x

Az év első torkossága

GasztroNomád kalandozásai, körberágjuk az országot.

Címlap » GasztoNomád kulináris beszámolói

Az év első torkossága

Január 1-én kicsit sem indult szeretnivalóan nap. Nyálkás, szürke látvány nyomasztott az ablakon át, míg a füstölthúsos lencsét főztem a konyhában.

Egy sütivel és egy diszkrét sétával feldobhatjuk a napot!

Bár vágytam volna a Daubner zéró rizikójú süteményeire, az érdi Pataki cukrászda desszertjeire vagy a váci Mihályi szalon mesterműveire, ma inkább a belváros felé vettem az irányt. Azt gondoltam, üres lesz a sétálóutca, de hömpölyögtek a külföldiek a szemerkélő esőben.
A Vörösmarty téren eszembe jutott, hogy nemrég nyitott a Szamos Gourmet Ház és Csokoládé manufaktúra. Meghagytam hát a Gerbaud-t a turistáknak, és reményteljesen körbejártam a teret, hogy ráleljek a csodára.

Kétszer kellett alaposan nézegetve végigsétálnom, mert a legcsendesebb sarkon túl található a létesítmény. Belépve igen szép látvány fogadja a vendéget, gyönyörű berendezés, szépen kialakított terek – de a magamfajta műkedvelő gasztronomád nem elégszik meg a külsővel.
Valami különlegeset, újat kerestem, amiért érdemes parkolóhelyet keresni, amitől döglik a légy, párásodik a szem, ujjong az ízlelőbimbó és elégedett a szofisztikált fogyasztó. Az üzletben a mindig ugyazt a kiváló minőséget nyújtó Szamos választék várt, kiegészítve konfekcionált termékekkel, Tokajival, Unicummal, Zsolnay porcelánnal. Paprikafűzér viszont nem volt és ez egy jó pont. Sajnos a ragyogó környezet egy erős szorzót is eredményezett az árakon, így most inkább továbbálltam.

Édesség utáni csillapíthatatlan vágyam a Váci sztrít közepén található Molnar’s kürtőskalácshoz vezetett.
Vásárlást illetően itt sem lehet tévedni, a székelyek ünnepi süteményét kiválóan készítik nyolcféle ízben. Nem olcsó – bár mi volna az ebben a frekventált zónában – viszont törzsvásárlók 800 Ft helyett 600 Ft-ért vehetik meg a kalács darabját.
Nem kell mondanom, hogy én két éve törzsvásárló vagyok, minimum kéthavonta visszatarthatatlan késztetést érzek kürtőskalács fogyasztásra, és nem érem be holmi mutánssal. Csak a meleg, puhatésztájú, vastag, ropogós karamellbevonatú példányokért adok pénzt. Aki biztosra akar menni a minőség és élvezeti érték tekintetében, ide jöjjön.

Kedvenceim:

A mandulás
Az enyhén édes finomságot akkor választom, ha nem szorulok épp óriás cukorpótlásra. Ugyanis a hajszálvékony, hántolt mandulaszeletek natúrak, szépen tapadnak a karamellhez tompítva az édes ízt.

A csokis
Megesik, hogy a nagyon csokis csokira vágyom, és őrülten kell a kakaó aromája, nem elégít ki csupán a cukor íze. Ekkor jöhet az étcsokoládépelyhekkel gazdagon megrakott változat. Mennyei! Nem próbálják meg gazdaságos, olcsó instant kakaóval elérni a csokis látszatot, ez pont az, aminek látszik, sőt, inkább több, mint kevesebb.

A helyes kis üzlet mindig dugig van, de gyorsan megkapod a magadét, mert egy pillanatra sem áll le a látványsütés.
Ráadásul Illy kávét is mérnek itt, ami a kedvencem. Ha szerencséd van, leülhetsz helyben is, bár érdemes turistaszemmel sétálni a környéken kaláccsal a kézben. Kicsit odafigyelve megtapasztalhatjuk, milyen az egészséges értékítélet, a Gerbaud minden asztala foglalt, a Molnar’s Kürtőskalács is tele, a Hard Rock Café magyarokkal tömve, hiszen csak nekünk új, a Burger King lepattant, a Mc Donalds-ban a családosok és a bepisilés határán toporgók képeznek tömeget, a rúdon pörgős topless bárba pedig még nem láttam embert bemenni és kijönni sem.

Imádom a belvárost, itt nőttem föl, így tudom, hogy mi hiányzik a régi időkből: például a City Grill és a Fontana előtti öreg pereces bácsi, akinél 4 Ft volt a Donald rágó a hetvenes években, de vannak új kedvencek is, mint például Molnárék kürtőskalácsa. A Szamos Gourmet meg süthetne rétest is és csinálhatnának rétes show-t, mint Schönbrunnban a Residenz Café, ahol kígyózó sorok állnak, mert történik valami, ami jó.