x

Opus One

Az Opus One első két évjáratának bemutatása kiérdemelte egy amerikai újság 1985. májusi számának címlapra kerülését, Borhírek - útmutató a jó borokhoz címmel.

A nyolc oldalas, kéthavonta megjelenő újságot 50 centért lehetett kapni, de amilyen szerény árat kértek érte, véleményeik megfogalmazásában annyira bátrak voltak: Tom Smith szerkesztő erősen bírálta az akkor még ismeretlen 1979 és 1980-as Opus One borok árait: véleménye szerint megdöbbentő az 50 dollár! A magas árral szemben a bor minőségét kiemelkedően jónak tartja: „Egy kivételesen jól elkészített, kiegyensúlyozott bor nagy jövővel.” Az Opus jövőbeli sikerét csak a pincében eltöltött idő határozza meg - szögezi le a szerző. Ekkor tudósítanak először a később világhírűvé váló borokról.

Hogyan kezdődött?

A két tulajdonosról: Mondavi és Rothschild

Robert Mondavi az amerikai borászok ikonja. Olyan újításokkal, mint az irányított erjesztés, a tölgyfahordós érlelés és a korszerű szőlőművelés a kaliforniai borászat reneszánszát indította el. Rothschild az egyik legnagyobb és talán a legismertebb nemesi európai családok egyike. Phillipe báró 20 évesen került a család tulajdonában lévő Chateaux Mouton Rotschild birtokra, Bordeauxba. Onnantól kezdve a bornak szentelte életét, később társtulajdonosa lett az Opus One-nak.
jobb oldalon Rothschild báró
Robert és Phillipe 1970-ben találkoztak először és vetették fel egy közös vállalkozás indítását. Egy bordeauxi kirándulásra már konkrét tervekkel érkeztek, melyből 1979-ben megszületett az újvilág egyik legismertebb bormárkája, az Opus One.

Opus One 1979-2009

Az Opus One 2009-ben ünnepelte megalakulásának harmincadik évfordulóját. Az alapítók jutalma nem maradt el, hosszú életet éltek, hiszen báró Rothschild 1988-ban, 88 évesen, Robert Mondavi pedig 1998 májusában 94 évesen hunyt el, maguk után hagyva egy hatalmas örökséget.

Mivel a közös vállalkozásnak még nem voltak szőlőterületei a kezdetekkor, ezért az Opus One még Robert Mondavi birtokán indult útjára Oakvilleben, a híres To Kalon birtokon (Kalifornia). Az első évjárat, a már említett 1979-es már itt készült. Mivel mindkét félnek voltak érdekeltségei Bordeauxban, ezért eleinte két borásszal dolgoztak, és az volt az elvárás, hogy a borok legyenek olyan kifinomultak, mint a franciák, de érződjön a kaliforniai karakter is. A tulajdonsok elvárásai egy kaliforniai csúcsborászat létrehozása volt, egy ún. grand cru birtok a Napa völgyben. A birtok 1981-ben már saját területtel rendelkezik és mára közel 170 ha on dolgoznak, ennek 80 %-a termő szőlő, főleg Cabernet Sauvignon, kis mennyiségben további tradicionális bordeauxi fajták, így Cabernet Franc, Merlot, Petit verdot és Malbec).
A borok rendkívül finomak voltak, kritikát nem is a minőség kapott, sokkal inkább azok ára, túl sokra tartották őket és a legtöbben úgy érezték nem értek annyit.

Az épületről és a névválasztásról

Magát a borászatot az az építész tervezte, aki a San Francisco legmagasabb és legfeltűnőbb felhőkarcolóját is (Transamerica Pyramid). Mondavinak tetszett az épület stílusa, amit többen gúnyolódva egy Marsról leszállt űrhajónak véltek.
Rothschild báró javaslatára, a zenei terminológiából választották a pince nevét: Opus, ami latinul a zeneszerző első műalkotását jelenti és mindkét nyelven könnyű kiejteni. A kiváló minőségnek köszönhetően már 1981-ben az első Opus One borok kartonját (6 palack/karton) 24 000 dollárért adták el egy aukció során.

Sillaccival

2001-ben csatlakozott a pincészethez Michael Silacci, először, mint szőlészeti igazgató, majd 2004-től főborász. Több évtizedes franciaországi, chilei és amerikai borászatokban szerzett tapasztalatot, emellett master dilpomát szerzett a Kaliforniai egyetemen szőlészetből. Az ő érkezése óta mind a minőség, mind a stílus sokkal következetesebb lett, az ő keze alatt formálódott igazi kaliforniai stílusúvá az Opus. „Amit szőlő a munkámhoz hozzáadott, az „csupán” annyi, hogy ne akarjam megváltoztatni azt, ami a természetből érkezik.” - foglalja össze tömören filozófiáját Silacci.

Silacci elmondása szerint nem volt könnyű a munka a két tulajdonossal: „Úgy éreztem magam, mint egy fiatalember, aki eljött ugyan a szülői háztól, de hétvégén még hazatelefonál.” Sok probléma volt a döntéshozatallal is, hiszen a tulajdonosok ritkán voltak a birtokon, általában képviselőjükön keresztül irányították a céget.
Michael Silacci
Tavasszal New Yorkban, vagy Párizsban találkoztak, és csak ősszel a birtokon. Egy ekkora céget nem lehet Európából irányítani – meséli az egyik ügyvezető. Az irányitással kapcsolatos problémák is vezettek az Opus első kríziséhez, melynek az lett az eredménye, hogy Mondavi kilépett a cégből.

Csere a vezérlőben

A 2004-es év a bor szempontjából egy nagyszerű évjárat volt, sokkal rosszabb volt viszont a menedzsmentnek, hiszen a Mondavi családon belül komoly viszályok kezdődtek. Mondaviék másik vállalkozása, a Robert Mondavi Winery akkora már nagy adósságot halmozott fel nem volt más megoldás el kellett adniuk részesedésüket az Opusból.
Gondjai nemcsak Mondavinak, hanem a közös vállalkozásnak, az Opusnak is voltak, hiszen a beruházás lassan kezdett csak megtérülni, és komoly adósságot emészetett fel a borászat felépítése is. Végül egy nagyvállalat (Constellation Brands) vásárolta meg az Opust 325 millió dolláros adósságával együtt. Rotschildék élhettek volna ugyan elővásárlási jogukkal, ehelyett bevonták tulajdonostársnak az őket bekebelező vállalatot. Mondavi helyére így lépett be az új tulajdonos. Új megállapodás született, melybe lefektették, hogy a pincészetet három csoportra osztják: ügyvitel, birtokigazgatás és borászat valamint értékesítés és marketing. Philippe de Rothschild a szerződés aláírásakor kiemelte: „A megállapodás jól tükrözi azt az irányt, amit követni szeretnénk, az Opus One egy önálló identitással és szellemiséggel rendelkező „grand cru” borászat Kaliforniában.”

Robert Mondavi
Az Opus rövid időn belül vált Amerika prémium borává vált, egy olan márkáé, amelyért már az induláskor igen magas 50 dollárt kértek palackonként. Mára az ára eléri akár az ezer dollárt is. A borászat 1995-re elérte a 25.000 -es palackszámot és a világ minden pontját.
Kóstolási jegyzet 2000-ből

Tim Mondavi és egy újságíró akkor ilyennek látták a borokat:

1979 - Komplex, érett cédrus illat, piros bogyós gyümölcsök és pici csokoládé. Selymes textúra, közepesen érett tanninokkal (20 éves bor!) hosszú útóízében cassis sejlik fel. A bor széles, egész szájat betöltő, húsos szerkezetű, sűrű. Kevés palack van már belőle, 1991-ben vezette a veszélyeztetett fajok listáját – emeli ki értékét viccesen Silacci. Ára: 315 dollár.

1987 – Csábító illatát a vörös húsok, fekete bors, szegfűszeg és cseresznye adják. Szájban robosztus, de finom, kiegyensúlyozott. Ízletes, gazdag, mély.

1991 – Mély rubin szín, barnás reflexekkel. Illatát a Cabernet uralja, elbűvölő cédrussal és dohánylevéllel áraszt el, mögötte szilva és cseresznye. Feltűnő jelenség. Szájban hatalmas, bevonja az egész szánkat a gyümölcs és a csokoládé.

2001 – Szépen fejlődő, komplex illat: ibolya, cseresznye és étcsokoládé, szarvasgomba. Kerek és zamatos, ásványos, hosszú utóíz jellemzi. A szerkezet nagyon kontúros, feszes, csiszoltak a tanninok. Páratlanul elegáns. Ára: 365 dollár.

Üdvözlettel:

Cseh Márton

Telefon: (+36) 1 255 2200
hétfő-péntek 9-17 óráig
E-mail: info@utisugo.hu