x

Előítéletekkel terhes gasztronómiai ABC -
A, mint Angelika Kávéház

GasztroNomád kalandozásai, körberágjuk az országot.

Címlap » GasztoNomád kulináris beszámolói

Előítéletekkel terhes gasztronómiai ABC -
A, mint Angelika Kávéház

Télen az Angelikában??? – kérdeztem megrökönyödve. Ki a fene akarna bemenni egy ilyen lejárt szavatosságú, fáradt, sötét helyre, hogy találkozzon egy vadidegennel, akivel előtte csak telefonon beszélt…

– Találkozzunk a Batthyány térnél az Angelikában! – mondta az ismeretlen férfi. – Télen az Angelikában??? – kérdeztem megrökönyödve én. Ki a fene akarna bemenni egy ilyen lejárt szavatosságú, fáradt, sötét helyre, hogy találkozzon egy vadidegennel, akivel előtte csak telefonon beszélt…– Menjünk inkább a Symbolba, ott legalább ingyenes a parkolás. - Nem, én nem megyek be ilyen trendi helyekre, jobban szeretem a hagyományos, elegáns kávézókat – kekeckedett a pasi. Ez egy idióta – gondoltam én, akinek önbizalomhiánya van, ráadásul a Symbol a maga vitán felül álló, igényes berendezésével számomra sokkal inkább testesít meg klasszikus értékrendet. Sebaj, ezen is túlesünk, belementem, legyen az Angelika…


Parkolás az utcán, óránként többszáz forint, de meg lehet oldani. Bejárat megkeres, benyit, műanyag demósütemények megtekint – szinte megkíván. Nem is olyan rossz, mint amire emlékeztem – gondoltam az első pillanatokban, de hopp, befordultam jobbra a szuterén fílingbe, rámköszöntött a sötét, aurámat lefogták a boltívek, ingerszegény berendezésében vösszaböffent a szocializmus felső vonalának minimális bája. Zéró hangulat, jó volna innen elmenni, de már késő… A felszolgáló kedvessége és humora viszont hozta a letűnt kor komfortos profizmusát, amire illik is a tiszta definíciójú „vendéglátós“ jelző.

Egyedül ültem a déli félhomályban, mivel előbb érkeztem a kelléténél, így jó ötletnek tűnt, hogy a Lavazza capuccino mellé válasszak valami desszertet. Egészen elképedtem az étlapon: kifejezetten jó ízléssel állították össze, nem terjengős, nem unalmas, sőt! Végül kettő között vacilláltam: fekete-fehér csokiszuflé 790 forintért, vagy császármorzsa felfújt karamellizált körtével 990 forintért. Ez utóbbi lett a győztes. A főúr cinkosan rámkacsintott, és ennyit mondott: „Jó választás!“. Gondolom, bármit rendeltem volna az étlapról, megkapom ezt az elismerést.


Amikor megláttam az elegáns külsejű terméket a szépen díszített tányéron, egészen meglepődtem. Épp olyan volt, mint a műanyag demósüti a bejárati vitrinben. Osztrák sógoraink biztos nagyot néztek volna, ha kájzersmárren néven ezt kapják, de én is mosolyogtam már jót krumplipürére tálalt marhapörköltön, amikor gulyásként tették elém idegen országban… Egy a lényeg, ez is jólesett, de a császármorzsa felfújt kicsit jobban. Attraktív volt, sziruposan szexis, tetején a körtével, inkább piskótás, mintsem hüttésen palacsintatésztás. Csak ajánlani tudom!

Úgy tűnt, mintha nem ez lett volna az első alkalom, hogy a séf keze jól sült el, meg merem kockáztatni, hogy kiváló a konyha. Talán terasz-szezonban ki is próbálom, akkor is hangulatos lehet ez a dunaparti hely. Egy jó belsőépítész és az a bizonyos, szabad szemmel is jól látható pénzösszeg csodát tudna tenni a belső és külső térrel is. Fogalmam sincs, hogy megérné-e és megtérülne-e egyáltalán, de az biztos, hogy szívesen végigenném a választékot az ételekhez méltó környezetben. Mert így olyan, mintha valaki egy modellkülsejű, kellemes modorú nőt valami munkásszálláson akarna magáévá tenni. A lényeg ugyanaz, de az élmény biztosan nem…

A pasiról meg nem véletlen, hogy nem beszéltem. Mintha ott se lett volna. Csak a capuccino, a császármorzsa és én… az Angelikában, a Batthyány téren.

Telefon: (+36) 1 255 2200
hétfő-péntek 9-17 óráig
E-mail: info@utisugo.hu