x

Hogyan fogjunk neki a sípályák meghódításának?

Hogyan fogjunk neki a sípályák meghódításának?

Apjok Ildikó a legendás magyar sídinasztia máig jól ismert alakja. A négy lánytestvér - Ildikó, Csilla, Zsuzsa, Tünde - közül a legidősebb, ma síoktató, saját sí-szaküzletei vannak, Skitotal néven. Ő mesél nekünk most arról, hogy egy kezdő hogyan is fogjon neki a havas pályák meghódításának.

A teljesen kezdőket az rettenti el leginkább, hogy kimennek egy külföldi pályára, és ott csetlenek-botlanak a profik között...

A fizikai felkészülés mellett itthon is egyre többfelé van már lehetőség műanyag pályán előkészülni, az alapokat megtanulni. Szerintem 10 alkalom alatt eljut az ember egy olyan szintre, hogyha a havas síelésre kerül a sor, már nem a nulláról kezdi a gyakorlást.
Apjok Ildikó édesapjával 1966-ban
Tehát ha elmegy valahova síelni, nem azzal tölti az első 1-2 napját, hogy „bénázik”, hanem le tud már csúszni a kék pályán.

A gyakorlottakat mennyire fárasztja el a hirtelen terhelés?

A síszezont megelőzően érdemes a gyakorlottaknak is rákészülni fizikailag a túrára, mert a síelés egy hete alatt eléggé igénybe vannak véve az izmok, illetve a szalagok, tehát mindenképpen 2-3 hónap rákészülést igényel. Ősszel érdemes elkezdeni futni vagy kerékpározni, esetleg elmenni egy konditerembe, de akár a túrázás, gyaloglás is jó rákészülés lehet. Ha feláll az íróasztaltól egy felnőtt és kimegy a sípályára, akkor fordul elő a legtöbb sérülés. A gyakorlottaknál is, de főleg a kezdőknél: például szétcsúsznak a lécek, nem vagyunk már olyan rugalmasak és nem tudunk könnyedén felállni a hóról, mint a gyerekek.

Hány éves kortól érdemes a gyerekeket síelni taníttatni?

Szerintem a négyéves kor az alsó határ, de nincs elkésve az sem, aki tízéves korában tanul meg, mert az idősebb gyerekek sokkal gyorsabban megértik az instrukciókat. Míg egy kicsinek szüksége van 3-4 napra, addig a nagyobb gyerekeknek már az első napon is simán szokott menni a kanyarodás, pontosan azért, mert már sokkal jobban oda tudnak figyelni és nem fáradnak el olyan hamar. A kezdő felnőtteknek is mindenképpen oktatóra van szüksége egy pár napig... Ha az ember csak úgy rááll a sílécre, fogalma sincs, hogy mitől fordul el a léce, mitől fog kanyarodni, gyorsabban csúszni. Mindenképpen érdemes egy oktató tanácsait kikérni és megfogadni, mert így gyorsabb eredményt lehet elérni.

Nemcsak gyerekek, hanem felnőttek számára is léteznek sítáborok...

Egyre több sítábort lehet találni, jó néhány iskola és utazási iroda szervez ilyeneket. Ezekben az élet általában úgy zajlik, hogy vannak a délelőtti és a délutáni foglalkozások, amelyek maximum 2 órásak. A gyerekek és felnőttek figyelme is pont annyi ebben a 2 órában, hogy azt jól ki lehet használni a tanulásra.
A két foglalkozás között pedig van egy pihenő. A kisebbeknél több pihenőt tartanak, sőt a 4 éveseknek csak délelőtt szoktak síoktatást tartani, mert délutánra ők már eléggé elfáradnak. Az oktatások általában 5, de maximum 6 naposak. Az 5 nap alatt a gyerekek nagyon sokat fejlődnek. Sok szülőtől hallom már a harmadik napon, hogy el sem hiszi, hogy az ő gyereke ilyen gyönyörűen jön le a pályán.

Az oktatás alatt előfordul sérülés?

A gyerekeket nem attól kell félteni, hogy megsérülnek, hanem inkább attól, hogy a pályán valaki nekik csúszik, ezért érdemes őket mindig felszerelni bukósisakkal. Egyre több országban elterjed ennek a kötelezővé tétele is, és a felnőttek is egyre inkább használják ezt az eszközt. A sípályákon főleg a kiemelt szezonban, például karácsonykor és a síszünetekben nagyon sokan vannak. A világgal együtt a síelés is nagyon felgyorsult, emiatt felszaporodtak az ütközéses balesetek. A legsúlyosabb baleset pedig az ezekből eredő koponyasérülés. Egy törés összeforr és egy szalagot is lehet pótolni, de a fejsérüléseknek elég komoly következményei vannak.

Megjelent a modern technika is, ettől is gyorsultak a síelők...

Igen, főleg a síléc az, ami nagyon nagyot változott az utolsó 10 évben: megjelentek az úgynevezett Carving-lécek, amelyek elől és hátul is szélesebbek, középen pedig elkeskenyednek, ez pedig nagymértékben segíti a kanyarodást. Ha a síelő az élére állítja a lécet, az a nyomástól bekanyarodik, húz egy ívet. Minden lécnek van egy úgynevezett rádiusza, ami lehet kisebb vagy nagyobb. Minél kisebb a rádiusz, annál kisebb köríven tud fordulni a síelő.
Ezért míg régen száznyolcvan centis meg két méteres egyenes lécekkel síeltek az emberek, ma már 160, vagy esetleg 170 cm-es piskóta formájúakat használnak. Mindenki igyekszik rövidebb, kisebb rádiuszon forduló lécet választani, hogy könnyebbé tegye a kanyarodást. Ráadásul ezekkel a lécekkel könnyebben meg is tanulnak az emberek síelni, nem fáradnak el annyira, mint korábban. A Carving-lécet tempóval lehet igazán kiélvezni, de a sípályán sajnos nincs mindig annyi hely, hogy az ember tempósan síeljen, másokra is tekintettel kell lenni.

A kezdőnek milyen felszerelésre érdemes először beruházni?

Ahogy mondtam a kezdeti lépéseket meg lehet tenni itthon, a műanyag pályán. Minden ilyen pályán van kölcsönző, tehát érdemes ott kölcsönözni a lécet. Aki úgy gondolja, hogy komolyan megtanul síelni, annak először a sícipőbe érdemes beruházni. Ezt a saját lábára választhatja, tehát nem más után lép be egy idegen sícipőbe. Sílécet, síbotot viszont már minden sípálya ajánl, és ha az ember évente mondjuk csak egy hétre utazik el, akkor úgy gondolom, a legpraktikusabb dolog, hogy a kölcsönzőből veszi ki a lécet. Ez szervizelve van, és akár a szezon legújabb modelljét is kivehetjük. Azonban ha valaki rászánja magát, hogy saját felszerelésbe ruház be, akkor számolnia kell azzal, hogy ez elég költséges: akár 100 ezer forint is lehet a saját sícipő, léc és síbot.

És ehhez jön még az öltözet...

A nadrág általában egy kantáros, magasabb derekú sínadrág. Ne legyen vékony anyagú, mert a kezdő a hóval többet érintkezik, szóval be kell ruházni egy ilyen sínadrágra. A kabátot úgy szokták választani, hogy esetleg az utcán is tudják hordani, de a kabátok között is megjelentek a minél erősebb anyagú, szellőző, ugyanakkor vízálló darabok.
Főleg a kezdők az elején nagyon megizzadnak, ezért is fontos a szellőzés, de a ruhát természetesen mindenki a saját pénztárcája szerint választhatja. Az árukból már látszik, hogy milyen minőségű egy termék. Egy tíz-húszezer forintos darab nem biztos, hogy a legmegfelelőbb, mert nem engedi ki a párát, és nagyon bele lehet izzadni. Általában húsz-negyvenezer forint körül vannak az olyan speciális síkabátok, amiknek a cipzárja le van zárva, hogy ne fújjon be a szél, és a derekánál van egy kis pluszbetét, ami gumírozott. Ezt szélfogónak hívják, tehát ha elesik az ember, akkor nem megy be a hó a kabátja alá. Kapucnit ma már a sisak miatt nem használnak, a gyerekek sem. Ha mégis van a kabáton, azt le lehet cipzárazni, és még egy speciális dolog a síkabátok bal ujján egy zseb, amibe a síbérleteket teszik.

Magyarországon érdemes-e elindulni síelni, és ha igen, hová?

Igen, mostanában egyre több sípálya épül ki, mondanom sem kell, elég nagy erőfeszítések árán. Igaz, hogy nálunk nincs elég hideg tél ahhoz, hogy huzamosabb ideig síelni lehessen, de azért vannak egész jó kis pályák. Mátraszentistván volt az első ilyen nagy kezdeményezés, itt minden évben valamit felújítanak. Nagyon szép pálya, esti része is van, hóágyú is, ők tudják a legtöbb sínapot kínálni. Egy másik jó pálya Eplényben, Veszprémtől húsz-harminc kilométerre épült ki, új lifttel. Budapesthez a legközelebb Visegrád van, ami egyszerűen gyönyörű a Dunakanyarral. A sípályáról rá lehet látni a várra, és reggel kilenctől este kilencig üzemelnek ők is. Általában februárban van a legerősebb hónap, akkor van a legjobb minőségű hó.

Nincs nagy tolongás, sorban állás ezeken a pályákon?

Általában limitálják a belépők számát, tehát van egy adott számú síbérlet, amit egy hétvégére kiadnak. Ők is érdekeltek abban, hogy az emberek ne fölösleges ácsorgást kapjanak a pénzükért. A pályáknak van egy optimális befogadóképessége, és annál több bérletet nem adnak ki.
Sajnos azonban, mivel mindenki hétvégén ér rá, ezért olyankor így is többen vannak. Aki megteheti, hogy hétköznap menjen, akkor lehet igazán ideálisan síelni, mert egyáltalán nem kell sorban állni. Én Visegrádra járok ki a gyerekekkel, és ott például délután öttől kilencig egyáltalán nincs sor.

És külföldön?

Legközelebb Szlovákia van, a szlovák terepek is nagyon szépen felfejlődtek már, rengeteg változás történt, új liftekkel, hóágyúkkal lettek felszerelve. A liftek általában olasz beruházások, és persze ezek kisebb pályarendszerek, nem akkorák, mint például az Alpokban.

Van kedvenc külföldi síterepe?

Kettőt emelnék most ki. Van egy, ahová tavasszal el szoktunk menni, ez egy olasz gleccser, a Schnalstal. Ezenkívül már húsz éve a salzburgi sportegyesülettel együtt járunk Amadéba. Salzburg pályázott az olimpiára, ezért itt már tíz éve nagyon komoly fejlesztéseket végeztek, és minden évben van valami újítás azóta is. Mi ide járunk, itt a legkisebb gyerekektől a felnőttekig mindenki megtalálja a pályáját, és egész nap síelhet, úgy, hogy nem kell kétszer ugyanazon a pályán lecsúsznia.

A síelés az aktív pihenés egyik legnépszerűbb formája. Ha néhány mondatban kellene összefoglalni, mi a legjobb dolog ebben a sportban?

Aktív pihenés, hát igen…ez nem egy olyan dolog, hogy kifekszünk a tengerpartra... Itt reggel kilenctől kint van az ember a friss levegőn, a hegyek között, és ezer méter felett ez különösen jót tesz a szervezetnek. Reggeltől estig, amíg a liftek mennek, az emberek mozognak, és ez az aktív pihenés úgy feltölti az embert, hogy tényleg újjászületve tér haza utána.
A síelés kiváló alkalom továbbá a társasági élet fejlesztésére is, este be lehet ülni valahová az összeverődött csapattal, és ez szokás is. Tehát nemcsak aktív mozgás, hanem aktív társasági élet is folyik ezalatt az egy hét alatt.

A családban folytatja valaki a legendás Apjok-sídinasztia történetét?

Két fiam van, a nagyobbik régebben versenyzett, de már abbahagyta. Ő most egyetemista. A kisebbik most lesz hat éves. Ő is tud már síelni, de úgy gondolom, versenyezni nem fog. Nagyon nehéz a mai viszonyok között a versenyzés. Ennek elsősorban anyagi vonzata van. Ahhoz, hogy valaki versenyben legyen az osztrák, olasz gyerekekkel, ahhoz havonta tíz napot havon kellene lennie…Ez mai számítás szerint havi két-háromszázezer forint. Ehhez jön a felszerelés, a versenyekre való utazás, a felkészülés...

Végezetül: mik a további tervei?

Még legalább tíz évig szeretnék oktatni. Megmondom őszintén, én a gyerekkel szeretek foglalkozni, az elmúlt húsz év alatt már nagyon sok gyereket megtanítottam síelni. Persze felnőttekkel is foglalkozom, de valahogy a gyerekek a szívemhez közelebb állnak. Ami még nagy álmom, hogy jó lenne létrehozni egy saját kis oktatópályát, ahol bárki megtanulhat síelni, például itt Hidegkúton. Ez is benne van az ötéves tervben.

Sí- snowboard ajánlatok, szállások>>

Telefon: (+36) 1 255 2200
hétfő-péntek 9-17 óráig
E-mail: info@utisugo.hu