x

Tollaslabda télen is

Több ezer éves múltra tekint vissza. Elődjét már a kínaiak is játszották, de hasonló játék létezett az aztékoknál, a görögöknél és a rómaiaknál is.

Régi sport

Az 1600-as évektől aztán Európában is divattá vált. A főúri kertekben, elegáns körökben suhogtak az ütők.
Kétszáz évvel később angol tisztek hozták Indiából a játék mai formájának elődjét, és 1872-ben az első versenyt is megrendezték. Magyarországon csak a múlt század hatvanas éveitől terjedt el ez a sport, és hamar népszerűvé vált, de nemcsak versenyzői körökben. „Koca változata” a szabadidő eltöltésének népszerű módja volt, szinte nem volt olyan család, akiknek ne lett volna egy pár ütőjük, és kiránduláskor vagy a telken a gyerekek nagy lelkesedéssel ütötték a tolllabdát...

Az igazi tollaslabda más...

Persze ez a bérházak udvarán vagy a Margit-szigeten játszott játék közel sem hasonlít a tollaslabda versenyszerű változatához. Az igazi tollast kijelölt (és külső szemlélődő számára meglepően kicsiny) pályán játsszák, középen kifeszített hálóval. Nagy szerepe van a reflexeknek, itt sokkal gyorsabban cikázik a megütött labda, és a helyezkedéssel, a jó stratégia megválasztásával rendkívül izgalmas meccsen tehetjük próbára az ellenfelet. No meg persze magunkat. Érdekesség, hogy páros versenyszámok is vannak, ami látványosságával főleg a nézőknek jelent nagy élményt.

A szabályokról dióhéjban

A játéktér mindössze hat méter széles és tizenhárom méter hosszú, a háló felső széle mintegy másfél méter magasan van. Az igazi toll-labdának parafa a feje, és valódi madártollakból készül.
Hivatalos versenyen elfogadnak műanyag változatot is, de a repülési tulajdonságokban ennek meg kell egyeznie az eredeti labdáéval. A labda sebességét egy erőteljes próbaütéssel ellenőrzik. Részletesen szabályozzák az ütő méreteit, felületét, a húrozás milyenségét is. A játékot két nyert játszmáig, játszmánként 21 pontig játsszák. Minden vitás kérdésben a játékvezető dönt, hasonlóan az asztaliteniszhez, a különbség, hogy itt vonalbíró is dolgozik.

Egyesületben is

Magyarországon a becslések szerint mintegy hetven egyesületben lehet tollasütőt venni a kezünkbe. Ami kedveltté teszi ezt a játékot, hogy viszonylag olcsó sport, télen is lehet játszani, és szinte minden izmot megmozgat. Emellett rendkívül fejleszti a reflexeket, a stratégiai gondolkodást, és szinte mindenki űzheti nemre és korra való tekintet nélkül. A Magyar Tollaslabda Szövetség (merthogy ilyen is létezik) rendszeresen közzéteszi a honlapján a hazai és a nemzetközi versenyek listáját, és kategóriánként a hazai legjobbak névsorát is átböngészhetjük. A férfi egyéniben például a mostani listavezető 24 éves, de hogy mennyire nem korhoz kötött a dolog, mutatja, hogy az első ötvenben negyven év fölöttiek is vannak, a gyengébb nemnél pedig tízéves kislányt is találunk.
A világon egyébként jóval népszerűbb, mint Magyarországon. Olimpiai sportágról van szó, Kínában például minden nagyvárosban tucatjával találunk tollaslabdára szakosodott sportiskolákat.

Családi sport

Természetesen nem kell feltétlenül egyesületi tagnak lenni ahhoz, hogy élvezzük ennek a játéknak a szépségeit. De hogy a dolog több legyen annál, mint patakparti ütögetés a szalámis zsömle után, érdemes beszerezni egy hálót, elolvasni a szabálykönyvet és aszerint játszani.
Fizikailag ugyan több energiát kíván, de sokkal élvezetesebb, izgalmasabb így a játék. És ugye a ping-pongot se szokták az ebédlőasztalon, háló nélkül játszani...
-vp-

  • 

Telefon: (+36) 1 255 2200
hétfő-péntek 9-17 óráig
E-mail: info@utisugo.hu