Badacsonyi nyár

Nem kell feltétlenül „szakértőként” vizsgálnunk a borvidéket, de szerintem a legtöbb turistát érdeklik a táj ételei, borai, szokásai, szívesen találkozik és beszélget a helybéliekkel. Én legalábbis olyan helyekre szeretek utazni, ott érzem jól magam, ahol átölelhetem a tájat.

Badacsony mindig a kedvenc borvidékeim közé tartozott, melyet az ott termett borok egyedisége és a vidék bája, hangulata emelt magasabb szintre. Badacsony nálam négy évszakos úti cél, bármikor szívesen utazom oda.
Régiós buszjárat

A turisztikai szakértők egy része régóta sürgetette egy olyan buszjárat elindítását a Balaton körül, mely összekapcsolná a tó körüli városokat, látnivalókat, múzeumokat. Különösen kedvező irányt adna a turizmusnak egy állandó buszjárat, hogy rossz idő esetén ne kelljen a szálláson a négy falat nézni. Sokan örültek, amikor idén nyáron felülhettek az első régiós buszjáratra, igaz egyelőre csak a Badacsony körül.
Az eredeti elképzelések talán túl merészek voltak, (nem mertek nagyot álmodni) vagyis, hogy a Balaton körül teljes hosszában legyen egy körjárat. Így lett Badacsony-járat, amelyet egy 20 fős kisbusszal üzemeltetnek, ezzel a Badacsonyba érkező turisták kényelmesen bejárhatják a környék hegyeinek pincészeteit, (Hegymagas, Badacsony, Tóti, stb.) végigkóstolhatják a borokat, ehetik a sok finomságot.

Állomások

Arra számítani lehetett, hogy azok a borászatok, akik eddig is az elithez tartoztak, ebből sem maradnak majd ki. Akadt, akinek szerencséje volt, mert annak ellenére, hogy nem fizette be a busz üzemeltetésének költségeit, a buszmegálló a pincéje közelébe került. A buszon kedves hölgy adja a jegyet, szívesen válaszol a felmerülő kérdésekre, mosolyog és derűs, még az utolsó, esti járaton is.Mi Szigligeten szálltunk fel a buszra a reggeli órákban, már akkor is látszott, hogy esni fog az eső, de farkasszemet néztünk a kihívással. Első megállónk Káptalantótiban, az Istvándy pincészet előtt volt.

Istvándy: sokat sejtet!

Vendéglátásra berendezkedett tágas, fákkal körülvett teraszra érkezünk, ahonnan pazar kilátás nyalik a Balatonra. Asztalok, padok, veszik körül a kis faházakat, egyikben dagasztják a tésztát, a másikban a bort mérik. Szőlősorok között présházt pillantunk meg, a legszívesebben ott ülnénk, elmélkednénk. Az idő gyorsan telik itt, sietnünk kell, sok még a látnivaló Badacsonyban, a busz viszont „csak” óránként jár. Hamar kikértem hát a legígéretesebb és kevés elemzést igénylő borokat. Két olaszrizlinget (2007 és 2006) és egy szürkebarátot kóstoltunk meg. A bemelegítő ital a sokat sejtető Borzsongás, amely üde, gyümölcsös ízével nem okoz csalódást. Ide most tényleg csak beugrottunk, a pincészet mélyrehatóbb tanulmányozását következő alkalommal próbáljuk meg. Szívesen térünk vissza!

Ekkor szemeregni kezd, mire a Badacsony állomáshoz érkezünk hatalmas viharfelhőket borít ránk az ég. A kitörés előtt éppen annyi időnk marad, hogy egy sajtos-tejfölös lángost magunkhoz vegyünk a büfében, de a szalvétákat már viszi a szél. A hivatalos pihenőidő 15 perc, kb. ennyire elég is.

Fischer: rizling helyett sauvignon!
Szakadó esőben érünk Hegymagas közelébe, a Szent György hegy déli oldalára, mintegy 30 percet utaztunk Badacsonytól idáig. A pincészetet körülveszi a szőlő, az épület inkább tűnik parasztháznak, mint borászatnak. Szívesen látnak bennünket, kedves hölgy fogad, kérdezi mit innánk, én rizlinget, na az nincs. Chardonnay, Sauvignon viszont van. Első döbbenet! Badacsony szívében egy pincében nincsen olaszrizling. Pár perc múlva a tulajdonos is megérkezik, vele már németül beszélgetünk, aki elmagyarázza ő hogyan gondolkodik a borokról.
Igazat kell adnunk neki abban a kérdésben, hogy a magyar borok nemzetközi megítélése rendkívül alacsony, ismeretlenek a szőlőfajtáink, a borászaink. Fischer úr beleszeretett a tájba, és hamar rájött arra, hogy a vidék kiváló borkészítésre, de a rizlinget ő nem vállalja fel, az tuti bukás. Fischer úr gyenge piaci súlyunkra alapozta üzleti filozófiáját. Ha erősebbek lennénk, szóba se jöhetett volna egy ilyen terülten egy világfajta dominanciája.
Azon viszont érdemes lenne elgondolkodni, hogy vajon, ha a szomszéd Szászi képes igazán magas minőségű, egyedi borokat készíteni a hagyományos szőlőfajtákból és azt a piac is keresi és értékeli, miért ne lehetne az sikeres Fischernél is? A terroir típusú megközelítésre gondolok, amit ma egyre több magyar borász kezd megáévá tenni.

Hegymagas

Szászi: az igazi Badacsony! A fehér Kopár!

A Szászi pince a hegyi út elején található, kötelező megálló. Egyrészt, mert ha badacsonyit akarunk inni, itt kell elkezdeni, másrészt nehéz út vár még ránk felfelé, kis pihenőt kell itt tartani. A polcokon roskadnak a borok, részletes elemzésükbe nem mennék bele, csak kiemelném a legfontosabbat. Felsorolni is nehéz annyi féle olaszrizlingje van Szászi úrnak, fontos, hogy a megfelelő sorrendben kóstoljuk őket. Ha így teszünk, lépésről lépésre megértjük a különbséget a szőlőterületek között, miközben a rizling jellegzetes jegyei nem változnak. Van itt szigligeti, Szent-György hegyi és a híres Kabócás dűlőről származó bor is, de a rizlingen kívül szürkebarát, muscat ottonel, kéknyelű, pinot noir, merlot, cabernet franc is található a kínálatban. Mindenre nincs idő, a fehérekre koncentrálok.

A dűlők közül a legismertebb a Kabócás


Talán azért van ez így, mert a pincészet az ezen a dűlőn termett szőlőből készítette az azonos nevű fehérborát, óriási sikerrel. Mind a két évjárat (2006 és 2007) igazi egyéniség! Mély, szalmasárga szín jellemzi a Kabócást megnyerő csillogással. A 2007-esnél jobban érződik a talaj és a szőlő (olaszrizling) ereje, simulékony, mégis koncentrált bor, tele élettel és méltósággal. Azt hittem ez a csúcsbor, amíg elő nem került a Liliomfi. Elképesztő illatok, árad az akác, az ásványosság! Nem véletlen a hosszú utóíz sem, hiszen a szőlős több, mint 30 éves, és hagyományos, azaz gyalogművelésű. Ez a művelési mód nagyobb munkát, de nagyobb elismertséget is jelent. A bor magasan pozícionált, 6000 forint egy palack, itt és egy budapesti étteremben lehet csak kapni. Elsőre talán meghökkentő, de én egyetértek ezzel. A gyalogművelés ma már nem divat Badacsonyban, sok a munka vele. A szőlő 30 éves, amiből a Liliomfi készül, ez olyan adottság, ami szintén egyedivé teszi, hiszen ebben a korban a szőlő gyökere méterekre ereszkedik a talajban, amerre ásványi anyagot, nyomelemet talál, arra kúszik. Az idősebb szőlők emiatt adnak gazdag és változatos ízeket.
Szükség van még a borászra is, aki ezt meglátja, és képes feltárni a benne rejlő értékeket. Így áll össze a Szászi Liliomfi 6000 forintos ára. Liliomfi, a fehér Kopár.

Ahogy megyünk felfelé az úton úgy változik a badacsonyi bor fogalma. Pár száz méteren belül teljesen eltérő borstílusokat találunk.

Folytatása következik!