százalék szőlőt tartalmaz sűrítményből, de leginkább egy citromsavas, kellemes limonádé. De nem csak ők próbálnak a 30 éves sikerből megélni, számtalan megtévesztő mutánsa van az üdítőitalnak. Eredeti hiányában nem tudom minősíteni, de megosztom, hogy mire kell figyelni ahhoz, hogy az igazit élvezhessük. A hagyományos kiszerelés 0,25 literes, üveg, söröskupak záródással. Persze van belőle nagyobb is, petpalackban. Cimkéje nem fekete, nem zöld, nem ezüst, hanem fehér, zöld kerettel és felirattal. „Traubi, az igazi“ szőlőszemes emblémával a kupakon és a cimkén is, felütüntetve a Balatonvilágos szót. Kóser minősítést igazoló, héber nyelvű pecsét is van rajta, és a Traubi Hungária Zrt. állítja elő.

Dunakavics és Francia drazsé, a mi emendemszünk

A Bonbonetti jóvoltából kerülhetünk kapcsolatba a néhai Duna Csokoládégyár elévülhetetlen klasszikusával. A fogorvosok rémálma, a zománctörő, koronapattintó csoda kapható. Kőkemény, ragyás cukorbevonattal zúz, ma is szakad a zacskó, ha vágytól égve szétrántjuk, csak kicsit színesebbek a szemek. Nem hiába, sokat fejlődtek a színezékek azóta. Szerettem valaha, jobban mint a kicsit fura belsejű Tisza kavicsot, vagy a sokkal keményebb, grillázsos, kesernyés Nebulót. Ezekkel nem találkoztam azóta. Nem úgy, mint az örökéletű Francia drazséval! Az egy pillanatra sem tűnt el a polcokról. Íze épp olyan, mint akkor. Jó játék volt, imádták a gyerekek, adott munkát a sebészeknek is, minden óvoda vagy család történetében akadt legalább egy jópofa srác, aki felnyomta az orrába, de nem tudta senki kiszedni, csak a doktor bácsi.
A francia drazsé evésének helyes módja: miután zacskónyitáskor elszórtuk a cukorkamennyiség egy részét, a maradékből néhány szemet (legalább 3 db) a szánkba helyezünk, és zajos zizegéssel mozgatjuk, míg a vékony cukorbevonat le nem olvad róla. Az így keletkezett csokigolyókat enyhén még csócsálgatjuk, vagy ízlés szerint szétrágjuk. Csak a türelmetlenek rágják szét azonnal recsegve, és nyelik le rögtön. Nekik nem való a nevében is kifinomultságot sugalló Francia drazsé!


Selyemcukor, a töltött cukorkák királynője

Gyöngyházfényű, ovális cukorka volt ez, rózsaszín és halványzöld csíkkal, benne mogyorókrém. Kezdetben valóban selymes is – nevéhez illőn – de könnyen szopogathatunk bele éles hasadékot, mely megsebzi a nyelvet. Ha túl vagyunk a veszélyfaktoron, és elvékonyodott a cukorréteg, lassan kezd előtűnni az olvadékony mogyorókrém. Képtelenség volt rágni. Hosszú ideje nem láttam már ilyet, most belefutottam egy szlovén termékbe, Svileni selyemcukor néven. Mogyoróalakú gombóc, kőkemény, kikészíti a szájpadlást, a nyelvet, a krém meg egyáltalán nem akar előbújni belőle, majd amikor már fájt az egész szám, ráharapok – lehet, hogy ez életem legdrágább cukorkatesztje – végre széttörik 3 szilánkra. Minimális töltelék, kedves Sumi Bonboni barátaim, ezen még csiszolni kellene, mert nagy rizikó és kevés élvezet.

Echinácia cukorka, mentol ízű

Amikor megláttam a téglatest alakú dobozt, megdobbant a szívem. Nagymamám szekreterében mindig volt ilyen, illetve nem teljesen ilyen, mert az zöld volt, és pemetefű cukorka névre hallgatott, de a boltban csak kéket találtam. Nem számított, mert minden másban olyan volt, mint a mama dugicukra, amit utáltam persze, mert akkor szedte csak elő, ha minden más normális édesség elfogyott. Az íze is rémálom volt, de ő mondta, hogy egyem, mert gyógycukor és jót tesz. De legyünk őszinték, rossz volt. Nem tudom, ki gyártotta régen, ezt a kartondobozosat egy érdi kft. Kicsit masszívabb, mint az a bizonyos, de akkor nem volt Halls, csak fekete negro, a pemetefű meg a mézes kellemesebb ízzel tisztította az orrot, csillapította a köhögést. Már az ötödik szemnél tartok, kezdem megszeretni. Fórumokon olvastam, hogy valaki gazdagon tömte magába, és az orrfolyása megmaradt ugyan, de legalább kapott mellé hasmenést. Az ajánlószöveg szerint ez az echináciás káros mellékhatások nélkül fokozza az ellenállóképességet. A pemetefű cukorkának viszont saját facebook profilja is van, mérsékelt számú rajongóval.

A zizi

Zizit ma már sokan gyártanak. A cukorbevonatú puffasztott rizsszemek annak idején a szolid édességkínálatban nem voltak annyira előkelő helyen, de mindenki szerette. A külföldről importált gabonakultúra műzliket és extrudált termékeket helyezett az üzletek polcaira, ezek portfóliójában új otthonra talált a zizi is. Mi az óvodában még nyakláncot is készítettünk belőle, olcsó alapanyaga volt a kreatív foglalkozásoknak. Húsvétkor Nyuszózizi néven már írtam róla, ennek zacskóján egy átlátszó hasú, rabruhás, kövér, narancssárga macska feszít kubista megformálásban, Dali előtt tisztelegve jellegzetes bajusszal és ecsettel a kezében. Itt kell megjegyeznem, hogy szeretem a „mini CAT“ termékeket, a kalocsai Karamell-Snack Kft. gyártja őket, ettől a zizis csomagolástól eltekintve nagyon helyesek a cicafigurák, és aranyos a logó is.

Telefon: (+36) 1 255 2200
hétfő-péntek 9-17 óráig
E-mail: info@utisugo.hu