Tokajban jártam, I. rész

Bevezető

Rosszul kezdődött az év: gáz nincs, Gáza van, ostrom alatt. A borvilágában sem kezdődik jól az idei év, legalábbis, ami Magyarországot illeti. Még decemberi hír volt, (számomra az egyik legtragikusabb), hogy Tokaj-hegyalján ismét egymásnak feszültek települések.

Többen ki akarnak lépni a világ egyik legerősebb márkája, védjegye alól, nem kell nekik a Világörökségi cím. Az érintettek pár napja ültek össze újra egy kistérségi találkozó keretében.

Sajnos, nem tudtak továbblépni.

Számomra érthetetlen és elfogadhatatlan, ami ott történik. Adott a világ egyik legkülönlegesebb borvidéke, ami végre annyi év bezártság után felszabadult, és elkezdett visszamászni az őt megillető első helyek egyikére a borvilág ranglétráján. A 90-es évektől új korszak kezdődött a borvidék életében. Első és legfontosabb, hogy tőke érkezett a borászatba, szebben megfogalmazva, több befektető is látott üzleti lehetőségeket az akkor még főleg édes borokat kínáló vidékbe. Elképzeléseikben a magyar szőlészek és borászok szaktudására, az egyedi szőlőfajtákra, a szőlőművelés és borkészítés hagyományaira támaszkodtak. Sokan, de nem elegen rátértek arra az útra, melyet így is hívhatunk, a világpiac. Új, modern borászatok épültek, igaz, csak apránként egy-egy, de a kísérletek bíztatóak voltak. Kezdetben mindenki az aszúval foglalkozott, nemhiába, azt kellett rendbe tenni, a „világ” azt ismeri. Világ!
A világ keleti oldala úgy ismerte, hogy az sötétbarna színű, diós, karamellás, kissé fás, egysíkú bor a „híres” a tokaji aszú (száraz borok akkor még nem volt oly népszerűek, a dűlők se érdekeltek senkit). A világ nyugati oldalára csekély mennyiség került ebből a stílusból. Nem baj. Könnyebb lesz a nulláról, illetve a legendákból felépíteni a Tokaj különleges arculatát.

Tokaj, ahogy az ország is, kettészakadt.
Az egyik fele még mindig a már rég összeomlott keleti oldal igényének készített bort, őket nem sújtotta a megújulás „kényszere.” Mások lehetőséget kaptak arra, amit eddig is tudtak, csak a keleti piac „igénye” és mennyiségi elvárásai beszűkítették alkotókészségüket.

Folytatása következik…..