x

Mindig az én arcomat nézik meg először...

Mindig az én arcomat nézik meg először...

Bojtor Márta arctréner. Arca egyben módszerének tökéletes reklámhordozója is – 55 évesen tíz-tizenöt évet nyugodtan letagadhatna. De mi is ez az arctorna, hány éves korban érdemes elkezdeni, és kiknek ajánlott elsősorban? Ezekről beszélgettem a rendkívül hatékony módszer kidolgozójával.

Mikor és hogyan jött az ötlet, hogy megalkossa ezt a módszert, ami nők ezreinek önbizalmát adhatja vissza?

Úgy kezdődött, hogy negyvenéves koromban volt egy eléggé hajtós periódus. Erőmön felül dolgoztam legalább két ember helyett és láttam magamon, hogy nagyon erodálódik az arcom, hiszen a rám zúduló terhek mindig meglátszottak.
Gondoltam, úgy segítek magamon, hogy tornáztatom az arcomat. Számomra akkor evidencia volt az, hogy arctorna tréningek léteznek. Be is mentem még annak idején egy-két edzőterembe, és kérdeztem, van-e arctorna trénerük. Furcsán néztek rám, nem is hallottak még ilyenről. Mivel én tudományos műsorokban is dolgoztam a rádióban és a tévében, elég jól ismertem az anatómiát, az élettant, egyébként is hobbym a biológia, az állatok, a természet, nyilván nem orvosi mélységben, de megvolt az alap, hogy elkezdhessem ezt a módszert kidolgozni. Láttam, hogy sehol semmilyen anyag nem áll rendelkezésre. Amikor belevágtam a munkába, a kezdeti időkben segített nekem egy élettanprofesszor. Az első lépés az volt, hogy elmentem a boncterembe, és ott közelebbről is megnéztem az emberi testet, az arcot.

Leonardo is gyakran látogatta a bonctermeket...

Nagyon érdekelt, milyen izmok vannak és hogyan működnek, merre futnak az idegek, mik a védendő szervek, és aztán elkezdtem kísérletezni azzal, hogy hogyan tudom a saját arcomat fejleszteni. Először rossz úton indultam el, de az a közel háromnegyed évnyi kísérletezés, ami az igazi arctorna kifejlesztését megelőzte, jó volt arra, hogy rájöjjek, hogy az az út abszolút vakvágány. Akkor még azt gondoltam, hogy jobbra-balra kell húzogatni az arcon az izmokat nagy lendülettel, mint mondjuk egy edzőteremben és akkor majd az izmok fejlődni fognak. Ez működik a kondiban, mert ott ellensúlyként van egy súlyzó, de az arcon nincs ilyen.

De aztán rátalált a helyes útra....

Háromnegyed év próbálkozás után egyik reggel arra ébredtem, hogy tudom a megoldást. Az arcon nincsenek ellensúlyok, nincsenek ellensúlyozó testrészek, ezért a kezünket kell használni, és az egész arctorna olyan, mintha végig két ember szkanderozna egymással. Csak éppen az ellenfelünk kezét a saját arcunk helyettesíti. Gyakorlat közben tehát majdhogynem mozdulatlanok az izmok, miközben száz százalékig megfeszülnek. Ha például a két kezemet teljes erővel összefeszítem, és remegnek az izmaim, ott is munka folyik, csak épp elmozdulás nincs. Bizonyos irányokból megtámadjuk az izmokat, és ezek az erővonalak végigfutnak az izom síkjában is, sőt elérjük az izmoknak a tapadását is, és meghúzzuk őket. Mivel mindent kézzel segítünk, így nem törjük össze a vonásainkat, nem mélyítjük a mimikai ráncainkat.

Végül mennyi idő alatt alakult ki a végső gyakorlatsor?

Igazából az alapképletre kellett rájönni, egyébként több száz gyakorlatról van szó. Az arctornában vannak úgynevezett alapfeszítések, melyekkel az izmokat száz százalékig megfeszítjük.
És hogyha levesszük a kezet az arcról, akkor egyből létrejön az a grimasz, ami alatta van, csak nem látszik, mert a kezünk ellentart az izmoknak. Ennek az alapját volt nehéz kitalálni, a többi már ment magától.

Milyen jellegű arcelváltozásokat, problémákat lehet így kezelni?

A problémák az arcon nagyon sokfélék, de mindegyiknek az az alapja, hogy egy idő után kiszökik a víz az arc sejtjeiből. Ez a korral jár. Olyan, mintha hiába innánk vizet, mert egy szitába öntenénk bele. Az izmokra ugyanez igaz, és ha maga elé képzel egy aszalódó almát, az izmokkal pontosan ugyanaz történik. A hús elkezd zsugorodni, és az alma héja, jelen esetben a bőrünk pedig követi, nyilván a fizika törvényeinek megfelelően. Az izom ráadásul megnyúlik, és nem tudja magát megtartani a saját helyén, lehúzza a gravitáció. Minden arcprobléma hátterében ez áll. Például a szemhéj megereszkedését az okozza, hogy a homlok izomzata megereszkedik, és letolja a szemhéj izomzatát. Amikor megjelennek az üres karikák, az azt jelenti, hogy az egész izom lejjebb csúszott, és az áll pedig megfogta. Hogy mennyire csúszik le, az az életkortól és az izomösszetételtől függ.

Ha valaki idejön, és kipróbálja, akkor mennyi idő múlva számíthat az első eredményekre?

Öt hónapos a tréning. Persze azután lehet járni tovább is, sokan jönnek úgy, mintha egy edzőterembe járnának. Kemény munkával egy viszonylag egészségesen élő, nem dohányzó, nem alkoholista középkorú ember arca olyan öt hónap alatt felépíthető. Ezek határterheléses gyakorlatok, némileg fájnak, tehát meg lehet érezni az elvégzett munkát.
Ilyenkor az ember arca a súlyemelés után érezhető fájdalomhoz hasonlítható fájdalmat érez, de persze a fokozatosság elvét itt is figyelembe kell venni, mint minden sportnál. Van egy másfél-két hónapos kezdő szakasz, azalatt tanítjuk meg ezeket a mozaikokat, és utána kezdünk el dolgozni a megtanult elemekkel, és azok variációival. Az izomtömeg növekedés három hónap után már látszik, előtte csak bedurrannak az izmok, amik hamar megszokják a terhelést. Nemsokára aztán az ismerősök kezdik kérdezgetni: jól aludtál? Jól kipihented magad?

Ezt utána az embernek egész életében kell csinálnia, hogy ne essen vissza?

Persze. A tanfolyam után az egyénre van bízva, hogy hányszor jön el tornázni, vagy otthon hányszor végzi, a lényeg, hogy az izom kapja meg azt a terhelést, amit megszokott. Ugyanaz az izom van az arcunkon is, mint a testünk többi részén. Ha egy szépen felépített testtel három-négy hétig nem foglalkozunk, az is elkezd fokozatosan visszaépülni.

Mennyi időt kell ezzel eltölteni egy héten?

Kétszer egy órát. Az izom, amikor határterhelés éri, akkor kap egy információt. És nem akkor fejlődik, amikor tornázunk, hanem amikor nyugalomban van. Amikor tornázunk, akkor neki az a dolga, hogy megfeszüljön. Amikor pihenhet, akkor épül rá a tömeg, és mikor legközelebb erőfeszítésre kerül a sor, akkor már erősebb, és többet bír.

Ez a foglalkozás mindig csoportosan zajlik?

Igen. Ezeknek a csoportoknak általában jó a hangulata, összegyűlik itt jó néhány ember, és azért drukkolnak, hogy a másik szép legyen. Itt nem nagyon van rivalizálás, hanem jó hangulatúak az órák.

Csak nők vannak?

Javarészt igen, időnként előfordul egy-egy fiú, akit elhoz a barátnője. Beülünk ide, kicsit lelazítunk, kívül helyezzük a problémákat az ajtón, és akkor elkezdődik a munka egy órán keresztül.
Minden arctájon végigmegyünk, és igazából a fejünk búbjától a mellünkig tornázunk, beleértve a dekoltázst is. Van egy terület, amit én női bermuda háromszögnek nevezek, itt tűnik el először a szépség meg a fiatalság... Ez az orrajak-barázda, orr, áll által bezárt háromszög. Ez kapja a torna során a legnagyobb terhelést, legalább a dupláját, de inkább a háromszorosát, mint a többi arctáj. Ezen kívül még a homlok az, amire több figyelmet kell fordítani.

Optimális esetben mikor érdemes az arctornát elkezdeni?

27 év alatt nem szoktam ezt ajánlani, mert nincs rá szükség, és 70 év felett sem, mert akkor már nem tudhatjuk, hogy mi van az erek mélyén, és mit váltunk ki a tornával. Vannak például, akiknek föl nem ismert cukorbetegségük miatt rugalmatlan az érfaluk, vagy akiknek beteg az arcuk. Ők nem végezhetik ezt a tevékenységet. Vannak olyanok, akik a hatvanas éveik elején elkezdik, és nagyon szép eredményeket érnek el. Persze az ő arcuk nem épül fel olyan hamar, mint egy harminc év körüli arc, nekik jobban rá kell szánni az időt.

Tehát ha valaki elkezdi ezt ötven évesen, akkor abba kell hagynia hetven körül?

Nem. Ha valaki időben elkezdi, akkor az izmai, és az élettani működése felpörgetett, és az megszokta már ezt, csak elkezdeni nem ajánlott hetven éves kor felett.

Ezeket a gyakorlatokat egy furcsa testhelyzetben végzik.

Az idő nagy részében terpeszülésben ülünk, előredőlt helyzetben. Vannak olyan gyakorlatok, ahol lefekszünk, például nyakgyakorlatoknál kíméljük a csigolyákat. Aztán vannak az úgynevezett vicsorgó gyakorlatok, ahol az a jó, ha az arc egy kicsit oldalra csúszik szét, de egyébként az előredőlt testhelyzet a jellemző.

Van ilyen máshol is a világon?

Ez a fajta arctorna ez az én szabadalmam. Amerikában tudok egy hölgyet, aki elég régóta foglalkozik hasonlóval, de ő egészen más módszert használ, tehát nyomokban sem hasonlít a kettő egymásra. Megrendeltem tőle egy kazettát, és azon is elgondolkodtam, hogy kiadok egy DVD-t. De aztán rájöttem, hogy nem szabad, mert amíg megtanulja egy ember az arctornát, addig én körülbelül százszor megyek oda hozzá, és igazítok a mozdulatain, és ezt nem tudja megtenni az emberen kívül semmilyen eszköz.

Tényleg helyrehozhatja egy nő megtépázott önbizalmát ez a módszer?

De még mennyire! Az évek során, a szemem előtt életek jöttek rendbe. Pontosan attól, amiről eddig beszéltem, hogy egy nő rosszul érzi magát a bőrében, a párkapcsolata is elromlott, belenéz a tükörbe, és azt mondja, hogy „ Atyaisten, milyen nyúzott vagyok!” Hogyha elkezdi magát tornáztatni, és úgy érzi, hogy tesz magáért valamit, és az látszik is rajta, akkor ez nagyon sokuknak képes fogódzót adni. Újra kezdik szépnek látni magukat, megnő az önbizalmuk.
Sokan találtak maguknak új társat, bele mertek menni egy kapcsolatba. Ráadásul ez egy nagyon jó agytorna is egyben. Vannak itt például ügyvédek, üzletasszonyok, akik eljönnek egy tárgyalás előtt, mert nagyon jól felpezsdíti a vérkeringést, a nyirokkeringést az arcban, és az egész testben. Aztán voltak olyanok, akiknek eszükbe sem jutott volna edzőterembe járni, de az arcuk olyan szépen alakult, hogy arra gondoltak, hogy akkor már a testüket is hozzá kell alakítani. És elkezdtek futni a Margit-szigeten, vagy edzőterembe járni.

Önnek vannak tanítványai. Hogyan lesz valakiből tréner?

A trénerképzés egy öt hónapon keresztül tartó, nyolcvan órás foglalkozás, ami nagyon kemény nyolcvan órát jelent. Van, amikor elhúzódik száz órára, attól függ, hogyan teljesít a csoport. Ez olyan, mint egy iskola, vagy egy nyelvtanfolyam, ezalatt a négy óra alatt az elméletet, és a gyakorlatot is megtanítom nekik, utána ők azt profi módon elsajátítják a következő óráig, és úgy megyünk tovább.

Mennyi időt foglalkozik saját magával?

Attól függ, milyen csoportom van. Amikor nem kezdők, hanem olyanok, akiknek már nem kell grimaszolni, olyankor hetente háromszor tornázom. Ha kezdők, akkor nekem is tornáznom kell, és akkor egy héten ötször mindent megmutatok, és én is grimaszolok velük. Muszáj foglalkoznom magammal, hiszen én is már csak két hónapig vagyok ötvenöt éves, azért ilyenkor már az élettani folyamatok is afelé mutatnak, hogy közeledik az igen erőteljes folyadékvesztés időszaka. Aki ide bejön, az mindig az én arcomat nézi meg először...

Vinnay Péter
  • 

Telefon: (+36) 1 255 2200
hétfő-péntek 9-17 óráig
E-mail: info@utisugo.hu