x

Hatalmas és bombabiztos

Méreteiben grandiózus, letisztult egyszerűségében lélegzetelállító a Komáromban található Monostori-erőd. Talán kevesen tudják, hogy ez az Európában is egyedülálló hatalmas építmény egy erődrendszer része, bár a jóval kisebb Csillag- és Igmándi-erőd nem annyira ismert.

Komárom: fontos stratégiai pont

Komárom előnyös közlekedés-földrajzi helyzete folytán már a régmúltban is jelentős gazdasági és kulturális szerepet töltött be. Régészeti feltárások bizonysága szerint Szőny /ma Komáromhoz tartozik/ területén kelta település volt, jelentős kereskedelmi forgalommal. Stratégiai jelentőségű központtá a Római Birodalom terjeszkedése kapcsán létrejövő Pannónia-provincia fennállása alatt vált.
A Római Birodalom bukása után az V. században avar törzsek foglalták el a volt római települést, őket a honfoglaló magyarok űzték el a X.század elején. A magyarok vezére, Árpád, Komárom térségét Ketelnek adta, akinek fia, Alaptolma erős földvárat épített a Duna és a Vág összefolyásánál.
Komárom később a szent István király által alapított Komárom vármegye székhelye lett. Felette hol a királyok, hol egyes főurak rendelkeztek. 1265-ben, a tatárjárás után IV. Béla király uralkodása idején a földvárat kővár váltotta fel, majd a XV.században, Mátyás király alatt Komárom kereskedelmi, gazdasági és katonai központtá fejlődött. A Török Birodalom terjeszkedése során 1541-ben Buda török kézre került, ezért I. Ferdinánd Bécs védelme érdekében elrendelte Komárom várának megerősítését.

Előzmények: az Öregvár és az Újvár

Az úgynevezett Öregvár tervét 1550 körül az olasz Pietro Terbosco készítette el. A felépült vár komoly erősségnek számított a törökök elleni végvár-rendszerben. A mohácsi csatavesztés után /1526/ a vár a Habsburgok birtokába került. 1585-ben a Vág és a Duna túlsó partjára történő átkelés biztosítására egy-egy cölöp hídfőerődöt építettek. Az Öregvár igazi próbatétele az 1594-es török ostrom volt, amikor is Szinan nagyvezér százezer fős seregével Tata, majd Győr elfoglalása után Komárom ellen fordult. A vár védői hősies ellenállásának köszönhetően nem került török kézre. 1663-ban a bécsi udvar újabb erődítések megkezdését rendelte el, melynek során az Öregvár nyugati-város felőli részét koronaművel, az ötszögű Újvárral erődítették. Az 1673-ban elkészült Újvár a legkorszerűbb olasz és francia erődítési elvek figyelembevételével épült fel.

Komárom, a császár menedéke

A törökök kiűzését követően Komárom katonai jelentőségét ideiglenesen elvesztette, megszűnt végvár lenni, s ennek következtében kevesebbet áldoztak fönntartására is. A bajt tovább tetézte az 1763-as, de különösen az 1783-as földrengés, mely hatalmas károkat okozott nem csak a városban, hanem az erődítményben is. A vár és az erődrendszer szempontjából az újjászületést a napóleoni háborúk jelentették. Napóleon sikeres hadjáratai során 1809-ben a császárvárost - Bécset is elfoglalták. I. Ferenc császár udvartartásával Komáromban talált menedéket, melyet előzőleg nagy sietve megerősítettek. A császár itt határozta el, hogy Komáromot a Birodalom legerősebb katonai erődrendszerévé kell kiépíteni, alkalmassá kell tenni egy 200 000 fős véderő befogadására.

Az erődrendszer

Az erődrendszer ilyen irányú megépítését Marguis Chasteler táborszernagy vezette hadmérnöki gárda tervei alapján kezdték meg. A terv tartalmazta a Duna jobb partjának erődítési elképzeléseit is. A már meglévő jobb parti hídfőerőd a "Csillagerőd" /korábbi Szent Péter palánk/ mellé két másik erődöt is terveztek építeni. Egyet a koppánymonostori Homokhegyen, egyet pedig a Nagyigmánd felé vezető út mellett, Komárom déli kijáratához.
Az 1850-ben elkezdődött építési munkálatok felölelték a Komáromi erőd együttes teljes vertikumát. A nagyarányú építkezés első, legnagyobb üteme 1871-ben befejeződött, a Monostori Erőd elkészültével. Ezt követően 1871-77 között megépült az Igmándi Erőd, ezzel a komáromi erődrendszer teljessé vált.
A komáromi erődrendszer létjogosultsága az elkövetkező években megkérdőjeleződött. A XIX.század végére felgyorsult a haditechnika - ezen belül a tüzérségi eszközök - fejlődése, mely megkövetelte volna az erődrendszer védőképességének felülvizsgálatát és a megváltozott körülményekhez igazodó átépítését. Erre azonban szerencsére nem került sor.

A Monostori-erőd

Korának legfejlettebb haditechnikai elvei alapján a legigényesebb építési technikával készült: ma is lenyűgözõ a gondosan faragott kövekbõl épített várfalak és bástyák, földsáncok, földalatti kazamaták szövevényes hálózata. A hatalmas körbezárt udvar körül, közel 40 ezer m2 fedett terület biztosította a több ezernyi katona ellátását, kiképzését, gyógyítását. Az Erõd egy évszázadon át a magyar honvédség katonagenerációit szolgálta, bár a harci események szerencsére elkerülték. Korábban rejtõzködõ, klasszicista stílusú hadtörténeti műemlékünket ma már a nagyközönség is látogathatja.
Az erődön belül többé-kevésbé 18 épületet lehet elkülöníteni. Ez nem mindig könnyű, hiszen az épületek folyamatosan összeépültek. Ezekben összesen 533 helyiség található.
A helyiségek összes nettó – tehát hasznos – szint-területe: 38968 m2. Ezek a számok csak akkor válnak igazán érzékelhetővé, ha megpróbáljuk végigjárni ezt a hatalmas monstrumot. Ha egy teljes napot rászánunk, még mindig nem értünk a végére.
A monostori Erőd K-NY irányban elnyúló kifelé tört sokszög alaprajzú építmény, amely alapformájában téglalaphoz közelít.
A főbejárathoz délről csatlakozik az a sáncvonal, amelyet háborús fenyegetés esetén a várost is körülvéve, amelynek a (később épülő) Igmándi Erődöt érintve a Csillag Erődig kellett volna kiépülnie.

Az épület főbb részei

Összesen hat bejárata van az építménynek. Fontos védelmi berendezések voltak az árok fedezésére szolgáló árokvédművek, a sokat emlegetett caponnieré-k. Ezeket az árokba előretolva építették ki és két részből álltak: két-két hatalmas épülettömbből, amelyek ágyútermeket tartalmaztak egyenként a két szinten összesen hatot-hatot, és a hozzájuk csatlakozó gyűrűs fej-részből, melyeket kézi fegyverre terveztek. A védelmi építmények közül legjelentősebb az Oldalazó torony. Ez kétszintes elrendezésű, és ágyúállásai a Dunáig tartó várárok-szakasz, valamint a két kapu közötti belső udvar védelmét szolgálta. Emeletén található az Erőd talán legszebb terme, az ún. Lőoktató terem, melynek falain, de főleg boltozatán a két világháború között készült, nemrég restaurált oktató falképek láthatók. A kapu-alagúthoz csatlakozik az egykori főőrség épületrésze. A védelmi építmények végére hagytuk az Erőd szívét, agyát, Központját: a Tüzérbástyát. Ez az Erőd egyetlen, kívülről látható épülete. Hatalmas, nagyrészt emeletes, a dunai két emeletes tömbje érdekes módon az erődudvar felől nem feltűnő, a Dunapart felől azonban meghatározza az erőd látképét. is. Az épületen a pincében 16, a földszinten és az emeleten 31-31- lőrés, ill. ágyúállás volt található. A földszinti ágyúlőrések és a bejáratok előtt ún. „gyémánt-sáncokat” (farkasvermeket) alakítottak ki, amelyek megakadályozták a gyalogosok számára a rohamból történő behatolást az ágyúlőrésen keresztül. Az Erőd többi építménye nem kifejezetten védelmi célokat szolgál. Közülük legfeltűnőbb már az udvarra történő belépéskor az udvar belső terébe benyúló tömb, mai nevén a Tiszti épület. A legénységi (kórház) épület az első udvart észak felől zárja le. Bejárata a homlokzat közepén kialakított kapu. Az udvar felőli részen található egy teremsor a legénységi hálókkal.

Földművek a bombák ellen

Nagyon fontos elemei az erődítésnek a földművek. Ezek biztosították a lövegek elhelyezését, védelmét és mozgatását is. Földdel fedték az épületeket is, így garantálva a bombabiztonságot. Az épületek földtakarásának vastagsága változó ugyan, de a (korabeli értelemben vett) bombamentességet mindenütt biztosította. Ez a vastagság, pl. a bolttorony-sor felett helyenként eléri a 4 métert, de a legvékonyabb részen is több mint 2 méter, míg a Tüzérbástya felett, a mellvéd legmagasabb pontjánál több mint 4 méteres a vastagság. A Tüzérbástyát és a tiszti épületet az udvar felől is földsánc védte. Ez részben a bejutó ágyúlövedékek ellen szolgált, részben azonban közvetlen támadás felfogására is fel lehetett használni.

Nem volt kényelmes...

A téli hideg ellen a katonákat hatalmas hálótermekben egyetlen vaskályha védte. A szobalétszám az Igmándi Erőd adatai alapján kb. 30 fő, tehát nagyjából egy szakasz lehetett. Az Erődbe 1927-1929-ben vezették be az elektromos áramot. A tiszti épület földszintjén levő három helyiségből álló „luxus”-lakosztálya vitte el a pálmát: ide valóságos csillárt szereltek, öt ággal, egyenként 25 W-os, azaz összesen 125W-os teljesítménnyel. A padlóburkolatok a tartózkodásra szolgáló helyiségekben fenyőből készültek. A többi helyiség padlóburkolata tégla volt. A falakat és a boltozatokat néhány kiemelt helyiség kivételével vakolták és meszelték. A kémények és szellőzők téglából készültek, kör keresztmetszettel. Az Erődben 13 ásott kút volt, ebből 8 db az épületeken belül.

Az utolsó "bérlők"

Az erődöt a II. világháború után a szovjet csapatok használták. Úgy hírlik, ittlétük nem tett jót az épület állagának. Távozásuk alkalmával fegyverraktárukat is felszámolták, ezzel az Erõd katonai szerepe végleg megszűnt.
A látogatókat kisebb múzeumi bemutató és szakszerű vezetés várja. Egyedülálló izgalmas „kirándulásokra” nyílik lehetõség a 70 hektáros területen. Különleges élmény felfedezni a félhomályos végeláthatatlan teremsorokat és a zegzugos folyosókat, a bonyolult rendszerben kialakított lõrésekkel és ágyúállásokkal tagolt bástyákat, a regimentet ellátó pékséget, a falra festett oktatótáblákat és feliratokat, a huszárlovak egykori istállóit, vagy akár a Dunapart ártéri erdejét. A tervezett jövõbeli fejlesztésekkel - remélhetõleg már néhány éven belül – egy európai rangú kulturális-idegenforgalmi attrakció jöhet létre, szélesebb körben is ismertebbé téve a nagymúltú Monostori-erődöt.

Baráth Zsigmond tanulmányai alapján

  • 

Telefon: (+36) 1 255 2200
hétfő-péntek 9-17 óráig
E-mail: info@utisugo.hu