x

A szerencsi szalmaégető erőmű a tokaji borászok szemszögéből

A szerencsi szalmaégető erőmű a tokaji borászok szemszögéből

Kultúrtáj marad vagy iparvidékké alakul Tokaj?

I. Történeti áttekintés

I. 1. 2007 áprilisában Bódisz Attila a Népszabadságban megjelent cikke nyomán értesülünk a szerencsi szalmaégető erőműről. Gyorsan tájékozódunk és megfogalmazzuk első tiltakozó nyilatkozatunkat, melyben többek között kifogásoljuk, hogy egyeztetés nélkül hoznak a fejünk fölött döntéseket, és melyet a következőknek címeztünk: Szerencs város polgármestere, Környezetvédelmi Minisztérium, a beruházó BHD Kft. Szerencs városától nem érkezik válasz (ő soha semmire nem reagált, amit mi kezdeményeztünk); Hujber Ottó levélben válaszol, amiben megnyugtat bennünket, hogy minden a legnagyobb rendben; a Környezetvédelmi Minisztérium részéről dr. Erdey György szakállamtitkár telefonon is keres, majd levélben közli, hogy kifogásainkat az illetékes hatósághoz, az Észak-magyarországi Környezetvédelmi Hivatalhoz továbbította.

Tokaj
align=left

I.2. 2007. május 8.: Észak-magyarországi Környezetvédelmi Hivatalnál levélben kérjük az erőmű engedélyezésben az ügyféli jogállásunkat

I.3. Első találkozásunk a beruházóval: 2007. június 6. egy fórumot szervezünk, hogy mi is részletesebben megismerjük az erőmű projektet. Hujber Ottó igen készségesnek mutatkozik, szívesen jönnek és szakemberei kíséretében részletesen bemutatják az elképzeléseiket. Hujber Ottó beveti az önkormányzatoknál már bevált taktikát: mindent ígér („inkább arról beszélgessük, mire van szükségük, miben segíthetünk”). Mi nem értjük (ma sem), hogy kinek a nevében ígéri, hogy ő majd a vidék minden gondját, de szerinte legalábbis a két legfontosabbat: munkanélküliség és elviselhetetlen kamionforgalom, meg fogja oldani. Arra a kérdésre, hogy a projektet többen több szempontból ellenzik (pl. az Icomos, az Unesco műemlékvédelemmel foglalkozó szervezete, közli, hogy ő gittegyletekkel nem foglalkozik. Ez az álláspontja máig is töretlen, minden nyilatkozatával, az egyesületek, civilszervezetek „megsemmisítésére” törekszik. A tulajdonosok, finanszírozók kilétét még homály fedi. A fórumon kérjük a beruházókat, hogy tanulmányozzák az erőmű áthelyezését a borvidéktől távolabbra eső területre, illetve, hogy oldják meg a vasúti szállítást, azonban ezek egyikére sem látnak lehetőséget.

I.4. A nyár folyamán a sajtó érdeklődése az ügyünk iránt mérsékelt: a Heti Válasz, majd az Index kezd foglalkozni vele

I.5. 2007. augusztus 23.: megérkezik a válasz ügyféli jogállási kérelmünk ügyében az Észak-magyarországi Környezetvédelmi Hivataltól: tudomásul vették, de időközben az erőmű környezethasználati engedélye jogerőre emelkedett.

Tokaj - Betsek dûlõ
align=left

I.6. Levelet írunk az Unesco párizsi központjába, Bandarin igazgatónak, amelyben részletesen beszámolunk az erőmű építésével kapcsolatos kifogásainkról.

I.7. A sajtó érdeklődése egyre fokozódik, köszönhetően többek között, hogy az MTV szeptember eleji híradójában foglakozik az üggyel.

I.8. Kapcsolatfelvétel más szervezetekkel, a legfontosabb számunkra a Takács András vezette Abaújaranyosi Faluszépítő Egyesület, akik sikeresen küzdöttek a szintén Hujber érdekeltségébe tartozó aranyosi szivattyús erőmű építése ellen. Ez szintén a Zemplénben, a világörökségi terület védőzónájában épült volna.

I.9. 2007. szeptember: törvényességi felülvizsgálatot kérünk az építési engedéllyel szemben a Megyei főügyésztől, mert véleményünk szerint az nem szerepelt az Országos területrendezési tervben, ahol a hasonló nagyságú és jellegű beruházásokat kötelezően fel kell tüntetni.

I.10. 2007. október 24. : fórum Tokajban az erőműről Hujber Ottó részvételével. A fórum felpaprikázott hangulatú, Hujber Ottó arrogáns és cinikus, ahol kifigurázza a köztársasági elnököt, a környezetvédőket „nem is nevezné embereknek, legfeljebb bűnözőknek,… megélhetési bűnözőknek”. Parttalan viták arról, hogy pl. az energiafű sivatagot hagy-e maga után, stb.

I.11. 2007. október 27. Tüntetést szervezünk az erőmű megépítése ellen Szerencsen a Világörökségi Kapunál, nyílt levelet írunk Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek, melyben kérjük, hogy támogassa azon kérésünket, hogy az Unesco vizsgálóbizottságot küldjön a helyszínre.

I.12. Megérkezik az Unesco (Bandarin igazgató válasza), ahol arról értesít, hogy számtalan megkeresést kapott a tokaji borvidéket féltő magánszemélyektől és szervezetektől, különösen a szerencsi erőmű kapcsán, és kérte az állandó Magyar Unesco Küldöttséget, hogy részletes jelentésben számoljanak be neki. I.13. 2007. október 30. Az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottságának elnökét levélben kérjük, hogy tűzzék napirendre a kérdést és támogassák kérelmünket, hogy Unesco küldöttség vizsgálja ki az erőmű ügyeket.

II. Ellenérveink II.1. A környéken nincsen elegendő elégetni való szerves anyag, azt távolról kell teherautókkal ide hozni. Ezt jól bizonyítja, hogy szinte alig van a beruházóknak aláírt szerződése a szalmára. A szerződések egyébként rengeteg kötöttséget írnak elő, 10 évre szólnak, amennyiben a gazda nem teljesít kötbért fizet, stb. , ráadásul a szerződéses ár alacsonyabb, mint a szalma jelenlegi piaci ára. Épp emiatt a beruházók egyre inkább az energianövények termesztéséről beszélnek, mint nyersanyagforrásról (holott a környezetvédelmi engedélyben erről még szó sincs). Az energianövény termesztés a környéken számos kérdést vet fel, ez még kísérleti stádiumban van, nincsenek igazán előzetes tanulmányok, egy kísérlet folyna a környezetünkben.

Tokaj - Lapis dûlõ
align=left

II.2. Kamionforgalom növekedése. A távolról történő beszállítás éves szinten 20 ezer kamionnal, naponta kb. 100 kamionnal, történne. A vidék útjai már ma is az elviselhetetlen tranzitforgalommal túlterheltek, nincsen megfelelő közlekedési infrastruktúra ilyen formában az alapanyagok beszállítására.

II.3. Mezo (mikroklímára) gyakorolt hatás. A tokaji aszú a világon egyedülálló alapanyagának, az aszúszemnek a kialakulásához egy különleges mikroklíma szükséges, melynek része a síkság felől érkező reggeli pára. Ezt a törékeny Tokaj-hegyaljai mikroklímát az erőmű üzemeltetése, a melegítő hatásával komolyan veszélyezteti.

II.4. Az erőmű megjelenése a kultúrtájban. Erről az Icomos nyilatkozatában állást foglal és várjuk az Unesco csoport véleményét is. Az erőmű ugyanis a világörökség részében, védőzónában épülne fel.

II.5. Az erőmű mérete. Egy megalomán projekt, ahol a befektetők szándéka, hogy nagyobbat építsenek, mint mások, nem véve figyelembe az ökológiai, gazdasági szempontokat, a vidék termelési hagyományait és infrastruktúráját. A tervezett erőművet kiserőműnek hívják, mert csak 49,9 MW és 50 MW-tól kellene nagy erőműnek hívni, amire biztosan más engedélyezési eljárás lenne szükséges. A biomassza erőművek esetében az ajánlott méret ennél jóval kisebb (5-15 MW), azért, hogy a vidéken létrejött szerves anyagot ilyen módon hasznosítsák, kisebb közösségek energia ellátását biztosítsák. Épp az energiatermelés decentralizációja lenne az egyik főszempont, mint azt a nyugat-európai példák is mutatják.

III. Milyen okok miatt kaphat borvidéken ma ez az erőmű építési engedélyt?

III. 1. A világörökségi törvényi és szabályozásbeli hiányosságok: a tokaji borvidék úgy lett a világörökség része, hogy országos védettséget nem kapott. Ez elvileg nem lenne lehetséges. III.2. A párbeszéd, egyeztetések, koordináció hiánya, abból az egyesületek, civil szervezetek teljes mellőzése, a nyilvánosság csak formai megléte. III.3. Mások értékteremtő munkájának a meg nem becsülése, figyelmen kívül hagyása. Nem vizsgálják az erőmű működése kapcsán felmerülő negatív externáliákat (kamionforgalom, esztétikai értékek).