x

Éljük túl az erdőt!

Viszonylag ritka az olyan híradás, amikor valaki eltűnik a hegyekben vagy az erdőben. Legalábbis hazánkban. Mert itt nincsenek akkora távolságok, mindenütt elérhető közelségben van lakott település. Vagy mégsem?

Napjainkban az emberek teljesen elszakadtak a természettől. Függővé váltak a lakóhelyüktől, mesterségesen kialakított környezetüktől. Elektromosság, gáz, vagy másfajta energiaforrás híján otthonukban semmi sem működik, és ha baleset éri őket, csak egy telefon, és szirénázva jön a segítség.


Kinn a természetben...

Aztán az ember elmegy kirándulni. Amíg csak a közelben bóklászik, nagy baj nem érheti, de amikor nagyobb túrára vállalkozik, nem biztos, hogy helyesen méri fel erejét, tudását, pszichikai állóképességét.
Még kisebb probléma, sérülés, eltévedés esetén is pánikba kerülhet, és megtörténhet a baj. Nézzünk tehát optimistán a világba - de készüljünk fel minden eshetőségre! Szögezzük le: az erdő önmagában nem veszélyes Magyarországon, de az emberek sokszor könnyelműek, mert alulbecsülik a mégis számba jöhető veszélyeket. Ne feledjük, ha bajba jutunk, a legrövidebb idő is évszázadoknak tűnhet, amíg megérkezik a segítség. Jobb, ha inkább magunkra számítunk.

Kerüljük el a bajt!

Okos ember a városban is kerüli a bajt okozó helyzeteket, például nem keveredik konfliktusba részeg vagy agresszív társasággal. Az erdőben is alkalmazhatjuk ezt a szabályt, némileg módosítva. Például nem vágunk neki sötétedés előtt nagyobb távoknak, nem megyünk a szakadék szélére, nem fitogtatjuk erőnket vagy vakmerőségünket barátnőnk előtt.
Még kellő óvatosság esetén is történhet baleset, például megcsúszunk a lejtőn és kificamítjuk a bokánkat, rosszabb esetben el is törjük a lábunkat. A kisebbik gond, ha csak szimplán eltévedünk, és nincs nálunk semmilyen helyzetmeghatározásra alkalmas eszköz.

Túlélés - ne az akciófilmekre gondoljunk...

Ha az erdőben, terepen történő túlélésről beszélünk, akkor ne a bozótvágó késes, rovarevős esőerdő-túlélő médiasztárokra gondoljunk... mások a dimenziók itthon, ráadásul azt se tudjuk ellenőrizni, hogy az ő történetük nincs-e kiszínezve a média és a közönség igényei alapján. Ha túlélésről beszélünk, az első és legfontosabb cél, hogy elkerüljük az ilyen helyzeteket! Azt is fel kell mérnünk, hogy milyen fokú a veszély. Ha csak egyszerűen eltévedtünk, akkor nem kell feltétlenül mobiltelefonon riasztani a mentőegységeket, lehet, hogy egyszerűbb és olcsóbb megoldást is találunk. Gondoljunk arra, hogy utána benyújthatnak egy igen húzós számlát. Karácsony előtt az ilyesmi nem esik jól az embernek...

Maradjunk nyugodtak!

A legfontosabb, hogy ne veszítsük el a higgadtságunkat. Ne essünk pánikba akkor sem, ha törött lábbal fekszünk egy gödörben, vagy ránk sötétedett és nem találjuk a hazautat a hidegben.
Ha elkap minket a pánik, attól jobb nem lesz, viszont nem tudunk higgadtan gondolkozni, gyakorlatilag nulla százalékra csökken az esély, hogy szabadulni tudunk a helyzetből. Inkább vegyünk mély lélegzetet, és szép lassan vegyük számba az eshetőségeket.... Mozgásképesek vagyunk-e? Milyen messze lehetünk a lakott területtől? Mennyi ivóvizünk és élelmünk van? Van-e megfelelő mennyiségű meleg ruhánk, amivel végszükség esetén kihúzhatjuk az éjszakát? Csak ezeknek függvényében döntsünk arról, hogy hívunk-e segítséget, és ha igen, milyet.

Mi az, ami mindig legyen nálunk?

Feltöltött mobiltelefon mindenképpen. Magyarországon ugyan nincs mindenütt térerő, de legtöbbször még sérülten is el tudunk vánszorogni egy kiemelkedő pontra, ahonnan segítséget hívhatunk. Először valamelyik családtagunkat, vagy barátunkat hívjuk, ne a hatóságokat. Azt bízzuk rájuk, talán ők higgadtabban átlátják a helyzetet. Ne felejtsük el megadni a körülbelüli pozíciónkat! Ha van nálunk gps, akkor még egyszerűbb a történet. Legyen nálunk mindenképpen egy kis zseblámpa tartalék elemmel. Ezenkívül tűzgyújtó eszköz, elsősegély csomag, elegendő ivóvíz, tartalék meleg ruha, vízhatlan esőkabát, és gps híján térkép és iránytű. Ha van egy kis sípunk vagy zsebtükrünk, azzal is tudunk hang-vagy fényjeleket adni. (Bár ez utóbbi csak nappal és nyílt terepen működik.) Ha valamire allergiásak vagyunk (pl. darázscsípés), az elsősegély-csomagban legyen ellenszerünk. Tudom, ha az ember kirándulni megy, talán túlzott óvatoskodásnak tűnik mindez, de a hátizsákban ezek többsége nagyon kis helyet foglal.

Ha eltévedtünk...

Az tudnunk kell, hogyha következetesen mindig egy irányba megyünk (pl egyenesen, természetesen az iránytűt figyelembe véve) akkor előbb-utóbb kilyukadunk valami lakott településre, esetleg folyópartra. Magyarországon maximum harminc kilométert kell megtennünk ehhez. Ha közben találunk valamilyen utat, kövessük annak vonalát. Az utak előbb-utóbb kivezetnek az erdőből. Késő ősszel a legnagyobb veszélyforrás a hideg. Nem jó letelepedni még a legmelegebb ruhában sem, mert kihűlhetünk. Ha nincs más megoldás, próbáljunk meg tüzet gyújtani (természetesen vigyázzunk, hogy nehogy magunkra gyújtsuk az erdőt). Ennek a melegedésen kívül az is haszna lehet, hogy a sötétben könnyebben ránk találnak.

Ne induljunk el egyedül!

Sokkal biztonságosabb, ha a kirándulásra nem egyedül indulunk. Bármi történik velünk, még mindig maradt egy mobilizálható ember, aki segíthet. Ha mást nem, legalább egy dombra fel tud menni telefonálni, ahol van térerő.
A lelki tényezőkről már ne is beszéljünk. Egy eltévedés kettesben jó kis móka lehet, amiről később egy sör mellett nevetve lehet sztorizni a haveroknak, egyedül viszont súlyos lelki megpróbáltatás, a "legrémesebb álmaimban se jöjjön elő mégegyszer" érzés. Az ember társas lény, az erdőben különösen.

Tudják otthon, hogy hová indultunk!

A legrosszabb forgatókönyvre is gondolhatunk azzal, hogy indulás előtt elmondjuk hozzátartozóinknak, barátainknak a körülbelüli helyet, ahová indulunk. Így ha semmilyen életjelet nem adunk, egy idő után akkor is keresni fognak. Persze hogy ez ne következzen be, utunk során mindig próbáljuk követni, hol is tarthatunk éppen. Rendszeresen nézzünk vissza, jegyezzük meg a fákat vagy más tájékozódási pontokat. Időnként haza is szólhatunk, ez alapján később az is visszakereshető, hogy hol is jártunk éppen. Akit a téma komolyabban érdekel, szakkönyvekből vagy az internetről is tájékozódhat. De bízzunk benne, hogy Magyarországon senki sem téved el napokra. A környező országok helyeiben, Erdélyben, Kárpátalján, vagy az Alpokban erre nagyobb az esély. A fent leírtakat ott érdemes még sokkal komolyabban venni.
vp

  • 

Telefon: (+36) 1 255 2200
hétfő-péntek 9-17 óráig
E-mail: info@utisugo.hu