x

Fotózzunk természetet!

Az utóbbi években divat lett a természetfotózás. Sokan megveszik a legújabb technikákat, beülnek a terepjáróba, és nekiindulnak hegy-völgynek. Írásommal most nem őket célzom meg, hanem azokat a téma iránt érdeklődőket, akik egy-egy kiránduláson, aktív hétvégén szeretnének pár jó felvételt készíteni, például a tavasz színeiről, vagy esetleg komolyabbak a szándékaik, de a témában abszolút kezdők.

Fedezzük fel a szépet!

Nem kell feltétlenül természetfotósnak lenni ahhoz, hogy megízleljük egy-egy kiránduláson a műfaj szépségét. Egy vasárnapi túra során vegyük észre a tavasz színeit, a nyíló virágokat, a fák törzsén, sziklák oldalán rejtőzködő formákat.
Egy egyszerű hármashatárhegyi vagy mátrai séta is témák tömkelegét nyújtja. Ha csak egy kis kompakt gépünk van, azzal is megtehetjük az első lépéseket. Nem fogunk komoly eredményeket elérni, de valamit elindíthat bennünk, és ez pedig az alkotás iránti vágy. Ha sikerül egy-egy jónak mondható képet összeütnünk, valószínűleg szeretnénk majd egy komolyabb felszerelést, hogy mások által is értékelhető képeket készítsünk mindarról a szépről, ami minket körülvesz.

Valóban természetfotós?

Ejtsünk pár szót a technika bűvöletében élő új „természetfotós” generációról. Nem attól lesz valaki a műfaj kiváló ismerője és művelője, hogy bepakolja a csomagtartóba a legfrissebb kiadású négymilliós teleobjektíveket és csúcskategóriás gépvázakat, beül a legújabb, vadráccsal felszerelt járgányba és átgázolva hegyen-völgyön „leszakítja” magának a témát. Ez sokszor inkább környezetrombolás, etikája távol áll az igazi természetszerető fotográfus hitvallásától. Ez valóban technikai sport, tehát néhány eszköz vétele elengedhetetlen, de nem feltétlenül a legdrágább eszközökkel lehet a legjobb képeket készíteni.
A fotókat az ember készíti, a masina csak eszköz. Fontosabb tehát az időpont és a helyszín helyes megválasztása, a megfelelő elméleti felkészültség, a kitartás, no meg a szerencse. Először tekintsük át, mégis mi az, ami elengedhetetlenül fontos a munkánkhoz.

A megfelelő állvány

Mielőtt szétbontanánk a természetfotózást kategóriákra, leszögezhetjük, hogy egy jó állvány mindegyikhez szükséges. Minőségi darabot pedig nem lehet elektronikai hipermarketekben, vagy élelmiszerboltok iparcikk osztályán beszerezni. A jó állvány beszerzésére ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a megfelelő minőségű bringára – csak szakboltokban, szakképzett eladók segítségével válasszunk, főleg, ha a témában nem vagyunk otthon. Néhány szempontot azért adunk mi is. A minőségi állvány soha sincsen egybeépítve az állványfejjel. Külön választunk hozzá megfelelő fejet. A jó állvány mindig megfelelő súlyú, a középoszlopa kivehető. Ha felül megfogva vízszintesen megrázzuk és tekergetjük, nem rezonál, nem csavarodik. A könnyű állványok egyrészt nem tartják stabilan a gépet, másrészt a legkisebb szél vagy más erőhatás hatására felborulnak, drága fényképezőgépünk pedig porban-sárban, rosszabb esetben sziklán landol. A profi típusok lábai teljesen kinyithatók oldalirányban, tehát a gépet akár a földtől néhány centire is rögzíthetjük.
Ez például virágok fotózásánál elengedhetetlen. Az állványt mindig a gép súlyához választjuk, tehát egy apró kompakt géphez egy sokkal könnyebb típus is megfelel. A jó állványfej soha nem készül műanyagból, a cseretalp valamilyen szabványhoz igazodik, és a gömbfejet bombabiztos módon meg lehet rajta húzni. Néhány típus állítható csillapítást is kap, hogy a gömbcsukló oldott állapotában ne bukjon előre a gép. A fotófej abban különbözik a videófejtől, hogy utóbbit oldalirányban nem lehet dönteni, csak vízszintes és függőleges svenkelésre alkalmas. Az ilyen fej, kevés kivételtől eltekintve nem nagyon alkalmas fotózásra, mert nem tudjuk könnyedén vízszintezni a gépet (csak a három láb macerás állítgatásával), nem is beszélve a függőleges képformátum készítésének megoldatlanságáról.

Gépváz és objektívek

A természetfotózás a fényképezés egy kreatív ága, ezért ha komolyabb sikereket akarunk elérni ezen a területen, cserélhető objektíves, úgynevezett dslr gépvázat válasszunk. Ehhez általában adnak egy úgynevezett kit-objektívet, ami egy széles átfogású, általános célra jól használható darab. Ezt aztán később bővíthetjük specifikusabb objektívekkel aszerint, hogy milyen irányban akarunk tovább fejlődni.
Ha közelfelvételeket készítünk, akkor egy jó makróobjektívet érdemes választani, amivel akár centiméterekre is közel mehetünk a témához. Ha állatokat, különösen, ha madarakat fényképezünk, akkor mélyebben kell a zsebünkbe nyúlnunk, mert egy minőségi teleobjektív elengedhetetlenné válik. Ebből nem érdemes megvenni a pár tízezer forintos, általában 70-300 mm-es átfogású műanyag lencsékkel szerelt konzumer kategóriát, mert a minőségi munkára sem képminőség, sem használhatóság szempontjából nem alkalmas. Egyre jó, hogy megmutatja a felhasználónak azt a képkivágást, hogy milyen közel képesek hozni a témát az erős teleobjektívek. Csodát ne várjunk tőlük, bár szerencsés esetben állványról, jó fényviszonyok esetén, kellően lerekeszelve készíthető egy-egy jobb kép. De túl sok a ha, tehát tényleg csak az évente egy-kétszeri szórakozásra ajánlhatók, mint a pvc strandlabdák. A legszerencsésebb esetben a tájképek készítői vannak, hiszen a gépekhez mellékelt szet-objektív erre a feladatra teljes mértékben megfelel.

Nyugodt és mozgó témák

Ha tájat, panorámát, virágokat vagy más nyugodt témát fotózunk, akkor nincs szükségünk nagyon drága gépvázra. Egyetlen dologra figyeljünk csak oda, hogy legyen bennük az objektív élességégállításának meghajtásához szükséges motor, amit a legolcsóbb típusokból általában kispórolnak. Az ilyen gépek csak a motorral felszerelt objektívekkel működnek teljes értékűen. Ha viszont gyorsan mozgó témákra vadászunk, például repülő madarakra, akkor egy felső kategóriás vázra lesz szükségünk. Ezekben van csak olyan gyors autofókusz, amivel mérgelődés nélkül dolgozhatunk. Az egyszerűbb masinák mire élesre állnak, a téma már rég nincs a keresőben.

A fények szerepe

A természetfotózás a hajnalban kelők „sportja”. A megfelelő hangulatú képek elkészítéséhez elengedhetetlenek a megfelelő fényviszonyok. Nyáron ez derűs napokon a hajnalra és az alkonyra korlátozódik, és csak borús vagy viharos időben érdemes napközben is fotózni. Tavasszal, ősszel némileg kitolódnak az időpontok, a kora reggel, késő délután is hozhat szép eredményeket. Könnyen leellenőrizhetjük ezt az állítást, ha egy szép témáról minden napszakban készítünk felvételeket, majd összehasonlítjuk őket.
A különbség óriási lesz, és megértjük, miért nem lehet a tűző nyári napon szép, lírai virágfotókat készíteni. Hajnalban a kis szögben beeső, meleg, lágyabb fény, és a hajnali pára együttesen csodálatos megvilágítást eredményez, ami a legszebb természetfilmek színvilágát varázsolja elénk. Érdemes tehát felkelni.

Hová induljunk?

Új felszerelésünk kipróbálása, összelövése szinte bárhol lehetséges. Kimehetünk a budai hegyekbe, a Pilisbe, vagy a lakóhelyünk szerinti bármelyik természetközeli területre. Nagyon fontos, hogy készségszinten sajátítsuk el a felszerelés használatát, tehát ne kelljen gondolkozni a különféle beállításokon, még rosszabb esetben a kézikönyben babrálni. Autóvezetésnél sem nézegethetjük a pirosnál, hogy hogyan is kell egyesbe tenni a járgányt. Ha már vakon is tudjuk tekergetni a kezelőszerveket, nyomkodni a gombokat, akkor semmi sem vonja el a figyelmünket az igazi munkától. Ilyenkor viszont érdemes konkrét céllal nekiindulni.
Találjuk ki a témát – például tavaszi erdei hangulat csobogó patakkal, vagy virágokon zümmögő méhek – és az internet, valamint a fotós fórumok segítségével keressünk egy megfelelő terepet. Sokat segíthet a korábbi tapasztalat, helyismeret. Például én, ha tavasszal sütkérező gyíkot akarnék fotózni, akkor a Vértesbe indulnék, vagy a Balaton-felvidék valamelyik sziklákkal tarkított kőtengerébe, hiszen korábban itt már sokszor láttam ezeket a helyes kis állatokat.

A természetfotózás etikája

Azokat az embereket, akik terepjárójukkal behajtanak a legszebb, érintetlen területekre, hogy ne kelljen gyalogolniuk egy-egy téma kedvéért, nem tartom természetfotósnak. Az írott és íratlan szabályok betartása nemcsak a környezet védelme miatt fontos. Néhány ezek közül: Természetvédelmi területeken általában tilos letérni a jelzett utakról.
Szigorúan védett részeken engedélyt kell kérnünk a fotózáshoz, amit az illetékes szervek általában készséggel megadnak. Érdeklődjünk a természetvédelmi igazgatóságoknál, mielőtt nekiindulunk. Bizonyos védett fajokat szigorúan tilos az élőhelyükön zavarni, mert akár örökre el is kergethetjük őket megszokott környezetükből. Ilyen például a fekete gólya. Elégedjünk meg a nem védett fajokkal, rengeteg lehetőségünk van így is. Soha ne avatkozzunk bele a természet körforgásába, például ne helyezzünk át egy bogarat a fáról a sziklára, mert ott jobban mutat. Lehet, hogy egy természetet jobban ismerő ember azonnal kiszúrja a turpisságot. A rókát sem kell elkergetnünk, ha célba vette zsákmányát, ne akarjunk a megmentő szerepében tetszelegni ismerőseink előtt, ez inkább csak tájékozatlanságunkat árulja el a témában.

Néhány kellemes célpont a gyakorláshoz

A kezdő természetfotós először általában tanácstalan, hová induljon, pedig vannak olyan területek, ahol szinte biztosra mehet. Néhány tipp: a Bükk-fennsík, Cserépfalu és környéke, a Zemplén Erdőbénye környékén, a szentbékkállai kőtenger, az Őrség hangulatos kis dombjai, a Kis-Balaton vagy a Tisza-tó madárrezervátumai, a Gemenc csodálatos rengetege, a Szigetköz páratlan vízi világa. Növények fotózására rendkívül alkalmasak még a színpompás arborétumok, állatok fényképezésének gyakorlására pedig a Fővárosi Állat- és Növénykert a legideálisabb terep. Ez utóbbi nagy előnye, hogy a család legkisebb tagjait is magunkkal vihetjük.



  • 

Telefon: (+36) 1 255 2200
hétfő-péntek 9-17 óráig
E-mail: info@utisugo.hu