Illatos

Nem kellett sokáig törnöm a fejem, hogy kialakuljon egy kép arról a bizonyos borról, amelynek jó az árfekvése és van benne valami kreáció is. Nehezemre esik eltitkolni, a kadarka önmagában nem az a fajta, amely igazán felhúz engem. Talán kétszer ha sikerül tíz évente olyan kadarka évjárat, ami túlmutat annak általános korlátain. Bár vannak akik azt hiszik és mantrázzák is, a kadarka hungarikum, ezért csinálni kell, vannak azonban olyanok is akik tudják; nem az. Akkor már inkább a zsíroskenyér.

Gyakran hangzik el külföldiek szájából is; eredeti magyar fajtát szeretnénk kóstolni, nem a mindenütt fellelhető franciákat. A kóstolás után persze megértik, hogy miért nem ebben szorgoskodik a hazai élvonal. Legjobb tudomásom szerint, ezt a kérdést nem teszik fel Argentínában, Chilében, Ausztráliában, USA - ban vagy Dél-Afrikában. Már megszokták, hogy minden úgy van ahogy van.

Most, hogy a kadarkát körbejártam, rátérek ,,jövetelem" igazi céljára. Bizsergette a fantáziámat, valami kis csavart vinni a dologba, amitől a bor kinyílik és megszólal. Van nekünk néhány száz tőke turán szőlőnk, amivel önmagában nehéz kezdeni mivel túlontúl aromatikus, színe mély, a pohárban átláthatatlan.
Ezek a külön - külön hátrányosnak tűnő tulajdonságok együttesen szépen szólalnak meg, mindkét fajboron csiszolt valamit a másik. Kellemes, könnyed, a lugas illatát idéző nyári bor. Kis pohárból, hűvösen igyuk!

Malatinszky Csaba