x

Hátizsákkal Indiában

Gilicze Bálint nem az az otthonülő típus. Megfordult már Moldvában ugyanúgy, mint Dél-Amerikában vagy Izlandon. Most India felé vette az irányt, hogy négy hónapig egy fényképezőgéppel, egy laptoppal és egy hátizsákkal felfedezze a hatalmas országot.

Sokfelé jártál a világban…
Gilicze Bálint


Voltak már régebben is nagyobb szabású útjaim, de ezek többnyire kifejezetten természetfotózásról szóltak. Jártam Patagóniában, Izlandon, körbestoppoltam Írországot. 2008 tavaszán egy barátom hívott, hogy tartsak vele indiai útjára. Két napon belül kellett volna eldönteni a dolgot, úgyhogy akkor nem mentem, de az ismerősöm a bogarat beletette a fülembe.

Mikor szántad rá végül is magad az útra?


Ősz végére érett be a dolog. Azt azonban eldöntöttem, hogy egyedül megyek. A barátom, aki közben visszajött, elmondta, hogy India úgy hordozza magában a keleti országok minden izgalmát, hogy közben egy pillanatig sincs félnivalója az embernek. Ő olyan helyekre mert elmenni az éjszaka kellős közepén, ahová itthon még nappal sem tenné be a lábát. Ez a fajta biztonságérzet aztán tényleg megvolt az én utam alatt is.

Négy hónapig utaztál egy hátizsákkal. Hogy tudtad ezt ilyen kevés cuccal megoldani?
Puri


Pontosítok: egy hátizsákom és egy fotós oldaltáskám volt. Ezenkívül természetesen a bankkártyám. Készpénzt nem nagyon tartottam magamnál, a megérkezéskor mindössze hetven dollár volt nálam. Először tartottam is tőle, hogy vajon nem lesz-e gond… Amikor az ember nézi Delhiben a készpénzkiadó automatákat, elgondolkozik, hogy vajon ebbe szeretné-e beletenni a kártyáját… de aztán kiderült, hogy ezt a kérdést meglehetősen komolyan veszik. Tehát az utcai automaták is bátran használhatók. Általában egyszerre 10-20ezer rúpiát vettem ki, és ez a pénz elég sokáig elég. A szállások például nagyon olcsók. Száz rúpiától indulnak az árak, 5-600 rúpiáért már elég jó helyen lehet lakni. (500-2500Ft).

Nem hiányoztak az európai ételek?
Allahabad, Magh Mela


Gyakorlatilag az első két hónapban vegetáriánus kaján éltem, nem azért, mintha féltem volna a fertőzésektől, hanem a hinduknál a húsevésnek nincs akkora kultúrája. A kis éttermekben sokszor nagyon brutálisan nem ismerik a csirke anatómiáját (nevet) Úgy darabolják fel, hogy tele lesz az egész, egyébként ízletes étel csontdarabokkal. A másik ok, hogy az első időkben elég sok úgynevezett szent helyen jártam északon, és ezeken a helyeken nem is lehet húst kapni. Ahogy megyünk délebbre, és betérünk a muzulmán helyekre, ott sokkal inkább érdemes húst enni. Amit kötelező betartani, hogy csak ásványvizet igyunk. Nekem szerencsém volt, a négy hónapot megúsztam egyetlen „vécéreszaladgálós” nappal.

Mibe került neked ez a négy hónap, ha szabad ilyet kérdezni?


Agra
Hú, hát ezt nem számoltam ki pontosan…úgy utazással, mindennel együtt olyan havi hatvan-hetvenezer forintból már ki lehet jönni. Én egy kicsit többet költöttem, de úgy kilencvenezernél így sem volt több havonta. Persze ha az ember keresi azokat a helyeket, amik kifejezetten a nyugati turistáknak vannak fenntartva, akkor ez a szám jelentősen megugrik. Az ilyen kávézókban, éttermekben akár három-négyszeres árak is lehetnek a belföldiek által látogatott helyekhez képest.

India hatalmas ország. Merre jártál?


Kalkutta
Delhiből először északra mentem, Haridwarba és Rishikeshbe, ezek hindu szent helyek. Utóbbi egy meditációs központ is, rengeteg a nyugati turista. Rishikeshben elromlott a fényképezőgépem, úgyhogy vissza kellett mennem Delhibe (nagyon korrektül megcsinálták a kamerámat), a javítás egy hete alatt elmentem Radzsasztánba mindenféle fotósfelszerelés nélkül. Ezután Kalkutta és Agra következett, majd a keleti tengerpart. Majd egy monstre 36 órás vonatúttal átszeltem Indiát, és Bombay következett. Egy barátom jött ki utánam az utolsó öt hétre, vele Goában találkoztam. Gyakorlatilag az utolsó öt hétben többet utaztunk, mint addig én egyedül. Én inkább többet maradtam egy-egy helyen. Voltunk Hampiban, ez egy ősi templomváros, Ootyban, Keralában, és a Himalája lábainál, Daramsalában és Kirgangában is. Itt egy nagyon érdekes hőforrás van 3ezer méter magasan, mellette pár menedékház és egy kis étterem. Hihetetlen élmény feküdni egy melegvizes medencében, szemben egy hatalmas, hatezer méteres csúccsal.

Hogyan lehet eldönteni egy ekkora országban, hogy merre indulj? Utazás előtt felkészültél Indiából?


Varanasi
Igen, ez egy jó kérdés… Vannak olyan barátaim, akik utazás előtt képesek ronggyá olvasni az útikönyvet. Engem az útikönyvek kicsit száraz stílusa és tényanyaga nem annyira érdekel. Ezért én azt csináltam, hogy az otthon található mintegy 200-250 darab National Geographic újságomat végignéztem, ebben elég sok indiai cikk volt, amiből jópár ötletet merítettem.

Mi az amit vártál ettől az úttól, és megérintett-e a hely spiritualitása?


Meglepő módon engem a hindu spiritualitás annyira nem érintett meg. Szerintem ez egy európai ember számára nagyon nehezen felfogható és értelmezhető. Az a kevés buddhista, akikkel Indiában találkoztam, az ő világuk jobban megfogott. A csendnek, a térnek, az elvonulásnak megvan náluk a hagyománya, ami pont ellentétes a hindu nyüzsgéssel. Hogy mit vártam ettől az úttól?
Mumbai
Én évek óta fotózom, de ha valaki embereket fényképez, akkor rengeteg elvi kérdés fölmerül. Én eleve úgy mentem ki Indiába, hogy ilyen kérdésekre választ kapjak, lenyugodjak, letisztuljak, és azt hiszem meg is kaptam a válaszokat. Arra például rájöttem, hogy nem mindig célravezető az állandó utazgatás, pörgés. Ha újra visszamennék, akkor nem utaznám be a fél országot, hanem egy államnak néhány városában maradnék sokáig, jobban megpróbálnám megismerni a közösséget.
Az út elején iszonyatosan nagy önbizalommal indultam neki a dolgoknak, hogy én milyen szuper fotós témákat fogok ott kidolgozni, de amikor megérkeztem Delhibe, hamar rájöttem, hogy nem fog ez olyan könnyen menni. Persze lehet azt csinálni, hogy utcán elkapott képeket az ember úgy állítja be, hogy hú de frankón megértette ennek a társadalomnak a működését… De ha valaki őszinte saját magával, az beláthatja, hogy nem így van. Ez a négy hónap olyan alapot adott, hogy most kezdhetnék el egy témát úgy igazán mélyen kidolgozni.

Ha valaki egy hátizsákkal indul útnak, mi az, amit feltétlenül vigyen itthonról magával?


A bankkártyát. No meg a fényképezőgépet, esetleg egy laptopot. Nekem egy 50 literes hátizsákom volt, és nagyon minimál-cuccal vágtam neki az útnak.
Allahabad, Magh Mela
Gyakorlatilag minden szükséges dolgot be lehet szerezni Indiában, nagyon olcsón, beleértve a ruházatot is, tehát ilyesmit nem érdemes cipelni. Amit érdemes rögtön megérkezés után venni, az csipesz és szárítókötél, hogy a szállodában a két rúpiáért kapható tasakos mosóporral kimosott holmikat meg tudjuk szárítani. A legtöbb hotelben ugyanis erre nincsen hivatalos mód.

Hogyan tartottad a kapcsolatot az itthoniakkal?


Internetkávézó szinte mindenhol van, ahol rá tudtam csatlakozni a kábelre a saját laptopommal. Ennek nemcsak Magyarország felé vehettem hasznát, hanem például az ottani vonatjegy-foglalásoknál is, ami egy nagyon fejlett és jól működő rendszer. Bankkártyával lehet fizetni, és kinyomtathatod a saját jegyedet. Idegen gépen nem szívesen fizetek bankkártyával, ezért a saját laptop nagyon jó megoldás volt. Bár a laptopot nemcsak ezért vittem, hanem az út alatt dolgoztam is, fordítottam. E-mailen kaptam a munkákat itthonról. Ez a távmunka egy teljesen tipikus esete volt. Gyakorlatilag amit kint költöttem, azt fordítással meg is kerestem.

Milyen nyelven kommunikáltál kint?


Allahabad, Magh Mela
Nagyrészt angolul, de a hindi nyelvvel is ismerkedtem alapfokon. Persze csak annyira, hogy a feliratokat el tudjam olvasni és megértsem az egyszerűbb kifejezéseket. Nagyon hasznos tud ez lenni, például az ember tudja, hová mennek a vonatok. Az első héten vettem egy hindi nyelvkönyvet, gyakorlatilag három-négy oldalt kellett belőle áttanulmányozni, például a hindi abc ismerete nagyon jól jöhet.

Mitől más a huszonegyedik századi India? Eltér-e attól a képtől, ami az emberek fejében általában él erről a kontinensnyi országról?


A nyugati turistáknak nagyságrendekkel több pénzük van, mint a helyieknek, ezért bármi, amit nekik szolgáltatásként nyújtani tudnak, az egy hatalmas üzlet.
Allahabad, Magh Mela
Ezért ami szolgáltatás elképzelhető és megvalósítható, azt ők előbb-utóbb meg is valósítják. Például a Himalája lábánál nemcsak raftingolni lehet, hanem van ez a Zorb nevű őrület, ami abból áll, hogy beleraknak egy nagy gömbbe, és legurítanak a hegyoldalon. Szóval India fejlődik, változik, ugyanúgy, mint bármelyik más ország a világon. Meg kell nézni, csak úgy lehet róla többé-kevésbé reális képet alkotni…

Szöveg: Vinnay Péter
Fotók: Gilicze Bálint www.balintgilicze.com

Telefon: (+36) 1 255 2200
hétfő-péntek 9-17 óráig
E-mail: info@utisugo.hu