x

Eger borrégió

Az Eger környéki dombok irtáshelyeit a XIII - XIV. században telepítették be szőlővel. A megtelepedő cisztercita szerzetesek ezekből a szőlőkből fedezték borszükségletüket.

align=left Budapesttől mintegy hatvan kilométerre keletre emelkedik a Mátra messziről ma is óriási tűzhányóra emlékeztető vonulata, a Mátrát elhagyva, az M3-as autópályán tovább autózva jobb kéz felől továbbra is az Alföld sík vidékét, bal kéz felől pedig: a Bükk mészkőtömbjét láthatjuk. Száz kilométer hosszan a hegyek déli lejtőin folyamatosan szőlőskertekkel találkozunk: a Mátralajai, az Egri és a Bükkaljai borvidéket soroljuk ebbe a régióba, amelynek legismertebb borai az Egri Bikavér, az Egri Leányka, a Debrői Hárslevelű és az olaszrizling. A nemzetközi fajták közül elterjedt a chardonnay, muscat ottonel, a tramini, a vörösbort adó fajták közül az utóbbi években sokan kísérleteznek pinot noir-ral. A Mátra alján illatos és gyümölcsös borok készülnek reduktív technológiával.

A táj és a talaj

align=right Az Északi-középhegység déli lejtőire települt szőlőskerteket 8-900 méter magas hegyek védik az északi szelektől. A középhegységi táj teljesen eltérő hangulatot áraszt, mint a Dunántúl lágyan hullámzó dombvidékei. A régió falvaiban - néhány kivételtől eltekintve - kevésbé maradt fenn a hagyományos tájjellegű építészet, mint a többi régióban, Eger azonban Magyarország egyik legvonzóbb barokk városa. A várost minden irányban szőlők veszik körül, amelyek vulkáni eredetű kőzetekre települtek. Északabbra a meredekebb hegyoldalakon az altalaj a Bükk hegységet alkotó mészkő, amit agyag és homokkő fed. Kelet felé haladva a Bükkalján meszes vályogtalajt találunk, Egertől nyugatra a Mátra alján pedig vulkáni kőzeteket, amit szintén tengeri üledék: agyag és homokkő fed.

Szőlő- és bortörténelem

align=left A régióban a XI-XII. századtól, már az írásos emlékek tanúsága szerint is folyik szőlő és bortermelés. A XV. században a már a nemzetközi kereskedelmi forgalomba is bekerültek az itt termelt borok. Legnagyobb felvevő piacuk Dél-Lengyelország, Krakkó és környéke volt. Jelentős bortermelésről nem csak írásos emlékek vannak, ezt bizonyítják a régió települései alatt található kiterjedt ősi pincerendszerek is. Eger és környéke a török háborúk idején a XVII. században török megszállás alá került, ami visszavetette ugyan a bortermelést, de ebben az időszakban honosodtak meg a környéken a vörösborszőlők. A XVIII. század második felében, az Egerben termett borok túlnyomó többsége már vörösbor, ami legnagyobbrészt kadarkából és kékoportóból készült. Ezek a fajták voltak az alapjai a XIX. században híressé vált Bikavérnek. A kadarka mellett a késői szüret, a hosszú ideig tartó héjonáztatás és a két-három évig tartó érlelés alakította ki a régi Bikavér ízvilágát. A több fajta házasításából előállított Bikavér a filoxéra vész és az elmúlt évtizedek nagyüzemi szőlőtelepítéseinek következtében jelentősen átalakult. Ma már a Kadarka ültetvények eltűnése miatt a Bikavérben a kékfrankos dominál, amit nemzetközi fajták egészítenek ki. A régió nyugati részén mindig is a fehérbortermelés volt a meghatározó, a Mátra lejtőin a filoxéra vészt követően az olaszrizling, a leányka, a muskotály, és a hárslevelű terjedt el. Az utóbbi tíz évben egyre divatosabb a chardonnay és a tramini.

Program a pincéken kívül

align=left A régió központja, Eger vonzó turisztikai célpont. A hangulatos barokk városból a Mátrába és a Bükk-fennsíkra is lehet kirándulásokat, biciklitúrákat szervezni. A Bükk-hegység több látogatható barlangot is rejt, a karsztfennsík egyedülálló élmény a természetjárók számára. A Bükk-fennsíkon található a lipicai ménes magyarországi tenyészete. A fennsíkra vezető túraútvonalak a pisztrángtenyészetéről híres Szalajka-völgyből indulnak. Eger környékén több termálfürdő is található.