Megmutatták, hol tartanak

A tájékoztatás szerint 29 borász, 150 -féle borral volt jelen, végigkóstolni ezt képtelenség, az én válogatásom a következő volt.

Bolyki, Károly Róbert főiskola, Hangácsi, Simon és St. Andrea

Bolyki királyleánykája (2009) három hete van a palackban, még rendezni kell a sorokat, de az látszik, hogy üde, gyümölcsös bor lett. A pincénél 1200 Ft ért kapható. A késői hárslevelűje becsapós, mert ugyan késői szüretelésű a szőlő, de a bor száraz. Hosszú utóíz jellemzi, a fajta karaktere érződik, magas alkohollal kísérve. Az egyik legemlékezetesebb vörösbort ennél az asztalnál kínálták: Merlot 2007! A bort most ánizs édeskés íze hatja át, nagy ígéret!

A gyöngyösi főiskola (Károly Róbert) új arculattal jelent meg. A címkék egy stílust követnek. Lássuk mi van mögötte! A főiskola mindig jó rozékat készített, így volt ez a legújabb 2009-es évjárattal is. A bor 50-50 százalékban tartalmaz merlot és pinot noir fajtákat. Tiszta, egyszerű rozébor. Inni kell, ennyi az egész! A 2008-as kékfrankos (mely 15%-nyi kadarkát is rejt) harapós egri savakkal bír, a 2006-os bikavérben rengeteg szőlő található, melyek önmagukban több fantáziát mutatnak, mint így együtt ebben a borban (kékfrankos, cabernet franc, cabernet sauvignon, menoire, blauburger, merlot). Felkaptam viszont a fejem a 2007-e kadarka kóstolása kapcsán. A 14,5 fokos alkohol jelzi, az alapanyaggal nem volt gond. A kettő éves hordós érlelés lesimította a savakat, bátrabbá tette a nagy testű bort! Kiváló kezdés a kadarka világában!

Az egerszalóki Hangácsi pincészet asztalánál felcsillant a szemem egy érdekességre. Egy népszerű szőlőre és egy kevéssé ismert dűlőre. Magyalos dűlő menoire bora keltettem fel érdeklődésemet, mellyel az illatokig nem is volt baj. Amíg a földes, lágy, céklás, borókás illatok jártak táncukat előttem még kíváncsi voltam. Érdeklődésem alább hagyott, ahogy a bor lendülete is: szájban gyenge test és üresség jellemzi. A Magyalos dűlőből ittunk már jobb bort is, lásd St. Andrea – kadarka.

A Simon pincészetről már tavaly is az a véleményem alakult ki, hogy az alkohol túlsúlyban van a borok többségénél. Idén is végigkóstoltam a teljes kínálatot és a véleményem nem is változott. Egyedül a Síkhegy Viogner volt izgalmasan ásványos, körtés. A pince büszke arra, hogy nem használ fajélesztőt és mindent a maga természetességében őriz meg. Ennek egyik hátránya talán az, hogy az erjesztés irányításának elvesztésével az illatok és zamatok is eltűnnek. Tavaly is ez volt a gondom, idén is. Egyszerűen a fajtajelleg hiányzik a borokból, a cabernetben nincs fűszeresség, a merlotban alig van lágyság, mindent az alkohol ural.

Év Borásza 2009: Dr. Lőrincz György

Egyre nagyobb sikert könyvelhet el a St. Andrea pincészet. Hazai elismertségének egyik legnagyobb állomása az Év Borásza 2009 díj elnyerése. Ha valaki, akkor ő megérdemelte. Gyuri egy rendkívül szerény, ugyanakkor magabiztos ember. Sikerei mögött a sziklaszilárd hit és egy áldozatkész feleség is áll. A pincészet fehér- és vörösborokat egyaránt hozott magával. A fehérek közül a legnagyobb mennyiségben „előállított” Napbor (2008) hárslevelű dominanciája mutatkozott meg, 2007-es Örökkében a már korábbi kóstolásaim alkalmával is feltűnő narancs aromák tündököltek. A Boldogságos volt mind közül a legvállasabb, a szürkebarát, viogner és olaszrizling fajták egy karakteres bort adtak össze.
A pult alól került elő a pincészet egyik csúcsbora, a Merengő. A Paptag dűlőből származó tétel a legmagasabb minőséget képviseli a pincészetnél. A „váratlanul” előkerült 2006-os változat még a kékfrankosra támaszkodik. Nekem a 2007-es sokkal jobban ízlik, talán a fajták miatt is, ez ugyanis merlot és syrah alapú. A kékfrankos kiváló alapja lehet a házasított boroknak (pl.: bikavér) de egy példaképpé törekvő borban, ahol elegancia is meg kell jelenjen, már lehet, hogy kevés.

A városiaknak jó lesz?

Egyes borászoknak talán nem volt elég méltó helyszín az Akadémia, mert fáradt boraikat is ide hozták. Sajnálattal vettem észre, hogy ismert borászok, melyeket most nem is nevesítenék olyan tételeket mutogattak a „pesti” közönségnek, amit már szerintem ők se innának meg. Aki ilyet tesz nem tiszteli, sőt hülyének nézi a fogyasztót, és ebben a gazdasági helyzetben ezt nem hiszem, hogy megengedheti magának bárki is! Akinek nem inge, ne vegye magára! Csupán azért írtam le ezt a megállapításomat, mert nem egy borászatnál találtam ilyen tételeket és nem hiszem, hogy ez előfordulhat abban az országban, aki ismét Európához akar tartozni.

Balga, Tóth Ferenc, Pók Tamás

A Balga pincészet szürkebarátja hozta a kötelezőt: friss, illatos, egyenes. Tóth Feri bácsi (Borvár) az egyik legjobb cabernet franc-al érkezett. Egy ilyen érett tanninú, kerek és igazi fűszeres bor már hiányzott a kóstolóról! Remek itóka, köszönet érte. A kadarka már inkább sikerült egriesre, ami a savakat illeti, a fajta csak nyomokban van jelen. Az exmonarchiás Pók Tamás maszek borászként történő debütálására jobb bort nem is hozhatott volna. Nagy feltűnést keltett egy pár nappal korábbi pesti rendezvényen is a furmint és hárslevelű párosából született fehér Pajdos borával. A furmint fajtát régen nemcsak Tokaj-hegyalján, hanem Eger környékén is szerették. A fehérszőlők reneszánszának első hullámában a fajta csak Tokajban került a reflektorfénybe, Egerben nem. Pók Tamás most megmutatta, hogy hol tart ő a furminttal, jelentem jó úton. A borban fele-fele arányt képvisel a hárslevelű és a furmint, de a két fajta még nem ért össze annyira, hogy eltűnhessenek a szemfüles kóstolók elől. A bor vibrál, elegáns szerkezetű, testes. Van eleje és vége. Szép ígéret. Pók Tamás másik bora szintén Pajdos névre hallgat (egy dűlőt jelöl Ostoros határában) 2007-es évjárat kékfrankos, merlot és cabernet franc házassága. Szép, lendületes bor, erős tanninos és alkoholos jegyekkel.
Sike Tamás, Orsolya, Kovács Nimród és Gál Lajos

Sike Tamás azon kevés borászok egyike, akinek a fehérborai is rendkívül emlékezetesek, sőt néha több szót kapnak, mint vörös borai. Tavaly nekem nagyon ízlett a sauvigon blanc, idén még ebből nem kaptunk. Volt helyette chardonnay, mely kategóriája győztese volt, amit vártunk tőle sikerült: frissesség, lendület, chardonnay ízek. Az olaszrizling még szűztermés, tehát ízeit még nem a „csecsemő” korú ültetvénytől, hanem attól az újhordótól kapta, amelyben érlelődött. Megkóstoltam a bikavért is (2006), melyben a hordós érlelés jegyei jelentkeztek illatban és kerek savakban. A 14,5 fokos alkohol nem is tűnt fel, lendületes, izgalmas bor.
Egy szimpatikus házaspár asztala előtt mindig sokan voltak. Első ránézésre is szerény emberek tűnnek és a látszat nem csal: szerény, de nagytudású emberek, ők Orsolyáék. Egy picike birodalmat építgetnek családilag Ostoroson. Náluk nem ezres palackszámokról beszélünk, hanem pár százasról csupán. Kisérlezetnek a szőlőfajtákkal, dűlőkkel, technológiával, hordóval, a piaccal. A kóstoló egyik legszebb pinot noirja volt az övék, egy kicsivel nagyobb testtel még jobban magasztalnám. Fantázianevekért Orsolyáék sem mennek a szomszédba, az Abrakadabrát még úgy értem is, de a Tehéntánccal és a Százrejteküvel nem tudtam mit kezdeni. Nevezzék bárhogyan őket mindegyik tömör, jó alapanyagból készített bor tele élettel.
A Monarchiából Kovács Nimródra keresztelt borászat sem maradt ki érdeklődési körömből. Hiába, a reklám rám is hat..... Megnyugtató volt, hogy nem tucatnyi borral jelent meg a borászat, letisztult portfóliójukban mindössze négy bor szerepel. Érződik, hogy a borok egy része nem a magyar piacra, de még nem is Európának készülnek. Mire alapozom mindezt? Önmagáért beszél a borok stílusa.
Eleve amerikai borásszal dolgoznak, és a szőlőt kalifornai szakember kezeli. Tudjuk azt is, hogy Nimródnak a kapcsolatai a tenger túlra is átnyúlnak, (tekintve, hogy ott élt sokáig) nyilván ismeri az amerikai közízlést és a borokat ennek megfelelően készítgetni. Kérdés viszont, hogy az önmagát „kézműves” borászatként előadó tulajdonos és a természet elképzelései találkoznak e. A borok mindegyikéről elmondható hogy komplexek, tömörek. A Chardonnay Battonage buja, izgalmas, kellően fűszeres, feszes bor, akkora lendülettel, ami még Amerikába is elrepíti. A pinot noir is lehengerlő bemutatót tartott animális illatával, nagy testével, melyből a 15,5 alkohol is kibújt. A Syrahról is hasonlókat tudok nyilatkozni, a három bor stílusa nagyon közel állnak egymához, az a határ, ami a fajtajelleg fejezne ki köztük elenyésző. Mindegyikük feszes, komplex, erős. Ők Amerikát akarják meghódítani. A pincészet csúcsvörösbora az NJK (Nimród Kovács János) két évjárata volt jelen, 2005 és 2006. Az idősebb tipikus egries savakkal bír, a 2006-os egy picit még szárító tanninnal várja az iható kategóriát. Azt hiszem az NJK-k jobban kiszolgálják az európai ízlést.
Gál Lajos és fia, Péter már régóta tudja, hogy a fehérboroknak Egerben nagy jövőjük van. Már bizonyították is hozzáértésüket a fehérekhez, ennek szemléltetése a Szó-Lá-Ti rizling. A 2007-es verzió még mindig meglepően friss, üde. Gálék új bora a Tóbérc dűlőből válogatott olaszrizling, mely édeskés-ásványos ízvilága nagyon kellemes benyomást keltett. Régi magyar fajta, a Mézes is Gál Lajosék pincéjéből került elő újra. Tömény muskotályról van szó, de sajnos az ára borsos: 3000 Ft ért kínálják a pincénél.
Összefoglalva a délutánt azt mondhatom, jól látszik, hogy az Egri borvidéknek nincs igazán koncepciója, egyes pincészetek viszont tudják hová szeretnének eljutni. Hiányzik egy közös út meghatározása, és ez alatta nem azt értem, hogy minden bikavérnek egy sémára kellene épülni, de egy mindenki által elfogadható irányt fel kellene mutatni Egernek. A borászoknak van arculata, stílusa, Egernek, mint borvidéknek ez még annyira nem látszik.