x

A parafadugó története

Horgászbot, hokilabda, golflabda, krikettlabda, pinponglabda, dugó. Mi a közös ezekben az eszközökben?

A parafáról I. rész

Horgászbot, hokilabda, golflabda, krikettlabda, pinponglabda, dugó. Mi a közös ezekben az eszközökben?
Az, hogy mindegyikben van parafa!

A parafát nagyon sok mindenre használjuk, a sporteszközök gyártására, falak, épületek hangszigetelésére, lakások díszítésére egyaránt. A parafát leginkább azonban borospalackok és pezsgősüvegek, párlatok zárására hasznosítják, és a legtöbben dugó formájában ismerik.
A parafáról szóló cikk első részében a parafa dugó történetéről, és magáról a parafatölgyről lesz szó.

Para tölgy
Dugótörténelem

Parafa dugót már az ókorban is használtak. A több ezer évvel ezelőtti egyiptomi sírokban megtalált amfórákat már parafából készült dugóval zárták le. A rómaiak főleg a mezőgazdaságban hasznosították a parafát, többek között a méhkast is ebből készítették. Észak Afrikában a parafát a halászhálók erősítésére használták, illetve a halászok maguknak köpenyt is készítettek belőle. A nőknek nem ritkán parafából volt a téli cipőjük. Egy görög orvos a második században a korabeli hajszínezőt vélte felfedezni a parafában. Szerinte a parafakéreg egy kis babérlevél-nedvvel serkenti a hajnövekedést, és használatával a haj vastagabbá válik, és a színe is mélyebb lesz, mint előtte.

Az igazi áttörést a parafa használatában Dom Perignon felfedezésehozta. A Hautvillers-i Apátság ferences szerzetese – akinek az első habzóbor készítését tulajdonítják – megfigyelte, hogy a keményfából készült kúp alakú dugó nem zárja jól a benne lévő habzó bort, ezért lecserélte azt egy parafából készültre.
Dom Perignon
Ettől kezdve a bor nem folyt ki a palackból; a parafa dugó ugyanis sokkal jobban tartotta a nemes italt, mint keményfából (kenderrel vagy spárgával átkötve) készült társa. A meglepő eredmény után a parafa dugó már nélkülözhetetlen eszköze lett a borok palackozásának. Később ezt a technikát vették át a híres Ruinart és a Möet et Chandon családok is az 1730 –as években.

A borral való kereskedés terjedésével és a parafa dugóra való egyre nagyobb igény miatt a jó minőségű dugók forgalma ugrásszerűen megnőtt. A parafa 1750-ben lépett igazán piacra, ekkor nyitották meg ugyanis az első parafa dugó gyárat Portugáliában, és ezzel kezdetét vette a paratölgyfa ipari feldolgozása, a borászatba való bekapcsolódása és attól való függősége.

Portugália, a parafa otthona

Portugália az erdők országa, hiszen a 88.705 km²-nyi területű ország több, mint 1/3-a erdővel borított. A földön 2,2 millió hektár paratölgyfa terület mintegy 30%-a található Portugáliában. A mediterrán ország világelső a parafa feldolgozásban, ez köszönhető egyrészt annak, hogy a parafatölgy ebben a mediterrán térségben őshonos, másrészt az olcsó munkaerőnek, aki ezzel a nehéz munkával keresi a kenyerét.
Portugália évente mintegy 175 ezer tonna parafát dolgoz fel, míg a szomszédos Spanyolország, a maga 89 ezer tonnájával „csak” a második. Ez nagy különbség a parafa gazdasági jelentőségét mutatja Portugáliában. Az a tény, mely szerint a spanyolok a saját parafájukat inkább a szomszédos Portugáliában dolgoztatják fel szintén az olcsó munkaerőnek tulajdonítható.

Portugália, mint a legnagyobb parafaexportőr a világon, hamar felismerte a természetes erőforrások védelmének szükségességét. Ő volt az első ország a világon, amely szigorú törvényt vezetett be a paratölgyfák védelme érdekében, utat mutatva ezzel a fenntartható fejlődésnek a parafaiparban. Az első, paratölgy védelmére vonatkozó törvény az 1200-as évekből származik, ekkor vezetik be ugyanis azt az illetéket, melyet mindenkinek fizetnie kellett, aki a parafakérgét hántolta, tehát aki a parafa feldolgozásból élt.

A parafa, mint növény

A paratölgyfa életéhez szükséges három legfontosabb tényező a talaj, a klíma és az aljnövényzet. A parafa azon a homokos, mész mentes talajon érzi jól magát, melynek alacsony a nitrogén és kéntartalma, de gazdag káliumban és ph-ja 5-6 közé esik. Ideális számára az évi 400-800 mm csapadék, és a max. 300 méter tengerszint feletti magasságig termőképes igazán. A fa jóval érzékenyebb a hidegre, mint a melegre, ha a hőmérséklet a –5°C-okot eléri, és tartós marad vagy még hidegebb lesz, az ronthatja a parafakéreg minőségét. Az aljnövényzet tisztán tartását 4-5 évente el kell végezni, hogy ezzel is csökkentsék a betegségek előfordulásának kockázatát. A fa környékét előnyös haszonnövényekkel beültetni. A gabonafélék termesztése a parafának igen kedvező, ugyanis fa tőle revitalizálódik és erősebbé válik. A gabonafélék közelsége által a parafa gazdasági értéke nő, ami a termesztés mennyiségi és a minőségi oldalán okoz pozitív változást.
A parafakéregről

A kéreg a fiatalabb ágakon és a kisebb fákon finoman barázdált, az idősebb fák kérge parás, vastag, fehéres-szürke, szivacsos. Ez a paratermés. A parafa, vagyis a vastag parás kéreg, nem különleges képződmény. Sok más lombos fán is fejlődik védő pararéteg, csak ott nem ennyire vastag. A parakéreg valójában egy zárószövet, amely ellensúlyozza a vízveszteséget és a hőmérséklet-különbséget. A parafa parakambiumnak köszönheti jellegzetes vastag, parás kérgét. A kambium a növény szárát alkotó osztódó szövet, amely a háncs és faszövet növelésével vastagítja a fa kérgét. A szövet sejtjei halottak, vízmentesek és levegővel telítettek. Egy különleges viaszszerű anyag hatására a sejtfalak impregnálódnak, így a víz nem hatolhat át rajtuk. Olyannak képzeljük el, mint a szivacsot, amely soha nem telhet meg vízzel. Formázható, összenyomható, ugyanakkor visszanyeri eredeti alakját.

A második részben a parafa szüreteléséről, feldolgozásáról lesz szó. Kiderül még az is mitől dugós a bor? Lehet, hogy nem is a dugótól?

Telefon: (+36) 1 255 2200
hétfő-péntek 9-17 óráig
E-mail: info@utisugo.hu