x

Belvárosi borbár teszt , avagy kinek mi a ház bora

GasztroNomád kalandozásai, körberágjuk az országot.

Címlap » GasztoNomád kulináris beszámolói

Belvárosi borbár teszt , avagy kinek mi a ház bora

A tavasz egyik legszelesebb estéjén körbesétáltunk a pesti belvárosban bortesztelés céljából. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a kedvelt iddogáló helyeken mi zúdul a poharunkba „A ház bora” varázsigére.

Ez az a bor, amelyből a legtöbb fröccs készül, és amely többnyire olcsóbb, mint a palackos bor. Viszont nem muszáj, hogy gyenge minőségű legyen, sőt, talán egy fröccskultusztól gyöngyöző országban kifejezetten ellenjavallt. Túránk első állomása a Szent István téren a Laci? Konyha! étterem helyén létesült.

0, 75 Bistro

A bejárat melletti itallapon nem olvashatni olyasmit, hogy A ház bora. Viszont kiveri a szemünket a 400 Ft-ért kínált kisfröccs. Úgy látszik, az egyik legforgalmasabb turisztikai környéken nem csak mi vagyunk fröccspártiak. A terasz a szél miatt túl huzatos, bent az étteremben az összes asztal foglalt. A bárpulthoz ülünk, és úgy döntünk, megkérjük a pincért, adja úgy a fröccsöt, hogy egy deci bort, egy deci szóda. Egy percig furcsán néz, érteni véli, hogy valami szokatlant kérünk, de aztán kiigazítja a fejében a hibát, és két talpas pohárral jelenik meg, amelyekben ott gyöngyözik a két üde ízű, kifogástalanul friss, szénsavas, hűs fröccs.
A pincér nem hallhatta egészen pontosan a rendelést, mivel az egész étteremben bömböl a zene. Ott jártunkkor éppen Frank Sinatra. És ezt végképp nem értem. Erre jön be a turista? Régi amerikai slágerekre? És arra, hogy a mellette ülővel se tudjon beszélgetni? Egy halk szving nem zavarna, sőt egy halk Manoya, Kis Erzsi, Yonderboy, Zagar sem, ha esetleg jó magyar zenéket akarnánk mutatni a turistának a jó magyar borok mellé. A pincért azért elkaptuk, hogy megtudjuk tőle, milyen bort iszik, aki négyszáz forintos kisfröccsöt kér náluk. Elő is kapta a palackokat. A fehér bor Varsányi olaszrizlingje, a rozé Lisicza kékfrankosa. A Csendestárs, ahová szintén készültünk, nem települt ki a hűvös szeles napon. Mi pedig a Király utcai Kadarka retroterében múlattuk tovább az időt.

Kadarka

A Kadarka előszeretettel kínálja az országosan ismert termelők mellett a kis pincészetek kellemes vagy éppen kiugróan színvonalas borait. Fehér fröccsük Pócz lellei olaszrizlingjéből készül, és 390 Ft-ért mérik, szép talpas pohárban. A Kadarka is zsúfolt és zajos esténként, ettől jobb napokon megment a terasz. De szívesen megyek a Kadarkába délután is, amikor nyugi van, és a személyzet kedvessége, közvetlensége hígítatlanul élvezhető. Már a Kadarka borlapján láttam olyat, hogy fél deci meg másfél deci bor. A fél decit értem. Ha valaki borkóstolót kér, elég neki ennyi egy-egy borból. A másfél deci számomra, borivó magyar számára nem mond semmit.

Na, de az Apropó !

A Király utca másik oldalán az Apropó még vadabbul tolja. Mivel zárás előtt 20 perccel érkeztünk, a pincérnő inkább utunkat állta, mint betessékelt. A borlapon nagyon igényes külföldi és magyar borokat válogattak össze, talán nem is annyira magyarok számára. A rendelhető mértékegységek: 0,5, 0,75 és 1,5 deci bor a magyar tájon ismeretlen mértékegységek borból. Hirtelen azt éreztem, hogy mindennek, ami itt összeraktak, soha nem leszek a célközönsége. Nem engem várnak ide, és én sem ide vágyom. Nem is ittunk náluk fröccsöt, nem kértünk se házbort, se folyóbort, semmit, mert azt éreztem, hogy ebben a közegben ez értelmetlen és értelmezhetetlen. Kifordultunk az étteremből, és így a pincérnő is fellégezhetett.

Az Akácfa utcai Liebling

a Fogasház kocsmaegysége elsőre kissé zavarba ejtő hely. A régi romkocsmás világ és egy falusi diszkó hangulata keverik benne. Most épp nyugi van, még nem pihenték ki a hétvégét a fiatalok, de páran most is táncolnak a fedett udvaron. A zene épp csak be-behallatszik, amikor nyitják az ajtót.
Egy lány a sarokban térdre fektetett laptopján írja házi feladatát e késői órán. Az italomra itt sem lehetett panasz. A pultos fiú nagyon büszkén mutatta meg Frittman zöld címkés irsai olivérjét, hogy részükről ez itt a ház bora, és a kisfröccsöm ebből készül. Tudjuk milyen, ismerjük, üdítő, illatos, könnyű, szénsavas bor, jó szódával príma fröccs. És az is igen jól esik, hogy 390 Ft-ért mérik. A vastag falú vizespohár, amelyben kaptam, nem tetszett annyira.

Az a kifejezés, hogy a ház bora, manapság több dolgot fed. Lehet a régi „folyóbor” utóda. Bár meg kell jegyeznünk, hogy Párizsban is másra készülhetünk, ha folyóbort kérünk, és az itteni gyakorlat is más volt régebben. A franciák kis családi pincészetek kis mennyiségű, különlegesen finom borait mérik ki „ folyóborként”. Magyarországon többnyire a legolcsóbb, gyenge minőségű, palackozatlan bort nevezték így, olykor a kannás bort, vagy pillepalackosat. Mindezek alternatívájaként született a ház bora elnevezés. Abban az értelemben is, hogy némely kocsma, étterem bizonyos borokat kiválaszt erre a célra. Mindig van belőle bőséggel, olcsó, de lehetőség szerint iható, megbízható minőségű. Illetve abban az értelemben is létezik a ház bora, hogy némely pincészetek A ház bora felirattal, két literes palackban árulják hol gyengébb minőségű boraikat, hol azt, amiből valamiért túl sok lett nekik. Túránk során A ház bora feliratú üveggel eddig a pontig még nem találkoztunk, de persze végül ez is bekövetkezett. Méghozzá egy sokak számára kedves helyen: a Liszt Ferenc téri

Bordó Bisztróban,

ahová szintén zárás előtt érkeztünk, mégis két pincér jött elénk, és nagyon szívesen kihozták a fröccsünket, sőt még a palackot is, hogy segítsék a minél laposabb tájékozódást. Az ő itallapjukon láttuk először leírva azt, hogy: A ház bora. Utána a palackon láttuk, amelyből Feind fehér birtokborát kóstoltuk, és bár a korábbi fröccsök borai behízelgőbbnek tűntek, ezzel is rendben volt minden. Sőt talán ez a semlegesebb bor íz jobban is illik ahhoz a rengeteg ételhez, amelyet a Bordóban egész nap felszolgálnak. Itt 440 Ft-ot fizettünk.

Központ Café&Bistro

A Madách tér sarkán megkérdeztünk egy fiatal éttermi takarítót, merre találjuk a Központ nevű helyet, hiszen lassan már minden kocsmának ugyanolyan neve van. (Hivatal, Ellátó, Rendelő, Élesztő…) Elővette az okos telóját, megnézte. Nem volt egész 25 méterre tőlünk a Központ. A szűkös pultban egy pörgős legényke szintén A ház bora varázsigére 340 Ft ért varázsolt fröccsöt Jásdi Balázs balatonmelléki kétlitereséből. És ő is talpas pohárba adta, elüldögéltünk vele az emeleten. Úgy igazán itt tudtunk megpihenni, pedig más asztaloknál is üldögéltek. De valahogy a hangulata, a levegője olyan a helynek, ami békességgel töltött el minket. A Hivatalban is a zárórára hivatkoztak, és nem kaptunk fröccsöt. Sokfelé már máshol is a redőnyöket huzigálták le, és vége volt az estének, de mi még kóstoltunk volna, hát addig mentünk, míg kikötöttünk a Kazinczy utcai

Illegálban,

amely fiatalos hely ugyan, de van egy olyan régi kocsmai hangulata is. Tartottak irsai olivért Frittmantól, sárga címkéset, két litereset. Ez már nem olyan volt ám, mint a 7 decis, zöld címkés! Ez már inkább annak ízlik, akinek két liter a napi adagja. 290 Ft-ot fizettünk, és egy igazi régi fröccsös pohárba kaptuk a kortyolni valót. A szódával itt sem volt semmi gond.

Ha kérdés lenne, hogy hová mennék vissza fröccsözni önként dalolva is, a Kadarkába, a Bordóba és a Központba. De ha nagyon muszáj, akkor bárhova.

Telefon: (+36) 1 255 2200
hétfő-péntek 9-17 óráig
E-mail: info@utisugo.hu