)
A borvidék talaja többnyire dunai eredetű meszes homok, kivéve a Csongrád környéki kötöttebb tiszai öntéstalajt. A homoktalajok humuszban és tápanyagban általában szegények, de a borvidéken találhatók kedvezőbb adottságú talajok is.
A borvidék éghajlata igen szélsőséges, de egyes években a mediterrán jelleget is magán viseli. Meleg nyár,- a legmelegebb nyarak itt vannak az országban,- az ősz hosszan tartó derült, mérsékelten meleg. A sok napfény és a magas hőösszeg a biztos beérést és a jó cukorképződést segíti.
A filoxéra a homoktalajokon (75-80% kvarctartalom felett) nem tud megélni, ezért az Alföldön nem okozott olyan jelentős kárt, mint más borvidékeken. A legelterjedtebb fajták a Kadarka, Kövidinka és az Izsáki sárfehér voltak.
)
A jelenlegi fajtaösszetétel alig tér el a Kunsági és a Hajós-Bajai borvidékek fajtaösszetételétől, de valamivel nagyobb területen termesztik a kadarkát (Csongrádi körzet), a kövidinkát (Kisteleki körzet), és az olaszrizlinget (Pusztamérgesi és Mórahalmi körzet). A fehérborszőlő-fajták aránya meghaladja a 60%-ot. Bortermelése és a borászati technológiája a Kunsági borvidékhez hasonló, főként asztali minőségű borok kerülnek palackozásra.
A borvidékhez tartozó hegyközségek: Csongrádi Hegyközség, Domaszék Hegyközség, Forráskúti Hegyközség, Kisteleki Hegyközség, Mórahalmi Hegyközség, Pusztamérgesi Hegyközség, Ruzsa Hegyközség, Sóshalmi Hegyközség, Üllési Hegyközség, Zákányszék-Bordány Hegyközség
