Valószínűleg erre az időre esik a Káptalannak az a törekvése, hogy Mecsekalján a tokajihoz hasonló aszút készítsenek. Tokaji vesszőt, sot még tokaji földet is hozattak nem tudva, hogy a klíma nem alkalmas az aszúképződésre. Valószínűleg ekkor került e borvidékre a Furmint fajta.
1780-ban Mária Terézia Pécset szabad királyi város rangjára emelte, így az összes kocsma is a város tulajdonába került. Akkoriban minden 25-30 lakosra jutott egy kocsma. Általában 3 éves bérletbe adták.
1830-35-ös évek forradalmi változást hoztak: megjelentek az ültetvényekben a karók, az addigi gyalogművelés helyett. A baranyai bor egyre több piacot hódított meg, s a város iparát a borkereskedelméből származó jövedelem alapozta meg. A növekvő termelés, a külföldi és az egyre igényesebbé váló belföldi piac egyre nagyobb és magasabb szintű termelést követelt meg. Ekkor és ezért hozatta be a pécsi káptalan saját használatára az azóta pécsi specialitássá vált fajtát, az osztrák eredetű Cirfandlit.
Korábban a kadarka vörösbora egyeduralkodó volt, mára a tüzes, fűszeres fehérborok a mértékadók. A borvidék különlegessége a Pécsi cirfandli. Elterjedt fajtái az olaszrizling, chardonnay, zöld veltelini és a rizlingszilváni. A pécsi körzet különleges fajtája a cirfandli. A száraz, meleg éghajlatnak köszönhetően a Pécsi borvidék borai általában testesek, lágyak, gyakran magas cukor- és alkoholtartalmúak.
A borvidékhez tartozó hegyközségek: Pécs Vidéke Hegyközség, Lugió Hegyközség Dunaszekcső, Mohácsi Hegyközség, Szigetvár-Turbék és Helesfa Hegyközség, Szederkényi Hegyközség, Szajki Hegyközség, Versend-Bólyi Hegyközség.