x

Szelek szárnyán

Figyeled a rádióban, interneten az időjárást. Aztán, amikor a fürdőzők sietve csomagolni kezdenek vagy inkább otthon maradnak, mert másodfokú viharjelzés van érvényben, otthagyod a várost. Irány a Velencei-tó vagy a Balaton. Mert szörfözni jó. De miről is szól ez tulajdonképpen? Erről mesél nekünk Balla Béla, aki a deszkán állva a kilencvenes évek közepén az első 500 méteres sebességi rekordot felállította Magyarországon.

Mióta létezik ez a sport?

Elég szomorú, hogy pontosan nem tudom így fejből, de a hatvanas években találta ki közösen Jim Drake és Hoyl Schweitzer.
1970-ben kapták meg a szabadalmi jogot. A nagy hullámokkal rendelkező tengerpartokon használatos hullámlovas deszkákat fejlesztették tovább. Arra gondoltak, hogy sokszor unalmas, ha az ember csak a hullámra van utalva, egyrészt sokszor várnia kell, másrészt csak arra tud menni, amerre a hullám viszi. Jött az ötlet, hogy tesznek a deszkára egy vitorlát, és akkor akár a hullámokkal szemben is lehet haladni. Ez volt a kiindulás, és ebből lett a windsurf, amit ma már Magyarországon is, vagy akárhol a világon, simán szörfnek emlegetnek. Ez már így rövidítve ezt jelenti. Hogy aztán az ember hogyan különbözteti meg, hogy most windsurfről, vagy az eredeti, vitorla nélküli deszkáról beszél valaki, az már egy nehezebb kérdés. Európában a szörf egyértelműen a vitorlás változatot jelenti. Ha valaki elmegy Ausztráliába, vagy Hawaii-ra, akkor ott fel lehet tenni a kérdést, mert nem egyértelmű.

És Magyarországon mióta hasítják a vizet a deszkások?

Van egy óriási adottságunk: nálunk található Közép-Európa legnagyobb méretű tava, a Balaton. Már a 70-es évek végén, azt hiszem talán 79-ben és 80-ban is rendeztek Windglider és Mistral Európa világbajnokságot, amit nekem volt szerencsém megnézni. Azonnal beleszerettem a dologba. 1981 július elsején álltam először szörfdeszkára. Meglepően jól ment, talán ennek is köszönhető az, hogy ez lett a kedvenc sportom, életem egyik értelme. '81 augusztusában már egy előző évjáratú, vadonatúj szörföt sikerült beszereznünk Ausztriából egy ismerős révén. Nagy kincs volt, mert a legtöbb magyar szörfös házi gyártású szörfdeszkákkal próbálkozott, otthon varrott vitorlákkal, mondanom sem kell, hogy mai szemmel nézve borzalmas tákolmányok voltak.... De jobb volt a semminél, és mindenkinek fülig ért a szája, aki egy ilyenre ráállhatott. Én is ilyennel kezdtem, de két hónappal később már saját, gyári szörföm volt.

Gondolom, hogy nem volt könnyű hozzájutni ehhez akkoriban.

Nem volt könnyű, de nekem szerencsém volt, mert apám edzőként, gyakran járt nyugatra.
Az egyik osztrák sporttársa hozta Magyarországra nekünk ezt a deszkát húszezer schilling helyett pont a feléért. Hogy ez akkor, 81-ben mekkora pénz volt, pontosan nem emlékszem, de nem volt kis összeg. Mindenesetre ezen kezdtem el tanulgatni, aztán persze, egyre, ahogy fejlődtem a tudásban, próbálkoztam mindig jobb és jobb felszereléseket venni. Végre ’87-ben hozzájutottam egy funboard-hoz, ami a manapság használatos szörfdeszkák összefoglaló neve.

Manapság milyen kategóriák léteznek?

Eleinte a szörfözést hatalmas nagy, 3,5-4 méter hosszú deszkákkal, és úgynevezett háromszög vitorlákkal űzték. A technikai fejlődés természetesen irdatlan volt ebben a sportban is, mint minden más területen. A felszerelések egyre könnyebbek lettek, a korábbi huszonegynéhány kilós súlyok töredékükre csökkentek a korszerű anyagok alkalmazásának köszönhetően. Rájöttek, hogy nem kell hatalmas batárokat használni, hanem a felhasználás fajtájához igazított méretűek lettek a deszkák. Az első típus, amit megemlítenék, az a tanulódeszka. Az széles, hogy ne billegjen a kezdő alatt, minél nehezebben essen bele a vízbe, hatalmas nagy űrtartalmú, 200 liter fölötti – ezek, ahogy mondom, az első lépések megtételére valók. Aztán, ahogy az ember már megtanult szörfözni, igyekszik kisebbekre váltani, ezeket könnyebb kezelni, gyorsabbak, fürgébbek, fordulékonyabbak, nem utolsó sorban könnyebb szállítani, vízre rakni őket. Most kicsit visszaugrok a múltba, mert az olimpia mindenképpen meghatározza a sportágak a fejlődését. Talán a Los Angeles-i olimpia, amikor először szörfözők is indulhattak. Az olimpiai hajóosztály soha nem volt a legnépszerűbb, mert egy olimpia helyszíne adott, az idő, az évszak szintén adott. Ha nincs megfelelő erősségű szél, akkor ebben a sportágban nem lehet versenyt rendezni. Ezért olyan szörföket próbáltak olimpiai hajóosztálynak kinevezni, ami kis szélben is használható, de számomra büntetés lenne, ha olyan deszkára kellene ráállnom, amilyen a mai, úgynevezett RS olimpiai hajóosztály. Nem egy élmény azzal szörfözni. De folynak a tárgyalások, folynak a próbálkozások, hogy végre közelítsük az olimpiai szörfözést a hétköznapihoz, illetve a világbajnoksághoz, a világkupához.

Akkor maradjunk a hétköznapi szörfözésnél. Ott a tanulódeszkán kívül még milyen típusok vannak?

Létezik még a szlalom, waveriding, azaz a hullámlovaglás, ami Magyarországon nyilvánvalóan nem működik, mivel nincsenek erre megfelelő hullámok, valamint a freestyle, a raceboard és a Formula. Nagyjából ezek a főbb csoportok.

Te melyiket űzöd?

Nekem kedvencem a sebességi szörfözés.
1995. áprilisában rendezték meg Magyarországon az első sebességi versenyt, amin felállítottam egy csúcsot, kereken 50 km/óra sebességgel. Ez úgy jött ki, hogy ötszáz méteres távon átlagsebességet számoltak. Az 500 méter a hivatalos világcsúcs táv, de hát nem Velencei tavon vagy hasonló vizen, hanem erre a célra speciálisan ásott csatornában, például St. Maries de la Mer-ben vagy a tengeren, Fuerteventura szigetén, Sotaventóban.
Tehát a sebességi szörfözés, és Magyarországon az 50 km/óra akkoriban nagyon nagy dolognak számított, büszke is vagyok rá, hogy az első csúcs az én nevemhez fűződik. A mai napig indulok sebességi versenyeken, de csak amatőr kategóriában.

Úgy tudom, hogy versenyezni meglehetősen drága dolog...

Az árak annyira elszaladtak hogy ma már egy versenyzésre igazán alkalmas vitorla 700-1100 euró, egy árbóc 500-800, egy deszka 1.500-1.700 euró. Ráadásul egy vitorla nem elég, mert legalább 4-5 darab különböző méretű kell egy embernek ahhoz, hogy minden szélben tudjon szörfözni. Szóval, hihetetlen pénzek szükségesek a versenyzéshez. Ezt egy ember saját zsebből finanszírozni gyakorlatilag nem tudja. Ha nincs szponzora, akkor esélye sincs arra, hogy a „gyári” versenyzőkkel szemben eséllyel induljon. Ez minden technikai sportra érvényes.

Mennyi a minimum, amiből már el lehet indulni? Nyilván a kezdő nem fog 4-5 vitorlát venni, meg űrtechnológiát...

A legolcsóbb megoldás, mint mindenben, a használt felszerelések beszerzése. El lehet csípni nagyon jó darabokat használt szörfökből, melyek jó állapotúak. Ezeket az új ár feléért vagy még kevesebbért meg lehet venni. Mindenképpen azt javaslom, hogy aki szörfözni kezd, az semmiképpen ne vegyen új cuccot, csak használtat. A szaküzletekben a hozzáértők tanácsot adnak, nyugodtan rájuk lehet hagyatkozni. Ha van egy gyakorlott szörfös barátja az embernek, és magával viszi, az nem árt. Kezdetekkor, ahogy az előbb is mondtam, nagy méretű deszka, könnyen kezelhető, könnyű súlyú vitorla, könnyű árboccal az ajánlott.

Ezt kb. használtan mennyiből tudja kihozni az ember?

Én azt mondom, hogy nagyon vacakot még használtan sem érdemes venni, például agyonhasznált, leamortizált cuccot, mert azzal a kezdő csak szenvedni fog és kínlódni. Már kezdésnek is érdemes valami jobbat vásárolni. Tehát olyan 100.000,- 200.000,-Ft-ot rá kell szánni minimum.

Egy új felszerelés meg 300.000-400.000,-Ft legalább. És akkor még csak egy vitorlád van. Nem egy olcsó sport. Azért is nem lehet igazán tömegsport.

És akkor még nem beszéltünk az öltözetről. Milyen kiegészítő felszerelés kell hozzá?

Rossz nézni, amikor viharos időben egy szál fürdőnadrágban birkózik valaki a széllel. Nem szabad! Vese, ízületi, meg egyéb bajokat lehet beszerezni, akár tüdőgyulladást is. A német SURF magazin egyik alap szakirodalom, éppen ma vettem meg a legújabb, májusi számot. Végeztek egy kísérletet valamikor, 10 évvel ezelőtt, hogy 25-26 fokos levegő hőmérséklet mellett fújó 30-40 km-es szélben, a szörfös derekán 11-12 fokot mértek. Azért az igen durva! Komolyan meg lehet fázni. Tehát valami ruha mindenképpen kell, egy egyszerű szörfruha is belekerül körülbelül húszezer forintba, és onnan fölfelé akár százezerig is terjednek az árak. Megvannak minden évszakra a szörfruhák: van, ami nyáron, hűvösebb napokra ajánlott, van ami extrém esetben, télen, amikor kisüt a nap és elolvad a jég, akkor is megfelelő védelmet nyújt, biztonságosan lehet benne szörfözni. Azok a 70.000-80.000,-Ft-os száraz ruhák.

Létezik speciális cipő?

Cipőt szerintem csak 17-18 fokos vízhőmérséklet alatt érdemes fölvenni, egyébként teljesen felesleges. A jó deszkák kellően érdesítettek, a cipő régen azért kellett, mert a házilag gyártott deszkák vagy nem voltak elég érdesek, vagy pedig annyira érdesek voltak, hogy az embernek szétszedték a talpán a bőrt. A mai, modern deszkák érdesítése elegendő ahhoz, hogy ne kelljen a kényelmetlen cipőt felvenni.

Megoldott a bértárolás?

Persze! Vannak erre a célra kialakított tárolók a Velencei-tó és a Balaton partján is. Évi 50.000--70.000,-Ft-ért lehet tárolni a felszerelést. Én már olyan jó 10 éve tárolom a szörfömet Gárdonyban, mert így bármikor kapom a telefont, hogy elkezdett fújni a szél, akkor bárhol vagyok, nem kell hazarohannom, fölpakolnom, hanem lemegyek, ott a cuccom.

A kezdő hol tud deszkára pattanni, ha kedvet kap?

Érdemes először egy kölcsönzőben próbálkozni, vagy egy barátnak, ismerősnek a szörfjére ráállni, hogy egyáltalán van-e az embernek érzéke, kedve hozzá. Érdekes sztori, egyszer egy barátnőm kérdezte, hogy megpróbálhatja-e, adjam már neki oda. Nem akartam, hogy azt gondolja, irigy vagyok, mondtam jól van, próbáld meg. Bár úgy gondoltam, hogy nagy hozzá a szél meg hullámok is vannak... Az első öt percben nyolcszor esett bele, és amikor úgy vágta fejen az árbóc, hogy csak úgy zengett, akkor azt mondta, hogy neki egy életre elment tőle a kedve. Alapszabály, hogy olyankor kell megtanulni szörfözni, amikor arra alkalmasak a körülmények, arra alkalmas szél van. Túl kicsi szélben nem lehet szörfözni, tanulni sem, túl erősben szintén nem lehet. Hogy megfelelő-e a szél, azt egy kezdő nem tudja eldönteni, biztos, hogy kell hozzá segítség. Azt szoktuk mondani, hogy kb. száz óra szörfözés után az ember már igazán élvezheti, biztonságosan meg tud állni a deszkán, és meg is tud fordulni...

Számodra mi a legjobb kint a vízen?

Sokan szokták mondani különböző sportokra, hogy a szabadság érzését nyújtja.
Ez a szörfözésre fokozottan igaz, talán a paplanernyőzéshez tudnám hasonlítani. Az ember ott van egyedül a víz közepén, fúj a szél tisztességes erővel. Miután sebességi versenyen indulok, van csuklóra csatolható, műholdas sebességmérő eszközöm, látom, hogy mennyivel megyek, ez méri az összes megtett utat, a csúcssebességet, átlagsebességet, mindent, amit az ember akar, amit beállít rajta.. Robogok 40-50 km/óra sebességgel - ha éppen nem vívok „speedpárbajt” senkivel - körülöttem több száz méterre egy lelket sem látni, olyan felszabadultság-érzés vesz erőt rajtam, hogy sokszor tényleg ordítok a gyönyörtől, az örömtől, boldog vagyok, hogy itt száguldhatok. Hihetetlen, mennyire kikapcsolja az embert. Az összes gondját, baját elfelejti. Olyan feltöltődést ad, ami számomra semmihez sem hasonlítható. De el tudom képzelni, hogy a síelés is ilyen lehet, amikor száguldanak a lejtőn 100 km-es sebességgel. A szörfözés szerintem azért jobb ennél, mert a hegyre föl kell az embernek menni egy sífelvonóval, ami akár fél órába is telhet, majd öt perc alatt lecsúszik. A szörfözés viszont 2-3-4 órás folyamatos élvezet. Már amennyit az ember bír fizikailag, pihenő nélkül.

Mennyire kell erre fizikailag felkészültnek lenni?

Minél gyakorlottabb az ember, annál kevésbé erőből dolgozik, hanem technikából. 2-3 órát is lehet nyugodtan száguldozni, hogyha valaki jó erőben, jó kondícióban van. Az említett szörfmagazinban meg szokott jelenni minden télen, tavasszal egy cikksorozat, hogy hogyan készítse fel magát az ember a szezonra, de erőnlét mindenképpen kell hozzá. No, persze, nem a kezdőkre gondolok, hanem arra, aki már kimegy egy erősebb szélben. Mindig azt szoktam mondani, hogy olyankor kell vízre szállni, amikor a strandolók a partot pánikszerűen, menekülve elhagyják. Jártam már úgy, hogy vasárnap délután három sávban jöttek velem szembe az autók. Szerettem volna a partot elérni, és nem tudtam a vihar miatt a partról menekülő emberektől. Mire végre felhúztam a vitorlát, pont el is állt a szél.

Tehát te viharban is kimész?

Akkor van igazán jó szél. A gyakorlott szörfösöknek a másodfokú viharjelzés az igazán ideális időszak. A mentőmellényt ne hagyjuk otthon, mindenképpen ajánlott a kezdőknek is felvenni magukra, még lengedező szellőben is! Én 81-ben kezdtem, tehát lassan 30 éves gyakorlattal rendelkezem, de erős szélben én is felveszem a mentőmellényt.

Milyen veszélyei vannak a szörfözésnek?

Igazából egy gyakorlott szörföző csak akkor kerülhet bajba, ha a felszerelésével történik valami. Eltörik az árbóc, elszakad a vitorla, kitörik a szkeg (vezérsík). Egyébként egy profi szörföző számára semmilyen veszély nincsen. Tudjuk, hogy mikor megyünk ki, tudni kell azt, hogy mikor merről fúj a szél, ezek persze alapdolgok. A víz elszíneződéséből már lehet látni azt, hogy esetleg lecsapni készül egy vihar. A Velencei-tóra és a Balatonra is igaz, hogy nagyon hirtelen jönnek a viharok. Tudni kell, hogy mikor kell elhagyni a vizet. Én is jártam úgy, hogy láttam, brutális vihar közeleg, kimenekültem a partra, ráfeküdtem a felszerelésemre, hogy ne fújja el a szél, szétszedni már nem volt időm, és ez volt a szerencsém... 100 km feletti orkán jött, és akik nem kapcsoltak időben, azokat befújta a nádasba a szél, onnan próbáltak kikászálódni. Nem volt egyszerű eset. De ezzel együtt nem mondanám veszélyes sportnak egyáltalán. Amikor viharveszély van, akkor kezdő semmiképpen ne menjen ki!

Sok nő űzi ezt a sportot?

Magyarországon sajnos kevesen.
Ha elmegyünk Németországba, akár tengerpartra, akár a Garda tóhoz, vagy a világ bármelyik szörfös helyére, akkor azt látjuk, hogy több nő szörfözik ott, mint hazánkban. Valahogy nem vonzza a nőket ez úgy, mint a férfiakat, ennek ellenére akadnak olyan lányok, asszonyok akikkel együtt szörfözünk évtizedek óta, és ők ugyanúgy nyomják, mint mi, a legnagyobb szelekben is ott vannak. Megszállottként, fülig érő szájjal rohannak a vízre, amikor föllövik a viharjelző rakétát. Már előző nap, amikor Németh Lajos bejelenti, hogy másnapra viharos szél várható, megszervezik a gyerekek óvodából, iskolából történő hazavitelét. Hát igen. Egy szörfös számára legfontosabb a médiából az időjárásjelentés. Mindennap figyeljük, állandóan nézzük azt, hogy mikor honnan jön egy front, készülünk rá, és hívjuk egymást.

Mindig a Velencei-tóra jársz, vagy azért elkalandozol másfelé is?

Én azért járok a Velencei-tóhoz, mert az van Budapesthez legközelebb. És ha az embernek dolgozni is kell, kevés ideje van, akkor nem mindegy, hogy mennyit kell utazással töltenie. Hogy csak 100 percet utazom a szörfözésért, 50-et oda, 50-et vissza, vagy esetleg a Balatonra 1 óra 20 percet oda, és ugyanannyit vissza. A Balatonon sokkal többször van jó szél, mint a Velencei-tavon, a Fertő-tó pedig még jobb, mert közel az Alpokalja. A Fertő-tavon durván háromszor annyi szeles nap van egy évben, mint a Velencei-tavon. Ráadásul egyenletesebb és erősebb is a szél.

Mondtad, hogy az 50 km-es rekordot te állítottad fel először. Mennyi most a mai rekord Magyarországon, és a világon?

Magyarországon már sok-sok év óta nem rendeznek 500 méteres versenyeket. Nem alkalmas rá a víz, mert nagyon hullámzik. Próbáltuk lecsökkenteni a távot 100 méterre, de az sem vált be, és mióta a karóra formájú GPS-es sebességmérő eszközök elterjedtek, azóta már mindenhol ilyennel mérik a tempót, kivéve a profi világkupában. Ott még mindig az 500 méteres átlagsebesség mérés a divat. Egyéni csúcssebességem, amit csuklóra csatolható sebességmérővel regisztráltam: 61 km/óra. Az 1995-ös csúcsfelállítás közben 70 km/órát mértek a meghívott rendőrök, lézeres sebességmérő kamerával. A világcsúcsot 500 méteren, lassan 2 éve Antoine Albeau tartja 49,09 csomóval. De ezt egészen speciális felszereléssel, nagyon keskeny, 45 centi keskenységű deszkával, aminek a súlya körülbelül,4 kiló. A versenyzők a hátukon ólommellénnyel, 100-120 kilós testsúllyal próbálkoznak a 100 km megdöntésével, elérésével. Nem egy egyszerű eset, de biztos vagyok abban, hogy sikerülni fog valamelyiküknek. Én inkább maradok a Velencei-tónál....

Vinnay Péter
  • 

Telefon: (+36) 1 255 2200
hétfő-péntek 9-17 óráig
E-mail: info@utisugo.hu