x

Valkótól Isaszegig

Nem könnyű feladat a főváros közvetlen szomszédságában a turizmus fejlesztése. A budapestiek, ha már felkerekednek, távolabbi célpontot választanak, és a Magyarországra látogató külföldiek is ritkábban keresik fel ezeket a területeket. Pedig maradandó élményeket nyújtanak ezek a helyes kis települések, vendégszerető, lelkes emberekkel, felejthetetlen programokkal.

Tejjel-mézzel folyó Valkó

Kivételes szépségű erdővel rendelkezik ez a bizonyítottan legalább 800 éves magyar múltra visszatekintő falu. Fénykorát a kiegyezés korában élte, ekkor a magyar állam koronázási ajándékként adta I. Ferenc József császárnak a területet. A vadászat azóta is népszerű errefelé – évről-évre felkeresik nemcsak belföldről, hanem a határon túlról is. Kapitális trófeák egész sora bizonyítja a másfél évszázados vadászsikereket. A puskás vendégeket a Pilisi Parkerdőgazdaság fogadja a romantikus vadászkastélyban. Aki az erdőben, a szépen kiépített turistaútvonalakon kirándul, felkeresheti Erzsébet királyné emlékkövét. Sisi egyik kedvenc pihenőhelyén állították ezt, és valóban, hatalmas öreg, ágas-bogas fák teszik ma is vadregényessé ezt a tisztássá szélesedő ligetes erdőrészt. A település lelkes polgárai között két olyan vállakozó is akad, aki sokat tesz azért, hogy Valkó neve egyre népszerűbben csengjen.
Egyikük kiváló minőségű tejtermékeket, elsősorban lágy sajtokat készít. Magam is megkóstoltam a messze földön híres kecskesajtját, és meg kellett állapítanom, hogy ebben a kategóriában finomabbat még sehol nem ettem. A jellegzetes kecske ízvilág nem is nagyon érződik ezen a finom csemegén, aki nem tudja, hogy mit kóstol, nem is tippelne arra, hogy ez bizony a mekegő négylábúak tejéből készült. A másik lelkes valkói polgár méz előállításával foglalkozik.
Olyan különlegesség is található a kollekcióban, mint a hársméz, ami a legtöbb munkát igényli. A korszerű pergetőberendezések és a hozzáértés garantálja az állandó minőséget, melléktermékként gyönyörű viaszgyertyákat is vásárolhatunk itt. A tejjel-mézzel folyó Valkó várja tehát nemcsak a vadászokat, hanem azokat a kirándulókat, felfedezőket is, akik Magyarország eddig még nem túl ismert gyöngyszemeit akarják megismerni.

A romantikus Vácszentlászló

Szent lovagkirályunk rendkívül népszerű volt évszázadokon keresztül. Nincs ez másképpen ma sem, hiszen csak Magyarországon tizenegy település őrzi a nevét, és a határon túli részeken is található vagy négy ilyen község.
Ezek a települések olyannyira összetartanak, hogy minden évben megrendezik valamelyikben a Szentlászló találkozót. Legutóbb Vácszentlászló adott otthont a rendezvénynek, a falu határában egy nagy-Magyarország alakú emlékhelyen jelölték be az összes Szentlászló település helyét. A falu rendkívül rendezett, látszik, hogy itt bizony jó lehet élni. Lelkes polgármesterük kalauzolt végig a falun. A központban emelkedik az I. világháborús emlékmű, amit 1920-ban emeltek közadakozásból, és egy gránátot dobó magyar katonát ábrázol. A szobor érdekessége, hogy Körösfői-Kriesch Aladár festőművész egyetlen köztéri szobra. A festő csak kedvtelésből készített kisplasztikákat, és amikor ezeket a falu vezetése meglátta a művész műtermében, azon nyomban meg is rendelte a szobrot.
A Szent László templom letisztult, egyszerű berendezése üdítőleg hat a szemnek, nemrégiben ezt is szépen felújították. A templom kertjében Nepomuki Szent János szobra áll, mely 1777-ben készült. A falu határában a horgászok is megtalálhatják számításaikat: a 40 hektáros vízterületen bőséges a ponty-, amur-, csuka- és süllőállomány. A település parkosított belső területei barangolásra hívják az utazót. Budapestről akár bringával is érdemes egy jó kis kitérőt tenni.

Dány színei

Valamikor híres dinnyetermesztő település volt, mai hírnevét inkább a gyönyörű zöldterületeknek, a jó levegőnek köszönheti.
Ami miatt érdemes még ide elzarándokolni, az az 1909-ben épült neogótikus Szent Jakab templom. Különlegesen ívelő boltozata, XVIII. századból származó főoltárképe összetéveszthetetlenné teszi a gyönyörű belső teret. Az üvegablakokat magyar szentek képei díszítik, a legnagyobb érték pedig a Fadrusz János által készített életnagyságú feszület, ami a Gellérthegyről, a Ménesi útról került ide. A történet szerint az alkotó maga is át akarta élni Jézus szenvedéseit, ezért kérésére őt is keresztre feszítették, mielőtt nekiállt volna a munkának.
Ottjártunkkor a templom fiatal kántora gyönyörű minihangversenyt adott tiszteletünkre, és bemutatta a XX. század elején épült orgonát. A hangszert eddig kétszer újították fel, először minden igényt kielégítő komputeres vezérlés került bele, sajnos pár éve ez egy villámcsapás alkalmával tönkrement. Így most egy egyszerűbb, kézi vezérlésű elektromos rendszer végzi a sípok kezelését. A horgászok ebben a faluban is találnak maguknak kikapcsolódási lehetőséget, a Dányi horgásztó 10 hektár területű, és a Nagyvölgyi patak felduzzasztásával hozták létre.

Zsámbok élő hagyományai

Aki a népi mulatságok színes forgatagára kíváncsi, annak mindenképpen érdemes elmennie Zsámbokra egy helyi lagzi alkalmával.
Szerencsére nekünk is sikerült ízelítőt kapnunk ebből a rendkívül érdekes eseményből. Mintegy száz éve épült annak a valószínűleg módos gazdának a parasztháza, ami ma Lapu Istvánné falumúzeum néven működik. Ennek korhű berendezése hűen tükrözi a száz évvel ezelőtti falusi életet.
Itt, az udvarban rendezték tiszteletünkre a színes táncosokkal, zenészekkel, vidám gyerekekkel tarkított mulatságot, amin érződött, hogy a helyiek szívvel-lélekkel őrzik hagyományaikat. Közben megkóstolhattuk a helyi finomságokat, például a lecsót, ami már mintegy beharangozta az év derekán megrendezendő, hagyományosnak számító lecsófesztivált is.
A zenekar húzta a talpalávalót, és azt vettük észre, hogy egyre inkább magával ragad minket ez a hangulat, az ízek, a táncok, mosolyok, hangulatok különös elegye, amit csak az tud átélni, aki egyszer legalább kipróbálta, milyen részt venni egy igazi zsámboki lagziban. Augusztusban ne hagyják ki a lecsófesztivált, ott is megcsodálhatják ezt a szemet gyönyörködtető kavalkádot.

A nap fénypontja, az Isaszegi csata

Már kezdett késő délutánba hajlani az idő, mire kirándulásunk során Isaszegre értünk.
Először megcsodáltuk Pest megye talán legrégibb templomát, mely egyszerű vonalvezetésében is gyönyörű. A domboldalban lévő temetőn keresztül felgyalogoltunk a most épülő Kálvária-dombra. Ottjártunkkor a stációk már álltak, de a kerámiaképek még hiányoztak belőle, hamarosan elkészülnek. A dombról lefelé sétálva már éreztük a hatalmas készülődést.
További képek a galériában
Április hatodikán itt mindig felbolydul a város (tavaly kapta meg a település a városi rangot), hiszen a közeli mezőn eljátsszák az isaszegi csatát újra és újra, mintegy száz lovassal és kétszáz-kétszázötven gyalogos szereplővel. A nézők száma változó, tavaly tízezren voltak, idén hétköznapra esett a rendezvény, ezért némileg kevesebben gyűltek össze, de így is tömeg volt. A csata a szereplők felvonulásával kezdődött, majd felpörögtek az események. Az ágyúdörgéssel, puskaropogással tarkított harc nem veszélytelen – mi is láttunk nyeregből leeső vitézt, ez természetesen nem volt benne a forgatókönyvben.
Szerencsére megúszta könnyebb sérüléssel, bár könnyen történhetett volna nagyobb baja is, hiszen a lába beakadt a kengyelbe, egy másik huszárnak sikerült kiszabadítania. A látványos csatát a győztesek és vesztesek immár békés menete zárta, a tömeg lelkesen integetett az ütközetben megfáradt harcosoknak.
Sokan utaznak szerte Európában, hogy hasonló hagyományok felelevenítését végignézzék. Spanyolországban, Szardínián és egy sor más helyen vannak nagyszabású lovas rendezvények, honfitársaink pedig sokan nem is tudják, hogy elegendő lenne április 6-án Isaszegre ellátogatniuk...

fotók és szöveg: Vinnay Péter
  • 

Telefon: (+36) 1 255 2200
hétfő-péntek 9-17 óráig
E-mail: info@utisugo.hu