x

GasztroNomád kalandozásai, körberágjuk az országot.

Címlap » GasztoNomád kulináris beszámolói

Kakaóscsiga-túra hóvihar után

A kakaóscsiga-tesztet egy olyan napon hajtottam végre, amikor a villamos is ingyen járt a rossz idő miatt, és még azt is meggondolta mindenki, átmerészkedjen-e az út túloldalára.

A kakaóscsiga évtizedeken át egyáltalán nem érdekelt. Szánakozva tekintettem mindazokra, akik mindenféle külső nyomás hiányában is ettek belőle, míg én inkább tejcsárdai habrolók, kenyérbolti rétesek, főzött krémes piskóták, rákóczi túrósok iránt mutattam érdeklődést, és ha mégis csigára vetemedtem, akkor ott volt az anyukám kicsi, dundi, vaníliaillatú, diós-mazsolás csigája.
A kilencvenes évek elején, a Rapülők fénykorában egyszer csak az addig a rádióban egészen másról nyilatkozó Geszti Péter kifejtette, hogyan kell tudományosan enni a kakaóscsigát. A nyitányra már nem emlékszem,, de utána elég gyorsan az jött, hogy óvatosan emeljük ki a csiga közepét, mintegy a szívét, ami a legfinomabb, és azt együk meg először. Döbbenten hallottam a hangján, hogy ő ezt élvezi. Föl is vettem hamar a szánandó személyek listájára, de azóta sem hagyott nyugodni, hogy más emberek miért gondolják azt, hogy ez a száraz, terjedelmes, diszkoszszerű, ám mégis alattomosan ragacsos dolog ehető. Hogy reggelire jó, hogy lehet utcán tépkedni, tekergetni, rágicsálni nyakig csokisan, és kávé mellé is jó.
A fordulópontot a kakaóscsigával közös életemben egy turisztikai út jelentette, amelyre vendéglátóink ipari mennyiségűt hoztak belőle reggelire, és nem volt kemény, és száraz, és zörgős sem, és nem csak ragadt, hanem tényleg sok kakaó volt benne. Hónapokkal később a Cserpes tejivójában már önként, dalolva kértem egy kicsi csigácskát a habos kakaóhoz, amelyet a sütőlapról cibált le frissen az eladólány, és még meleg volt, és nagyon vajas volt, átható vaj és kakaóíze volt, úgyhogy azon a délutánon sok mindent átértékeltem magamban.

Mondi pékség

A tesztet a hóvihar kora délutánján kezdtem túl a Blahán. A Mondi pékségbe nyitottam be, ahol többször is elmondta az eladó, hogy ők nem használnak állományjavítót, szép tiszta magyar búzalisztet, vajat, margarint igen. Kakaóscsigája nem volt már, de az itt látható rúdra azt mondta, ugyanabból a tésztából készült. A kakaóscsiga tésztája vajas vagy margarinos kelt tészta. Többnyire inkább kelt tésztának érezzük, de előfordul, hogy inkább leveles tésztára hasonlít, mint ez is itt. Mint a rétes lemezkéi, úgy morzsálódik ez is. Nem kellemtelen, nem zavar benne semmi, nem kevés a kakaó, de nem érzem, hogy egyedi lenne, hogy húsz közül is megismerném. Itt is 190Ft-ot fizetek.

Narum pékség

A túloldalra más okokból kelek hát a hóförgetegen, de itt is észreveszek egy pékáru boltot. Narum pékség, szép szőke lány mondja büszkén, hogy ez a kakaóscsiga, amit most nekem csomagol, más, mint a többi, mert ez vajas kelt tészta, és nincs benne adalékanyag, és helyben sütik. 200 Ft-ot fizetek érte. Igen, kelt tészta ez is, való igaz, és az íze áthatóan margarinos inkább. Kakaós eléggé, ragad is rendesen.

Sarki Spicc

Mennék már másfelé, keresnék egy cukrászdafélét, hogy érzékeljem, mi a különbség a pékek és a cukrászok csigái között, de a Sarki Spiccet, mint új, vagány helyet, szemben a Nyugatival, nem hagyhatom ki. A fiatalember, aki kiszolgál, valamiért nem biztos abban, hogy nekem jó az ő kicsi csigájuk, néz rám, hogy baj-e, pedig nagyon is jó csiga, a Magyar Konyha toplistáján szereplő László pékségben készült. És 100 Ft, ez igen baráti ár a teszt egyik legfinomabb versenyzőjéért. Ropogós, de nem száraz, omlós, és puha is, és jó sok a kakaó benne, vagy inkább pont annyi, amennyi kell. Áthatóan vajas az íze.

Sport cukrászda

Eddig is alig látszott, hogy nappal van, de most sötétszürkül az ég, remélem, azért még nyitva lesz a Sport cukrászda a Lengyel Gyula utcában, kedvenc retróhelyeim egyike. És nyitva van, és a pult tele hatalmas porcukrozott csigákkal. Itt is kétszáz forintot fizetek, és aztán a Deák térig elbánok a szörnyeteggel. Margarinos egy kicsit, de inkább száraz, és főleg a kakaó kevés egy ekkora nagy tésztatestbe. (Maradok inkább a világraszóló pogácsáiknál.) Bekanyarodok a Sütő utcába, miután már láttam, hogy a Lipótinál úgyis elfogyott a kakaóscsiga,(és a pótnapon majd ugyanez lesz).

Cserpes

Szóval irány a Cserpes. Vágyakozva nézem a csudaszép sonkás hidegszendvicsüket, a túrós táskát is, de bizony le kell még gyűrni egy újabb kakaóscsigát, sőt élvezni is kell. Felemeli az eladó a sütőlapot a pultra, és megint úgy kell leráncigálni onnan a sütiállatot, mert nagyon ragaszkodik. Megcsap a vajas kakaóillat, és tudom, hogy ízleni fog. Kicsi csiga ő, pont akkora, mint a László pékség 100 Ft-os csigája, csakhogy 200 Ftba kerül, ha elviszem, ha meg helyben döngölöm be, habos kakaóval, akkor meg 390 Ft. Ez a csiga is langyos még, mint a múltkori, ez a legvajasabb az összes közül, amit idáig kóstoltam, nem ropogós, de van tartása, szépen, elegánsan szakad, ahogy letekerem, a sok csiga közül ezt ismerném fel ízről a legkönnyebben.

PrímaPék

A pótnapon a Bartók Béla úti PrímaPékhez térek be, mert a kirakat nagyon hívogató, és itt 195 Ft-ot fizetek. De a portékában aztán nincs semmi emlékezetesen jó. Kicsit száraz kívül, nem túl sok benne a kakaó. Ehető, de nem izgalmas, nem emlékezetes.

Jégbüfé

A csigatúra utolsó állomása a Jégbüfé lesz. Amikor még gyerek voltam, és vidéken éltem, és csak ritkán jöttünk „fel” Pestre, mindig ettünk valamit a Mézesmackóban (megszűnt azóta) és a Jégbüfében, (tavaly ünnepelte hatvanadik születésnapját). Látom kiírva, hogy fahéjas csiga, és mellette is csigák vannak, de nem ugyanolyanok. Közelebbről megtekintve kiderül, hogy a felirat beszorult az egyik kakaóscsiga alá, csak a csücske van ki. Hozok blokkot 215 Ft-ról, és máris újabb sütivel birkózhatok a Kálvin tér felé menet. Én ettől a csigától olyan sokat nem is vártam, mert volt már dolgom megporcukrozott, „ álcázott” csigával cukrászdában, és csalódás volt. Megkóstoltam ezt, és a tésztája nagyon ízlett, egy pici vajasság, de nem tolakodó, omlik is, tartása is van, szép, gusztusos, de nem pazarló a kakaóssága. És valami nevenincs gyengédség van minden falatban, érzem, hogy szeretettel gyúrta, sütötte valaki, akinek ebben nagy tapasztalata van, és tartani akarja mindenképp a színvonalat, azért nem túloz semmiben.

Csigapontok:
10 pontos: Sarki Spicc-László pékség, Cserpes tejivó, Jégbüfé
9 pontos: Narum pékség
8 pontos: Sport cukrászda, Mondi pékség
7 pontos: PrímaPék

Telefon: (+36) 1 255 2200
hétfő-péntek 9-17 óráig
E-mail: info@utisugo.hu